Részletek
Pályázat Szerző neve: Zacea
Találkozások
Találkozások
Igaz történet kegyetlen fájdalomról, barátságról, boldogságról… Ani körül az egyetlen biztos pont az ajtófélfa volt, amit szorongatott,, vagy inkább markolászott. Tudta hogy hol van, az éjszakai kórház kegyetlen csendje és vakító fehére borzolta érzékeit, és szinte kimosta az agyát. A hozzálépő orvos arca, kétségbeesett szavai valahol a tudata mélyén landoltak, és azon csodálkozott, hogy semmit sem érez. A feneketlen fájdalom állapotába került. Azt is tudta, hogy amit az orvos mond, az megtörtént, és hat hónapos gyönyörű kislányát nem ölelheti többé magához, nem takarja be, és nem hallja kis sikkantásait ha valamit felfedez…-Sajnálom - hallotta ismét. Csecsemőhalál. Mindent megtettünk, de sajnos ez kevés volt.A szavak lassan égtek bele a lelkébe és úgy érezte mintha örvény húzná le valami sötét mélységbe, és úgy merül el a vízben, hogy mégis kap közben levegőt. Férjére nézett, de ő üres szemmel bámult vissza rá. Ahogy összeölelkeztek szemükből a fájdalom perzselő könnyei potyogtak. A taxiban hazafelé folyamatosan az járt az eszében, hogy nem megy többet templomba.-Ha Isten ezt meg tudta tenni velem, akkor én többet nem hiszek neki. Nem hiszek, nem hiszek -dübörögtek benne a szavak tompa daccal.A temetést emberfeletti önuralommal csinálta végig. Mikor mindenki elment és ketten maradtak, egymás kezét szorongatva nézték kíntól vörös szemmel a csöppnyi sírt. A márciusi szellő éppen hogy a bokrok csúcsát lebegtette, a természet ébredezett.Valahonnan a semmiből egy kis kék lepke libbent a szeme elé. Először oda sem figyelt rá, Csak akkor jött rá hogy valami mozog körülötte, amikor a pillangó rászállt a fejfára.Ott pár röpke másodpercig elidőzött, majd egyszer csak megindult felé. Ani ijedtében mozdulatlanná merevedett. A szellő szárnyával vidáman együtt rezgő állatka először rászállt Dodi vállára, aki észre sem vette. Majd kapta magát és rábillegett az ő vállára. Egy villanásnyi pillanatra úgy érezte : ez üzenet. De a gondolat ahogy jött, olyan gyorsan el is múlt. 23 évesen bezárkózott. Lelke kővé merevedett és ez a kő egy feneketlen kútban pihent. Lehúzta a borzalom nehézsége.Munkahelyén ő volt a legügyesebb operátor. Mindent megtett, csak a történteken gondolkodni ne kelljen. Otthon is folyamatosan tett-vett, monoton hangulatban mindig csinált valamit. Megszokottá váltak a mindennapok, egymásba folytak és szürkén peregtek. Kollegái tudták mi történt, és békén hagyták. Érezték, hogy a sajnálkozó szavak nem segítenek oldani a múltat.Rövidesen a cég munkái szaporodni kezdtek, egyre több embert vettek fel, főnöknője hihetetlen érzékkel szolgálatvezetőnek javasolta. Telitalálat volt. Hűséges katona, fegyelmezett középvezető és az embereiért elkötelezett főnök lett belőle. Az operátorok szerették, mert igazságos volt. Egyre több mindent tanult meg, a cégnél megbecsülték. A ma használatos divatos kifejezéssel élve munkalkoholista lett, minden fájdalmát, keserűségét az ájulásig tartó munkába ölte. Az orvosok tanácsára férjével megbeszélték, hogy azonnal próbálkozni kezdenek , de nem esett teherbe. Ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy nem sikerül másik gyermeket szülni. Ciklusa, ahogy eddig, szabálytalan volt, annak idején nem is értette hogyan maradt állapotos. Egy év után abbahagyták a próbálkozást és megbeszélték, hogy nekilátnak az anyagi helyzetüket stabilizálni, védekeznek a biztonság kedvéért, aztán meglátják mi lesz.Az idő telt, a munka egyre több lett, a napok szürke rutinná olvadtak. Szeretkezéseik gépiessé váltak, Ani sokszor a plafont nézte közben és próbált koncentrálni, de nem ment. Időnként elmentek valahova külföldre nyaralni, aztán minden