A Hullapelyhes, 2008. március 21. szerintem hullajĂł. BĹ‘vebben: hála Ă©s köszönet a SzerzĹ‘nek, hogy megörökĂ­tette szĂĽlĹ‘városom 1970-es Ă©vek beli mindennapjait kollĂ©giumon kĂ­vĂĽl Ă©s belĂĽl. Akkori barátnĹ‘mtĹ‘l hallottam, ami ott Ă©s kĂ©sĹ‘bb a Sárga Szalonban zajlott, a novellában rĂ©szben idĂ©zett versek felolvasásával, Ă©s azután az aktuális politikai-gazdasági-kulturális "helyzet" megvitatásával ezeken az "ökumenikus" (=felekezet- Ă©s világnĂ©zetközi!) klubdĂ©lutánokon. ValĂłban zavarĂł lehet az átlag-olvasĂł számára a káprázatos nyelvi (szak- Ă©s idegennyelvi) gazdagság, de senki nincs eltiltva "A Bakos" használatátĂłl. Nekem mint jogásznak kĂĽlön öröm a "de jure" (=jog szerint, törvĂ©ny szerint) Ă©s a "de facto" (=tĂ©nylegesen) fogalmakkal valĂł ismĂ©tlĹ‘dĹ‘ játĂ©k. A gyanĂştlan olvasĂł nem tudhatja: lehet valaki "tĂ©nylegesen" Ă©rintetlen, ha "jogilag" már nem is az... Nos, ez a mű szerintem DE FACTO kiválĂł - Ă©s a közönsĂ©gszavazástĂłl fĂĽgg, hogy "de jure" is az lesz-e. Én a magam rĂ©szĂ©rĹ‘l igen-igen bĂ­zom ebben. Sok sikert, Gábor mester! Tetszett az önirĂłniád is!