Egy poharral kezdodik, 2008. október 24. A novella nagyon sok ember vlĂłs problemajat mutatja be, nevezhetnenk ugy is ut a lejton lefele.
Magam is voltam ebben a helyzetben, Isten segirsege kellett ahhol, hogyki tudjak kerulni belole.
Megjartam ugyanezt az utat, de a sarga godor elott megalltam.
Elgondolkodtato, es igaz.

  Mintha Zolat olvasnam, 2008. június 14. Kedvenc irom Emile Zola volt. Irasodat olvasva a Nana, Patkanyfogo, Germinal cimu
muvei jutottak az eszembe, valamint az, hogy stilusban mennyire hasonlo a tied.
Nem mondom azt, hogy jo olvasni, azt sem, hogy feludit.
Értekelem amiert kimondod es leirod azt amit masok elrejtenek, titkolnak.
Vannak ilyen "kovacs csaladok" nagy szamban.
Talan, ha irasod jobban elerhetove valik, tobb naturalista kovacs szeretne
nagybetĂźs minta lenni.
Ezt is a legjobbra ertekelem ĂŠs ugy erzem jĂł erzeked van a valosag abrazolasara.

  HozzaszĂłlas olvashatobbĂĄ tetele, 2008. június 14. Mint kereszteny szemleletu latogato kezdtem olvasni a tortenetet. A cime alapjan iteletet mondtam gondolatban, ez nem nekem szol. Megis a kivancsisĂĄg hajtott, mit is irhat az olyan ember aki ezt a szegyenteljes jezot adja a cimnek.
Meghatott a tĂśrtenet, elszorult a torkom, es egyutt ereztem a fiuval akinek igy pergett le az anyja valtozas elotti elete amelyre nem lehetett buszke, megalazo volt egy ilyen anya gyermekenek lenni.
Megtehette volna, hogy magara hagyja es eltaszitja magatol azt, aki valojaban erte bocsajtotta aruba testet mivel konnyu megelhetesi lehetosegnek latszott.
Lehet kritizalni a tortenetet, lehet kifogasokat talalni, hogy abban az idoben mas szohasznalat volt, de az uzenet lenyege ma is valos es realis: Ne elj csukott szemmel, ne menekulj ha tehetsz ellene!
En a legnagyobb pontszammal ertekelem, mert az a gondolat, hogy szeresd edesanyadat akarmilyen is, megerdemli a legnagyobb elismerest.
Ha megengeditek egy verssel zarnam hozzaszosomat. Azert mert ugy erzem kiegesziti ezt a tortenetet.

Mert itelkezni nincs jogod
"Ma mar tudom...
Anya egyetlen egy adatik.
Talan iszik, ver, szoval s tettel tipor, megalazon elhajit.
Mi elhagyjuk oket, megvetve gyuloljuk, ki eletet adott.
Mig mellettunk van, nem tudjuk, milyen, ha mar nincs....
De talan valtoztathatunk...
Merd kerdezni, hogy miert, s hogyan tovabb?
Merj melle allni, felkarolni, kezet fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyogyigyitani, apolni.
Hisz o is ember... mint Te vagy en, gyarlo s tekeletlen leny.
Mert itellkezni nincs jogod. Te sem vagy kulonb, ugye tudod?!
Gyermekkent, ha elestel... fel ki segitett?
Te tudod a legjobban, hogy anyad, legyen bar nevelo vagy edes, melleted allt, segitett s feltett.
Lehet most rajtad a sor...
Allj elibe! Mondd, hogy anyam, szeretlek! En orkodom feletted."

  MegdĂśbbentő, 2008. június 14. Mint keresztĂŠny szemlĂŠletĹą lĂĄtogatĂł kezdtem olvasni a tĂśrtĂŠnetet. A cĂ­me alapjĂĄn Ă­tĂŠletet mondtam gondolatban, ez nem nekem szĂłl. MĂŠgis a kĂ­vĂĄncsisĂĄg hajtott, mit is Ă­rhat az olyan ember aki ezt a szĂŠgyenteljes jezőt adja a cĂ­mnek.
Meghatott a történet, elszorult a torkom, és együtt éreztem a fiúval akinek úgy pergett le az anyja változás előtti élete amelyre nem lehetett büszke, megalázó volt egy ilyen anya gyermekének lenni.
Megtehette volna, hogy magára hagyja és eltaszítja magától azt, aki valójában érte bocsájtotta áruba testét mivel könnyű megélhetési lehetőségnek látszott.
Lehet kritizálni a történetet, lehet kifogásokat találni, hogy abban az időben más szóhasználat volt, de atz üzenet lényege ma is valós és reális: Ne élj csukott szemmel, ne menekülj ha tehetsz ellene!
Én a legnagyobb pontszámmal értékelem, mert az a gondolat, hogy szeresd édesanyádat akármilyen is, megérdemli a legnagyobb elismerést.
Ha megengeditek egy verssel zĂĄrnĂĄm hozzĂĄszĂłlĂĄsomat. AzĂŠrt mert Ăşgy ĂŠrzem kiegĂŠszĂ­ti ezt a tĂśrtĂŠnetet.

Mert Ă­tĂŠlkezni nincs jogod
"Ma mĂĄr tudom...
Anya egyetlen egy adatik.
TalĂĄn iszik, ver, szĂłval s tettel tipor, megalĂĄzĂłn elhajĂ­t.
Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
MĂ­g mellettĂźnk van, nem tudjuk, milyen, ha mĂĄr nincs....
De talĂĄn vĂĄltoztathatunk...
Merd kĂŠrdezni, hogy miĂŠrt, s hogyan tovĂĄbb?
Merj mellĂŠ ĂĄllni, felkarolni, kezĂŠt fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyĂłgyĂ­tani, ĂĄpolni.
Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény.
Mert Ă­tĂŠlkezni nincs jogod. Te sem vagy kĂźlĂśnb, ugye tudod?!
GyermekkĂŠnt, ha elestĂŠl... fel ki segĂ­tett?
Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melleted állt, segített s féltett.
Lehet most rajtad a sor...
Állj elibe! Mondd, hogy anyám, szeretlek! Én örködöm feletted."