Részletek
Pályázat
Szerző neve:
Zacea /Pataki Lászlóné/
„Könnyű” nyári mese… Laura lelke csak úgy repkedett a boldogságtól.-Végre! –gondolta. Lesz egy zúg, ami csak a miénk. Annyira örült, hogy a kora nyári hőségben cammogó kocsisor sem tudta elvenni a kedvét. Nem érdekelte az aszfaltozógépből a nyitott kocsiablakon beáramló bűz, a forróság, a tülkölés. Csak a lakásra tudott gondolni, az járt az eszében mit hova tesz, hogyan rendezi be, mit kell még venni.Anyja hívta délután, hogy az „öregasszonyt” sikerült elhelyezni az elfekvőben, nemsokára be lehet költözni. Persze előtte ki kellene hajigálni a régi bútorokat, a sok dohos öreg holmit.Meg is beszélték, hogy este találkoznak a lakásnál, és alapos terepszemlét tartanak. Az idős hölgy akiről szó esett, Laura anyai nagyapjának testvére volt. Anyja elvállalta a gondozását, de nem volt sok türelme hozzá Addig mentek, amíg találtak egy helyet, ahol a nénit nyugdíja fejében tartósan a bel-osztályon tartottákIrma néni nem volt túl jó állapotban. Ahogy az ágyon feküdt csöpp testéből csak két nagy riadt szeme látszott szinte. Három hónapig bírta a kegyetlen kórházi „ápolást”.Mikor meghalt, Lauráék már bent laktak a gyönyörűen felújított belvárosi lakásban. Laura kisfia, Gergő álmodozó, szöszke gyermek volt hatalmas zöld szemekkel. Nyugodt, kiegyensúlyozott kis lénye nem okozott sok gondot, az egész család kedvence volt.Szép lassan kialakult az új életük, a napi ritmus beindult. Reggel ovi, utána munka, este visszafelé ugyanaz. Lidi, Laura anyja sokszor volt náluk, örömmel segített lányának. Kitűnő nagymama volt. Örült, mert a lakás tágas volt, lányáék jól elfértek benne mindannyian. Egy- két bútort megtartottak a régi holmikból, érdemes volt felújítani őket. Az egyik kétajtós, gyönyörű intarzia-berakásos diófa szekrény Gergő szobájába került. A kisfiú szerette elalvás előtt a kanyargós díszítéseket nézegetni, mindenféle alakot képzelt hozzá, néha kergetőző lepkéket, néha pedig mókás figurákat.Egyik hétvégén Lidi átjött hozzájuk, mert megbeszélték, hogy átnézik mi az, amit még meg lehet tartani Irma néni dolgaiból. Az öreg diófa-szekrényből elővették a kopott ládát, és elkezdték átnézegetni a régi könyveket és fényképeket. Gergő ott téblábolt körülöttük, időnként zakatolt egyet a vonatával, és jól elvolt. -Ezzel mit csináljunk? -kérdezte Lidi a lányát. Laura a kezébe vette a megfeketedett ezüst keretben levő képet, és azon morfondírozott, vajon mennyit érhet a képtartó. Ránézett a képre, és hirtelen lelkiismeret furdalása támadt.-Rakjuk ki… mondta bizonytalanul-mégiscsak az ő lakása volt…És egy laza mozdulattalaz ágyról föl sem állva a mellettük álló íróasztalra tette a képet. Irma néni boldogan mosolygott rajta.Hirtelen Gergő csörtetett a szobába-Anya! Szomjas vagyok! Kérek levet! Az almalét hívta így, az összetett szó kissé bonyolult volt neki. Laura fölállt, hogy kimenjen a konyhába.-Gyere prücsök – nyújtotta a kezét oda sem nézve. De a gyerek nem mozdult.-Mi van? –kérdezte anyja.-Ki az a néni ?-mutatott a képre a kisfiú.-Irma néni. Régen ő lakott itt- hangzott a válasz.- Miért kérdezed kicsim?-Mert este ott szokott állni a szekrény mellett és néz engem -felelte nemes egyszerűséggel az apró emberke. Csak ott nem ilyen szép… 2006.07.12
Copyright 2006. All Rights Reserved.
