Az elvált férfiak lényegesen nagyobb eséllyel zuhannak bele a depresszióba, mint a párkapcsolatban élő társaik - erről egy majd 10 éve tartó kanadai kutatás tanúskodik. A magyar férfiak sem ússzák meg szárazon, a szakítás gyakran megviseli őket is - sokszor jobban mint az ex-eiket. Az ügyvéd szerint a gazdasági veszteség az egyik legfontosabb ok, a pszichológus lényegesen árnyaltabb képet fest, az elvált pasik pedig csak panaszkodnak - a nőkre.

"Soha sem fogom elfelejteni a szemét" - meséli éva a volt férjéről. "Az ítélethirdetés után már a bíróságon elkezdtem sorra hívni a barátnőket, hogy szabad nő lettem újra, de egyszer csak a torkomra fagyott a vidámság, mert megláttam a tekintetét: olyan fájdalmasan nézett rám, ahogy talán még soha. Pedig addigra az élettársa már terhes volt a gyerekükkel, és már régen nem volt semmi közünk egymáshoz. Azt csak később tudtam meg, hogy aznap este filmszakadásig leitta magát, és három napig a szavát se nagyon lehetett hallani.

De vajon mi az oka annak, hogy a férfiakat ennyire megviseli a válás? Sőt, a kanadai statisztikai hivatal adatai szerint, még ennél is jobban. Az észak-amerikai ország szakemberei egy olyan tanulmányt tettek közzé, amelyből kiderül: bár a férfiak és a nők egyaránt hajalmosak a depresszióra a válás után, az előbbiek jobban ki vannak téve ennek a kockázatnak. A vizsgálatot még 1994-95-ben kezdték, és kétévente végeztek felmérést. A számokból kiderült, hogy az elvált, 20-64 éves férfiaknál hatszor gyakoribb volt a depresszió, mint a kapcsolatban élőknél, míg a nők esetében csak 3,5-szer gyakrabban jelezték ezt a panaszt, mint a házasságban élő társaik. Az okok természetesen az ilyenkor szokásos gyászreakcióra, ezen felül pedig az életszínvonal változására, a bevételek csökkenésére, és a gyerekekkel való kapcsolattartás nehézségeire vezethetőek vissza.

Kávé idézéssel

Elemér esete azt mutatja, hogy a válás utáni depresszió Magyarországon sem ismeretlen. "Elég sajátosan értesültem arról, hogy válni fogunk - mesélte a férfi - a volt feleségem egy júniusi reggelen hozott egy csésze kávét, leült az ágyunk szélére, és arra kért, hogy menjünk el együtt a bírósági idézésért. Első pillanatban azt se tudtam, hogy miről van szó. Aztán bőgött egy sort, és bevallotta, hogy korábban beadta a válókeresetet. állítólag elege lett belőlem."

Ezután nagyjából egy hónap múlva sor került az első tárgyalásra. "Nagyon szerettem volna, ha a gerekek hozzám kerülnek, de nem voltam túl jó anyagi helyzetben: magánvállalkozó voltam, és hivatalosan alig volt megbízásom. úgyhogy megállapodtunk abban, hogy közös megegyezéssel válunk el, és mindenben mi magunk egyezünk meg."

Eleméréknél novemberre lett vége a jogi procedúrának, de a férfi még pár hónapig a közös lakásban maradt - kényszerből. A költözés hosszadalmasra sikeredett, de végül mégis elérkezett az idő, amikor Elemér már az új lakásában hajtotta - volna - álomra a fejét.

"Szinte csak egy matrac volt a lakásban, nem volt rádióm, sem tv-m, sem számítógépem. Egy darabig próbáltam rendezkedni, de rettenetes volt. úgyhogy bekerültem a pszichiátriára - jobban mondva besétáltam, és elmondtam, hogy teljesen kikészültem valószínűleg éppen idegösszeomlást készülök kapni. A dologhoz hozzátartozik, hogy néhány nap alatt mindent elveszítettem: először a családomat, aztán pár nap alatt kiderült, hogy nincs több munkám, és kaptam egy barátságtalan levelet az APEH-től is."