ment tovább, ahogy addig.Sok év után, tavasszal új igazgatót neveztek ki a cég élére. Senki sem ismerte, lelkesedéssel fogadták, bíztak benne, hogy valami újat, mást hoz a cég életébe. Amikor a HR-es szólt Aninak, hogy az új szolgálatvezető kolleganővel le kell ülnie megbeszélni a jövendő dolgokat, valahogy jó előérzete támadt. Azt hitte, azért, mert végre lesz segítsége. Mikor aztán meglátta volt operátorát, már tudta miért érezte így. Annak idején szerette ezt a nőt, de hogy valójában miért, azt nem tudta. Már dolgozott vele, Ria a beosztottja volt.- Dörzsölt opi, ismeri a szakma csínját-bínját, könnyen megtanulja a szupervisorságot – gondolta. Így is volt, pár hónap múlva Ani szabadsága alatt az új szupinak kutatásvezető-helyettesként jól is sikerült a főpróba .Sokat voltak a délutános műszakban együtt, és Ani tudta, hogy Ria érdekes, nem mindennapi iskolába jár. A főiskola hagyományosnak éppen nem mondható, a parapszichológia szak, amit látogatott, meg aztán végképp felkeltette az Ikrek -jegyű ember benne munkálkodó kíváncsiságát.Óvatosan kérdezgette, egyre többet beszélgettek megelőző gyógyításról, pszichológiáról, orákulumokról. A misztika, ami körüllengte Riát, a téma varázslata, egyre jobban belopta magát a mindennapokba. Asztrológia, tarot, kronobiológia –ilyen szavak kúsztak gyakran fáradt kis életébe. Dodi érdeklődve figyelte asszonyát, és meglepődve vette észre, hogy párját nemcsak a CC problémái foglalkoztatják otthon is, hogy egyre többször próbál nyugodt maradni, és nem kezd ordibálni piszlicsáré dolgok miatt. Tetszett neki a dolog. A cégnél egyik este, amikor éppen nem volt őrültek háza, és kiszabadultak a konyhába enni a három CC folyamatos zsongásából, Ria egy kis vászonzacskót húzott elő titkokat rejtő szatyrából.-Mi ez?- kérdezte Ani érdeklődve.-Kövek vannak benne, boszorkányrúnák -mondta Ria könnyű mosollyal. Tudta mi történt Aniékkal, és azt is tudta, hogy amíg az elfojtott tragédiáról kolleganője nem tud senkivel beszélni, addig semmit sem tehet.-Mit kell ezekkel csinálni?- állt meg a kanál Ani kezében és nézte csillogó szemmel az időközben elészórt köveket. Egyik oldaluk gyönyörű aranyra volt festve, mindegyik más- más formájú, de körülbelül egyforma nagy volt. Másik oldalukon szemet vonzó kék körben, fekete alapon, vakító fehér festékkel jelek voltak rajzolva.-Kérdezni lehet tőlük-felelt az asszony.-De mégis mit?-Amire kíváncsi vagy.Ani egyre izgatottabb lett, Ria érdeklődéssel figyelte. –Jól van, gondolta, elindult. Érezte, nyert ügye van. Ani fáradt cicaarca megfeszült, szemüvege mögül hunyorogva figyelt-Megfoghatom őket?- kérdezte.-Persze-jött a válasz.Óvatosan a kezébe vette a köveket, és kérdezgette melyik mit jelent. Ria türelmesen válaszolgatott, és közben elővett még két követ. Az egyiken +, a másikon – jel volt.-A te kérdésedre ezek válaszolnak- nézett Anira.-Mit kell tenni velük?- kérdezte, fel sem tűnt neki mit mondott Ria.-Vedd a kezedbe, gondolj erősen a kérdésedre, amire igen vagy nem lehet a válasz, és közben rázogasd a köveket. Amikor úgy érzed, hogy le kell tenned őket, rögtön óvatosan gurítsd magad elé mindkettőt, és amelyik hozzád közelebb esik, az a válasz a kérdésedre.-Huh! Izzad a tenyerem… Nem baj? -Nem- nevetett Ria, én oda se nézek. Becsukta a szemét, és hallotta, amint a kövek az asztalra gurulnak.-Na, mi a válasz –kérdezte és kinyitva a szemét rögtön látta az igent Ani előtt. -Elmondhatom, mit kérdeztem? -TUDOM, MIT kérdeztél…. mondta derűsen Ria.-Most szépen kezdd el kérdezgetni, hogy MIKOR. Mondd sorban a hónapokat magadban, mindig dobd le a két követ, és amikor igent kapsz, az a válasz. Én kimegyek megnézni valamit a teremben. Te pedig játsszál szépen.