Hullapelyhes, 2008. október 17. Ott tartottam, hogy csaladanya vagyok... Szoval, a kisebbik fiam Fatyol Tunderkez cimu fantasyjanak folytatasaert nyuz, a nagyobbik meg kitalalta, hogy o bizony foiskolai kollegista akar lenni. Mondom, jo, fiam, elobb talan a gimit vegezd el. (Matekbol, jelzem, igen jo a gyerek!) Az tetszett neki annyira, es bevallom, nekem is, hogy ugy ereztuk, ti ott a kollegiumban, majd negyven evvel ezelott teljes eletet eltetek, vitaztatok, csajoztatok, sportoltatok, filoztatok, es persze szerelmeskedtetek is, ki igy, ki ugy, neha meg tanultatok is... Kulonosen tetszik a prof alakja, amilyen szeretettel beszel Nyapokarol, a kutyarol, a regi kertrol, occserol. Sziporkazik, szellemes, muvelt, joadag onguny is van benne, kritikus, egyben onkritikus is. Csupa olyasmi, ami valahol ugy erzem, vegervenyesen elveszett. Ezert nem vigasztal a masik novid, sot, lelomboz, ha meg a jovoben is az igazsagtalansaggal kell szembeszallni...

  A Tiltott Varos, 2008. október 17. Kedves Mester, gyakorlo csaladanya vagyok, nekem ez az SF-novellad tetszik a legjobban. A mai magyar kozallapotokat elnezve bizony jo lenne valami igen tavoli jovoben elni... De, ahogy irod, ott se sokkal jobb! Bizony, ahol emberek vannak, ott elobb-utobb elromlik minden... Zsike32