Elemér ma már másképp rendezné a dolgot, de - ahogy mondta - akkor ez látszott az egyetlen jó megoldásnak. "Egy hónapot töltöttem a "viccosztályon", aztán szépen, szisztematikusan elkezdtem újra építeni az életem. Akkor már képes voltam megállni a saját lábamon."

Csábi Orsolya pszichológus magyarázata szerint Elemér esete szinte törvényszerű. "A válás, akár a férfi, akár a nő esetében egy veszteség, egy kudarc élmény. Elindultak egy úton, majd egy idő után kiderül, hogy együtt nem képesek haladni tovább - ám eddigre már a határán vannak az alkalmazkodóképességüknek." - mondja a szakember. "A válással az emberek elveszítik a reményt, elveszítik a szerelem illúzióját, csalódnak önmagukban, csalódnak a másikban. A válás gyászreakciót vált ki, meg kell szenvedni, hogy elvesztettünk egy fontos dolgot.

Eleinte üresség érzettel, nihillel reagálunk, ezt a düh, és a harag váltja fel, majd következik a kiégettség érzés. Innen kell visszatérni arra a szintre, ahonnan képesek vagyunk felépíteni egy új életet. Ha ez nem megy, innen lehet elcsúszni a depresszió felé, ami a csalódásból, a kudarcélményből alakul ki, egy önpusztító, önvádló állapotból, amelyben elhisszük, hogy nem vagyunk alkalmasak semmire.

Csábi Orsolya szerint ezt a gyászt fél év alatt kellene feldolgozni - ami nem azt jelenti, hogy ha ezután még tart egy ideig a szomorú időszak, az abnormis -  s ha ez nem sikerül, akkor az már patológiás gyászreakció: ilyenkor az illető gyakran elhanyagolja magát, átfordul depresszív szakaszba, megjelenhetnek az öngyilkos gondolatok.

"A férfiak esetében azért valószínűbb, hogy ez történik, mer a jog általában a nőket tartja alkalmasabbnak a gyereknevelésre, és alkalmatlanabbnak arra, hogy pénzt keressenek, vagyis a gyerek, a lakás, a vagyon, az esetek többségében a nőknél marad. úgyhogy a férfi nem csak a párját veszíti el, hanem elveszíti a gyerekeit, az otthonát, mivel neki kell élőhelyet változtatni. Ezt a halmozott veszteségérzést, pedig nagyon nehéz fél év alatt feldolgozni."

"A magyar férfiaknál az is nehézséget okoz, hogy az életszínvonal nem teszi lehetővé egy új élet felépítését. Vagy albérletbe kényszerülnek, de olyan is van, hogy a lakás kisszobája lesz az övék, és az új élet még inkább megterheli a másikat." - teszi hozzá a szakember.

A pasiknak nincs lelki stratégiájuk

"Másrészt - teszi hozzá s a szakember - a férfiakat elve nem tanítják meg arra, hogy érzéseiket kezeljék."Felületi szinten megoldják a problémákat, de a mélyben nem történik semmi, egészen addig, amíg a tudatalatti egyszer csak elkezd kiabálni, hogy 'hahó, foglalkozz velem', és rá nem borítja a gondokat a pasi feltettes, tudatos énjére - hogy ekkor ők, ugyanazzal a lendülettel, eltemethessék azokat.Legtöbbször ez a jellemző folyamat."

"A fiúk érzelmileg nem kapnak olyan stratégiákat, amelyek segítenének ilyenkor" - teszi hozzá Csábi Orsolya. További problémát jelent, hogy a feldolgozatlan harag, a düh általában tartósítja a veszteség élményt, és ezt bűntudatból, vagy a helyzet elutasítása miatt önmaga ellen fordítja az illető ami végül kiégéshez, apátiához, majd depresszióhoz vezet.