- Azzal kihúzott a konyhából, magában pedig azt mormogta: -kérlek, segítsetek neki…Amikor visszaért, Ani szálfa egyenesen ült a széken.-Na, mi az ábra?-Június. Kétszer is végigmentem, ugyanaz jött ki.-És miért vagy így elkenődve?- kérdezte Ria.-Az még majdnem egy év…felelt Ani sírós hangon. És különben is , ezek csak kövek! Te is mondtad, hogy ez csak játék….-Ria érezte, hogy gáz van, menteni kell a menthetőt.-Ok. Igazad van. Nem a kövektől lesz kisbabád. Talán beszélni kéne a Dodival, hogy működjön közre ebben a nem céges projektben…Ani a könnyein keresztül mosolyogni kezdett.-Persze, nem haragudj…De évek óta senkivel sem beszéltem erről…Ria az idősebb, tapasztaltabb nő megértésével nézte vézna, riadt kismadárra hasonlító barátnőjét, ahogy az asztalnál gubbasztott maga előtt a csillogó boszorkányrúnákkal, varázskövekkel.-30 éves -gondolta magában. 23 évesen iszonyú tragédia érte. Még sokat kell dolgoznom a kis lelkén. Szerencsére már rálépett az útra, de még nem tudom HOGYAN segítem a célba… Ezután az este után egyre többet beszélgettek Ria szép lassan megismerte a tragédia körülményeit, és egyre erőseben dobolt benne a sürgetés, hogy segítsen. Ani idegei időnként pattanásig feszültek. Egyszer megtörtént, hogy amikor az asszony látta milyen állapotban van, leültette maga mellé az asztalhoz, a zsúfolt zajos CC közepén egy székre, háttal a gépeknek, és megcsináltatta vele a Tisztító -fa meditációt. Mikor a szertartás befejeződött, és Ria a visszahívó számolás végére ért, látta, hogy Ani nem mozdul. Fölpattant, megérintette a vállát, és megkérdezte:-Helló! Hol jár a kisasszony?!Ani nagyot sóhajtott, és csukott szemmel mondta:-Olyan jó…Nem akarom kinyitni a szemem…-Pedig muszáj!!! Különben nem látsz… nevetett Ria. Mit történt, hogy ilyeneket mondasz?-Csodaszép virágokat a lábam előtt, ahogy mentem a fához… És mind vakító kék volt….Mesés, varázslatos volt! Ilyet még sose láttam!-Dehogynem- felelt sejtelmesen Zacea,- csak még nem tudod mit jelentenek, hiszen minden meg nem fejtett álom olyan, mint egy ki nem bontott levél….Hallottál valamit a meditáció alatt ebben az átkozott zajban?-Csak a te hangodat hallottam, és csináltam amit mondtál, meg láttam is. Olyan volt, mintha egy másik világba léptem volna…-Úgy is volt -mondta Ria…Ez az a világ , amire tudat alatt vágysz, ami mélyen benned van, ahol egyensúlyban vagy, és ami megtisztít….kiüríti a fölösleges gondolatokat, segít ez életbeli harmóniád megteremtésében. -Nahát… Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen van!- nevetett Ani a kolleganőjére. És pont itt! Ebben a zajban!-Ez a jó benne! Befelé fordult a tudatod és kitágult, MEG TUDTAD CSINÁLNI, mert csak arra figyeltél .Nem gondolkoztál, csak egy dologra figyeltél. Most már tudod, hogy van ilyen, mert megtapasztaltad, és elhiszed. Ezt a gyakorlatot bármikor meg tudod csinálni elalvás előtt, egyedül is, és meglátod, milyen jól fogsz aludni. Főleg ha imádkozol is, a Mindenütt Létező és az angyalok segítenek.Másnap Ria elkészítette Ani születési radixát, és kiszámította a Nap és Hold állásából, mikor fogamzó képes. Kissé kétségbeejtő szám jött ki.-Nem csodálom, hogy össze-vissza vagy nagylány -mondta Aninak. Jó messze áll a két égitest egymástól a képletedben. Hosszasan magyarázgatta, hogy mi mit jelent, és mit is lehet tenni a kívánt dolog elérésének érdekében.Ezután, amikor beszélgettek, Ani mindig nagyon figyelt, néha elkérte a köveket, és egyre jobban reménykedett, hogy megtörténik vele a várva várt csoda. A cégnél átszervezések voltak, karácsonyra Riát más vezetői pozícióba helyezték, ellentétes munkaidőben dolgoztak, csak telefonon volt idejük néha beszélni.Aztán februárban egy este csörgött Ria telefonja.