Ruder Jana: EgyedĂĽl, 2008. április 21. Nagyon meghatĂł, szĂ©p törtĂ©net. És elgondolkoztatĂł, több okbĂłl is. ValĂłban, miĂ©rt árad a filmekbĹ‘l az a rengeteg erĹ‘szak? A szĂ©p Ă©rzĂ©seket kellene erĹ‘sĂ­teni az emberekben meg a jĂłra valĂł hajlamot. Ă–rĂĽltem a novelládnak.

  HosszĂş az Ăşt..., 2008. április 12. Nagyon tetszett ez a novella. EgyrĂ©szt mert olyan helyre vitt el, ahol mĂ©g sosem jártam, másrĂ©szt ahogyan beleszĹ‘tte a szerzĹ‘ a rĂ©gi törtĂ©neseket, mintegy idĹ‘utázásra vitt ezáltal. Nagyon Ă©lveztem a sziporkázĂł humort. Egy kifogásom van - talán ritkábban kellett volna szerephez juttatni a butykost. :)
Gratulálok, nagyon jó írás!

  VĂ©lemĂ©ny, 2008. április 12. Meglepett a törtĂ©net befejezĂ©se, kĂĽlönösen, hogy fotĂłkkal is alátámasztotta mondandĂłját a nĂ©ni. De olyan nagyon haragudni se lehet rá, mint ahogyan a gondozĂłfiĂş is zokszĂł nĂ©lkĂĽl vette tudomásul az esetet, igazolva ezzel, hogy jĂłl választott - pályát. Számomra tanulságos Ă­rás, egy csöppnyi megállĂł, hogy elmerengjĂĽnk saját dolgainkon is.