VIHAR
Szikrázó napsugár éget,
Száraz fű és szomjas levél,
Rezdül egy lágy fuvallattól,
Ami már felhők alatt kél.
Szél erősödik dühödten,
Égnek, s pokolnak hangja zúg,
Orkán tör-zúz, fákat csavar,
Megbolondult a természet,
Kitört a pusztító vihar.
Rászakad az ég a földre:
Felhők megválnak terhüktől,
S tenger terül a vidékre.
Csendesedik, megáll a szél,
Eltűnnek a sötét felhők,
Dörgés, villámlás véget ér.
Mostmár csak az eresz csorog,
Kibújik a nap, s alatta,
Színes szivárvány mosolyog.