-Szia Anika, mi a helyzet, hogy vagy?-Képzeld, késik –mondta rögtön Ani izgatottan.-Na! Hány napot?-Az eddigi legtöbbet, 3 hetet. És olyan furcsán érzem magam. Híztam is…megnéznéd az ingával, hogy mi az ábra?-Ok- mondta Ria. Majd hívlak.De az inga konzekvensen nemet mutatott. Ani minden nap érdeklődött, végül Ria bevallotta mi a helyzet.-Akkor most mi van?-kérdezte Ani.-Az van kicsim, hogy tudod már mondtam, az inga is csak eszköz. Mindig a pillanatnyi állapotot mutatja, attól függően milyen erők dolgoznak a kérdezett dolgon. Türelem. Érezte Ani hangjában a reménykedést, nem akarta kiábrándítani, hadd maradjon meg a reménye.Magában azonban sejtette, hogy ebből nem lesz baba. Megbeszélték, hogy Ani vesz egy terhességi tesztet és elmegy orvoshoz. A teszt negatív volt, de a rossz hír késett. Orvoshoz nem mert menni, várt és reménykedett.Aztán egy hét múlva Ani sírva hívta hétvégén reggel. Hüppögve mondta, mi történt, minden reménye elszállt és miért van ez….Feladja, elege van, neki úgysem sikerül semmi…-mondta. Ria mérges volt magára tehetetlensége miatt, de valahogy megvigasztalta kétségbeesett kolleganőjét és az lecsendesedett. Mivel semmi nem történik véletlenül, a sors mindig kínál megoldásokat, csak észre kell venni. Most is ez történt. Boszorkányhősnőnk varázskönyvei között akkora volt a kupi, hogyha valamire szüksége volt, az angyalokhoz fordult kínjában, hogy segítsenek megtalálni, vajon melyik polcon, vagy kupacban leli meg az áhított tudományt. Ezért aztán olyan pipa lett, hogy nekilátott rendet rakni. (Mondom, mindennek oka van…) Közben a kezébe került egy olyan könyve, melyben az emberi test titkairól van szó, a születéstől kezdve. Ahogy nézegette, sikeresen kiejtette a kezéből Mondott egy cifrát, aztán elnézést kért az égiektől.Amikor lehajolt, hogy felvegye agyába villant, hogy alaposan meg kéne vizsgálni, hol is nyílt ki az a könyv.„Ébredési hőmérséklet mérése” olvasta a lap tetején. Hm. Érdekes.- Nocsak, nocsak, itt a válasz Ani ügyben!- vigyorgott.Attól kezdve Ani hónapokig minden reggel 7 órakor, álmosan, kínkeservesen, de katonás pontossággal mérte ébredési hőmérsékletét. Időnként közben elaludt, és Dodi szedte le homlokáról az odatapadt hőmérőt, de ebben az ügyben ennél nagyobb baj nem történt. Viszont a ciklusban a rendszeresség leghalványabb jele sem mutatkozott.Ria,megegyezésük szerint augusztusig adott adott Hodfázis-időpontokat babagyártásra, amikor elérkezett a június 13.-i időpont , ezek egyike.-Nem vagyok normális…újságolta nevetve Ani, szabit vettem ki mára! Annyira szeretném, ha sikerülne…suttogta a telefonba Riának.- Képzeld! Ma reggel 4 tizeddel magasabb volt a hőmérsékletem, mint máskor. Milyen érdekes! Pont ma ugrott ki…-Ühüm-gondolta Ria . Jó jel, de nyugtával dicsérd a napot….-És a vizet is iszom- mondta tovább egy szuszra Ani. Minden nap iszok belőle fél litert, nem tudom m i van benne, de nem vagyok fáradt! –hadarta tovább.Ria komoly képpel hallgatta, és kezdett benne reménykedni, hogy a programozott gyémántvíz, a Hold megfelelő állása, a kiugró hőmérséklet elég lesz az események pozitív kimeneteléhez.-Rendicsek-mondta, akkor már csak egy teendőtök van ma délután 4 óra körül- vihogott jókedvűen a készülékbe. De abban nem akarok közreműködni…Ani kuncogni kezdett.-Dodi olyan mint egy igazi bika, nemcsak a napjegye az! Képzeld, tegnap se hagyott békén, annyira belejött az akciókba . Azt mondta, abból nem lesz baj, ha előtte egy nappal, meg utána egy nappal is gyártásba kezdünk, nincs ezzel a dologgal semmi probléma, igen kellemes foglalatosság….Csak éppen engem elfelejtett megkérdezni. Kivágtatott fürödni, én meg hullafáradtan az ágyon fekve becsukott szemmel, ahogy tanítottál, kérdezősködni kezdtem.
