Homokvihar

A fiú sietve körbenéz, már csak 20 lépés és odaér a sátorhoz. A tarkóján érzi a nap perzselő sugarát, szinte égeti a bőrét a vastag ruhán keresztül is. Egy kisebb homokviharban találja magát, fogai alatt csikorognak a homokszemcsék, nyála összefut a szájában, utálja ezt … A vidék sivár, rakéták süvítését hallja messziről. Háború folyik, egy háború, aminek senki sem lehet győztese, de ezen most nem akar elmélkedni. Pár lépés és egy másik világ vár rá, valami, amiért jó volt ma felkelni, hiszen ez volt az első gondolata mikor kinyitotta reggel a szemét, az egész napja ekörül forogott. Ez a  kiindulási pont, mindent ehhez viszonyít, hogy előtte vagy utána van-e.
      Belép a sátorba, megcsapja az orrát az áporodott levegő, csendes a helység csak az elektromos vezetékek sercegését lehet hallani. Félhomály van, csak a monitorok vibrálása ad egy kis fényt, percek telnek el, míg a szeme hozzászokik a körülményekhez. Távolabb, halkan beszélgetnek ketten, odaköszön nekik és egy magányosan álló géphez ül.
Sietve belép, a barátnője már vár rá, igaz 3000 km-rel arrébb, de abban a pillanatban ott van vele, szinte érzi a vibrálását. A gyomra remegni kezd, kicsi pillangók szárnyalnak benne, kezének is alig tud parancsolni. Három hete tart már, nem bánja, mert olyan dolgokat mozgat meg benne, amiről azt hitte, már sosem fogja érezni. Vágyik a lány kedves szavaira, bizseregni akar és érezni a szeretet áramlását. A lány kedvesen érdeklődik, szinte tudja már a napi beosztását. Már sok mindent megbeszéltek, a családot, a vágyakat, a kedvenc ízeket és a kedvenc pózokat is… Már tudják mindketten, találkozniuk kell. Érzi ezt ő is, vágyik a lány illatára, a pillantására és érintésére. Még semmi nem történt, de mégis minden… Talán nem véletlen hogy ennyire messze vannak és mégis így közel a beteljesülésig. A kép, amit a lány küldött gyönyörű, a haja, az édes pofija és a csodás alakja, mind hozzájárul a vonzalmához. Jó hírei vannak a lány számára: - Egy hét és otthon leszek!- egy fél perces hallgatás és a lány válaszol: - Nagyszerű! – A fiú agyában, átsuhan egy gondolat, olyan fura érzés keríti hatalmába, de ezzel a lendülettel el is hessegeti azt …- Szombat reggel már otthon leszek, délután látni szeretnélek, fantasztikus lesz a karjaimban tartani és érezni az édes illatod…

… A fiú a megbeszélt helyen, próbál uralkodni az érzelmein és egy nagy csokor mögé, rejti a hevesen dobogó szívét. Öt perce vár már a lányra, óráknak tűnnek a másodpercek, ólomlábakon jár az idő. Ebben a pillanatban egy lány közelít egyenesen felé, barna rövid hajú, alacsony és duci, pont az ellentéte az ő tündérkéjének: az agya hevesen tiltakozik a feltörő gondolatok ellen - Beteg lett vagy rosszabb? Balesetet szenvedett? Ez nem lehet, hogy pont most történik ilyen …- Talán a húgát vagy egy barátnőjét küldte a rossz hírrel?
A lány mosolyog és odalép hozzá:- Szia Zsuzsi vagyok! – Zsuzsi ? - kérdi a fiú, az nem lehet, hisz ő nem ilyen…- Velem beszéltél, hiszen tudod, ki vagyok! - mondja a lány. A fiú néz rá egy hosszú percig és már kezdi érteni, vagyis próbálja megérteni: - Miért tetted? - préseli ki a szavakat, de a kérdés ott pörög a levegőben megválaszolatlanul… Sarkon fordul és egy szemetes felé, indul, bedobja a virágot olyan lendülettel, mellyel eldobná mindazt, amit az elmúlt egy hónapban fontosnak talált. Még hallja amint a lány kétségbeesetten utána kiállt –Azt  mondtad, szeretsz!… Szeretni? igen , én is azt hittem…
de most a szerelem csaló volt és válogatós… ekkor már mindketten tudják az igazat, szerelemről szó sem volt…