Ma 2008. augusztus 07. csütörtök, Ibolya napja van.

Pokoli lányok  PDF Nyomtatás E-mail
Pályázat Novella pályázat
2008. április 24.
Részletek
Pályázat
Szerző neve: Hornyák Gergely

Komor, lerobbant bérházunkban zömmel idős magányos emberek élnek. Bogarasak és zárkózottak .Sok a gazdátlan macska, és húgyszagú a lépcsőház. De izgalmas dolgok történtek azután, hogy három lány költözött az egyik földszinti lakásba, a bolond Józsi bácsi mellé.

 Először a ház előtt találkoztam velük, egy havas téli estén. Valami mesebeli volt, ahogy ott álltak a lámpafényben, szótlanul, s a hó nagy pelyhekben szállingózott a hajukra. Furcsák voltak és gyönyörűek .Az egyik vörös volt, mint a vágy. Mint az égető fájdalom. A másik fekete, akár az álmok, s a harmadik szőke, mint a hiú remény. Részeg voltam, és elvágódtam előttük a csúszós járdán.
 Szédülő fejjel úgy éreztem, mintha három nem is evilági arc hajolna mosolyogva fölém…

 A következő napokban a ház falain repedések keletkeztek, a macskák mind a lányok ajtajaelé gyűltek, és éjjelente lázas, nedves álmoktól lett nehéz az ágyam. Visszatérő álmaimban mesebeli erdők napsugaras tisztásain szeretkeztem a három lánnyal. Valószerűtlen virágok, s a levegőben lassan úszó szivárványszín szirmok között. Aztán hirtelen sötét lett , és hűvös. .Őzek és egyszarvúak tűntek el riadtan a fák között. A szivárványszín szirmok szétporladtak a levegőben, és a csodás virágok töviseket eresztve az égig nőttek. A lányok pedig gonoszul felnevetve ízekre szaggattak, feláldoztak, a véremből ittak. Ilyenkor riadtan pattantak föl a szemeim, és képtelen voltam újra elaludni. És miközben javában tombolt az Internet- korszak, a három démoni lány egyszerűen megbabonázta azokat, akikre rápillantottak. Senki sem tudta a nevüket. Mindig együtt érkeztek vagy mentek el. Egyforma járással, egyforma titkos kis mosollyal az arcukon, és nem köszöntek senkinek. A házbeli öregek döbbent, babonás arckifejezéssel fordultak mindig utánuk.

 Egyszer éppen a szemetet dobtam a kukába, amikor megérkeztek. A szemembe néztek, és erre az az ostoba érzés uralkodott el az agyamon, hogy bármit kész volnék megtenni nekik, amit csak akarnak .Dermedten álltam, mint egy egér a kígyó előtt. Mire feleszméltem, a lányok régen eltűntek…Az öreg Józsi bácsi azelőtt viszonylag ártalmatlanul, nyugodtan viselkedett de mióta azok a bestiák a szomszédai lettek, nagyon megváltozott. Rettegve járta fel-alá a lépcsőházat, s időnként azt kiabálta, hogy tartozása van, amit most meg kell fizetnie. Ha a lányokat meglátta, nyöszörögve menekült előlük, azok meg gonoszul mosolyogtak össze.

 
Teltek a napok. Egy este a tv előtt bóbiskoltam, és mindig ha a fejem oldalra nyekkent, felriadtam. Mikor kábán a készülékre pillantottam, egyszerre elhűlt bennem a vér. A képernyőn a három lányt láttam. Egy vízesés alatt álltak meztelenül, és buján hívogattak .Hitetlenkedve nyomtam tenyeremet az üveghez, és a lányok nevetni kezdtek ,és a vizet fröcskölték egymásra ,aztán a tévé egyszerűen magától kikapcsolódott. Hirtelen elhatározással fogtam magam, és leszaladtam a lakásuk elé. Kopogni kezdtem. Az ablakok sötétek voltak, mint mindig, és a macskák össze-vissza gubbasztottak alattuk. Figyeltek engem. A csengő felé nyúltam, erre vadul fújni kezdtek rám ,és elővillantották a fogaikat, ezért inkább gyorsan hazamentem. Közben szilárdan eltökéltem, hogy sürgősen új munka után nézek, amivel anyám már régóta nyaggatott, elkerülöm a kocsmákat, és tévét sem nézek annyit, de aznap éjjel már nem akartam aludni. Másnap karikás szemekkel léptem ki a lakásunkból, és lopva lepillantottam a lányok ajtajára. Megtorpantam. A macskák döglötten hevertek szerteszét az ablakok alatt. A házban semmi mozgás, néma csend…Mikor hazaérkeztem, a lépcsőházban Józsi bácsival találkoztam .Szörnyen nézett ki. Remegett, és össze-vissza beszélt. Olyasmiket mondott, hogy a három lány azért jött, hogy elvigyék őt a pokolba .Ma éjjel jár le a határidő ,és már nem tud elbújni sehova, de azért bosszúból még megmérgezte a rohadt macskákat. Idehívta az öccsét, aki katolikus pap, ő talán elűzheti a bestiákat. Nem hallgattam tovább. Kitéptem magam a szorításából, és hazasiettem. Éjjel kimentem a körfolyosóra, és cigarettázva figyeltem, hogy mi fog történni. A lányok ablakai most is teljesen sötétek voltak .Az öreg egyik ablaka mögött, sápadt fény pislákolt. Nemsokára nyílt az ajtó, és egy megtermett férfi lépett ki a gyenge udvari fénybe. Józsi bácsi öccse lehetett. Megállt a lányok ajtaja előtt. A macska dögöket már eltüntették .Biztosan a házmester intézkedett. A pap egy percig állt az ajtó előtt ,aztán becsengetett.

 

Egyetlen egyszer, röviden nyomta meg a csengőt, és már nyílt is az ajtó. Az atya lassan belépett a sötét lakásba, és az ajtó bezáródott mögötte. Izgalmamban elfeledkeztem a cigarettámról, ami a körmömre égett. Lassan fázni kezdtem, és semmit sem lehetett látni vagy hallani, ezért aztán visszamentem a szobámba ,és hosszas hánykolódás után elaludtam. Álmomban tüzet láttam, hatalmas tüzet, ami elnyelte a kétségbeesett, derék papot. Aztán a három lányt láttam, amint körbeállják a remegő Józsi bácsit, és aztán már csak a tűzre emlékszem, és semmi másra…

 

Reggel azonnal lementem az öreg lakásához, és vadul csöngettem neki, de hiába. Aztán a lányoknál próbálkoztam, de senki se nyitott ajtót .Egész nap szemmel tartottam a két lakást, eredménytelenül. Soha többé nem láttam a három lányt. Egyszerűen eltűntek .Lassan a télnek is vége lett, és elmúlt a tavasz is. Már csak ritkán álmodtam a pokoli lányokkal. Józsi bácsi lakásából pedig idővel édeskés, émelyítő bűz kezdett terjengeni a házban, és döglött legyek tucatjai hevertek az ablakai között…

 



Az értékeléshez kérjük lépj be, vagy regisztrálj

Copyright 2006. All Rights Reserved.

 
< Előző   Következő >

Friss Novella pályázatok

MIndhiába (0)
Hétköznapi történet (5.0)
Túlfeszítve (0)
Látomás (0)
Számkivetett (0)

Bejelentkezés

Becenév

Jelszó



Elfelejtetted a jelszavad?
Még nem vagy tag? Regisztrálj most
Létrehozva 0.57389 másodperc alatt