-Kaphatnék egy jelet, hogy hagyjam magam vagy ne?- érdeklődtem. És akkor tudod milyen képet láttam magam előtt hirtelen? Egy csodaszép, 2-3 év körüli kislányt, copfba kötött hajjal. Rám nevetett, és kacsintott. Majdnem leestem az ágyról. Aztán meg egy sárga, ragyogó gömb közepén gyönyörő mélylila pulzáló fénnyel közeledett felém, a többire nem emlékszem, mert egy mackós pali bezavart a képbe és elkezdett dörmögni… Ez mit jelent? -Szerinted?-kérdezte Ria nevetve. Akkor ezt megbeszéltük.Még egy kicsit csacsogtak, aztán elköszöntek egymástól. Ani a lelkére kötötte Riának, aki akkor már nem dolgozott a cégnél, hogy látogassa meg, mert feltétlenül meg akarja köszönteni a június 16.-án levő szülinapja miatt. Így is történt, jót dumcsiztak, és persze szóba került a lényeg is.-Hogy vagy? –kérdezte Ria kicsit bizonytalanul.-Fogalmam sincs- dünnyögte Ani. Nálam sose lehet tudni. Most éppen rettenetesen álmos vagyok, de ez nem jelent semmit, mert nem ittam kávét. Elegem van, itt bent bolondok háza, otthon Dodi nem hagy békén, úgy belelendült a gyerekcsinálásba…kezdek kissé fásult lenni a fáradtságtól.- Tényleg-csillant fel a szeme. Itt van a Tarot kártyád?-Aha, - hümmögött Ria, és átfutott rajta, hogy megint veszélyes vizekre eveztek-Ani! A kártya csak azt mutatja most mi a helyzet… Azt nem, mi lesz…-Tudom, -vágott közbe Ani. Pillanatnyi állapot! De kérlek, nézd meg! Csak úgy sütött belőle a könyörgés egy kis bíztatás után.-Jó-adta meg magát Ria. Tessék, itt a kártya, keverd meg, és kérdezz közben. Keverés után Ria lerakta az asztalra a 9. lapot képpel lefelé, mert Ani misszió (sors) száma a kilences volt. (Mint Ria…) Nézték az asztalt keményen mindketten.-Na bátor kislány vagy? Fordítsd meg! -Ani félve emelte meg a lapot és adta oda. A Nap kártyája volt, a 19-es.-Mit jelent?- kérdezte.-Nézd meg jól, mi van a képen- mondta mosolyogva Ria.-Egy fehér lovon ülő kisgyermek, akinek a háta mögött a Nap mosolyog. -Igen, elég beszédes jelkép…. És ha összeadjuk a két számot, azaz 1+9=10=1 , megkapjuk a Teremtő számát. Ráadásul a régi kultúrákban az 1 fallikus jelkép is…. Mondjam tovább? Akkor már mindketten nevettek, de Ani nagyon bizonytalannak látszott, szemében a félelem tükröződött.-Na szia. Én megyek haza- mondta Ria és elmenekült a további kérdések elől.Két hét múlva reggel korán, szokatlan időpontban csörgött Ria mobilja. Mikor meglátta a kijelzőn Ani nevét, gyomrába görcs nyilallt. Na ne… megint mint a múltkor-, és eszébe jutott a sírásba fulladó hang .Összeszedte minden bátorságát, és felvette.-Két vonás van a teszten!!!!! Hallod! Kettő! Pozitív!!!!!- csilingelt Ani hangja a telefonba. Ja! És iszonyú hányingerem van reggelente, és tudod, hogy június vége van?! Majd hívlak, mert jövő hét végén megyek az orvoshoz! –hadarta egy szuszra. Puff. Már ott sem volt. Ria nevetve nyomta ki a telefont. Aznap éjszaka egy forgó körhintáról vidáman integető kék pillangóról és kék virágokról álmodott. Az aranyló nap pedig vidáman nevetett mögöttük… 2006 szeptembere
Az értékeléshez kérjük lépj be, vagy regisztrálj
0-bol 0 tag találta ezt a értékelést/hozzászólást hasznosnak
NehĂ©z elolvasni!, 2008. július 24. Szerzője m-mese - Saját értékeléseim - #1 Reviewer
Értékelés jelentése a moderátornak
0-bol 0 tag találta ezt a értékelést/hozzászólást hasznosnak
pixieize, 2008. június 23. Szerzője Gábor mester - Saját értékeléseim - Top 10 Reviewer
Értékelés jelentése a moderátornak
Copyright 2006. All Rights Reserved.
|