Anyagilag az egész család beleroppan

Földi János ügyvéd szerint már korántsem mindennapos, hogy a gyerek szinte automatikusan az anyához kerül. "Régen tényleg volt egy olyan gyakorlat, hogy a gyerek, és vele együtt a vagyontárgyak nagy része az anyához kerültek, mára ez már változik." - vélte az ügyvéd. "Különben sem az egyen ítéletek, tehetők felelőssé az ilyen lelki nyavalyákért, inkább a rossz gazdasági helyzet. Emiatt ugyanis a férfiaknak egyre többet kell dolgozni, hogy eltartsák a családot. Van másod, harmad állásuk, hétvégén meg elmennek - mondjuk a kőműveshez - robotolni, miközben az anya viszi a gyereket az állatkertbe, így a pszichológus a szakvéleményben azt fogja kideríteni, hogy a gyerek az anyához jobban kötődik. De egyre több férfi küzd a gyerekért, és egyre többször sikerrel." - mondja a jogász

Földi János tapasztalatai szerint anyagilag az egész család belerogyik a válásba, mert egy átlag család kétszobás lakásának árából nem tud két külön család új életet indítani. A jogász azzal viszont vitatkozik, hogy az ilyen helyzeteket mindig a pasik szenvedik meg. "Ha egy pár 10-15 éves házasság után elválik egymástól, akkor nagy kérdés, hogy ki hogyan tudja újra kezdeni az életét. A nő ott marad harminc felett a gyerekkel, és nehezebben talál új párt magának, mint a férfiak." A jogász emellett azt tapasztalta, hogy a válás lelkileg azt nyomja meg, akit otthagynak. "A nő is depressziós lesz, ha kiderül, hogy a férje összeállt a barátnőjével, és ott hagyta őt a két gyerekkel. Azt gondolhatja ilyenkor: öreg vagyok már az újrakezdéshez. Ilyen esetben a nők kerülnek nehezebb helyzetbe. "

Földi János szerint az is egy érdekes kérdés, hogy miért válnak el az emberek. "Volt egy olyan esetem, amikor egy alapfilozófiai elméleti kérdésen veszett össze pár, és ez vezetett váláshoz." "De volt olyan válóperem is, amikor egy 70 éves bácsi vált a feleségétől, mert ilyen-olyan, így-úgy viselkedik, aztán amikor kimondták az ítéletet, akkor a bácsi sírva fakadt."

Majd a személyes tapasztalatairól számol be: ő is elvált. Az ő házassága folyamatosan romlott, amikor a válásig eljutottak, már örült neki, hogy egy rossz házasságból kiléphetett. De neki volt hová mennie, volt segítsége, az új társa támogatta, és a gyerek is hozzá került.

A pszichológus szerint ha van egy "harmadik" a képben, az  időnként segíthet, mert - például a férfi pasi-egója nem sérül, úgy érezheti, hogy képes még egy nőt elbűvölni, szerelemet ébreszteni benne. "így ez lehet egy pozitív impulzus. Persze ha ez megszakad, az lehet egy újabb kudarcélmény. Lezárni, felismerni a hibákat, és úgy vágni bele az újba, hogy 'megfejlődtem a dolgot' - ez lenne a helyes út. A szerelem megnyitja az ego határait, beengedi a változást, a fejlődést. Az új kapcsolat ilyenformán eleinte lehet katalizátor, de később kinőhet belőle egy új szerelem is." - fejti ki Csábi Orsolya.

A gyerek, mint ütőkártya

Csabánál már javában zajlott a válás, amikor az a bizonyos harmadik, a jelenlegi felesége, belépett a képbe - elmondása szerint nélküle nem tudta volna ép elmével végigcsinálni a több éves procedúrát. ő is a gyerekelhelyezést szenvedte meg a legjobban.

"A feleségem a gyerekeimmel zsarolt, mondván: ha sok pénzt fizetsz, akkor van láthatás, ha keveset, akkor nincs." Csaba válása négy évig tartott, ami azért nem volt meglepetés a számára, mert az ügyvédje, már a kezdet kezdetén, közölte, amennyiben a gyerekeket is akarja, az nehéz lesz és drága. Pedig eleinte még ügyvédet sem akart fogadni, az első ajánlata több mint lovagias volt: legyen az asszonyé minden, lakás, vagyontárgyak, az egyik autó, és havonta 50 ezer forintot is fizet. Csakhogy a neje kevesellte az összeget - Csaba ekkor fordult segítségért az ügyvéd ismerőséhez.

Ha egy pasi bekeményít

Első körben visszaköltözött a nejével közös lakásba - ezt az ügyvéd tanácsolta neki, mivel a gyerekekért folytatott küzdelemben sokat rontott volna az esélyein, ha nem él együtt a lányaival. A külön töltött hónapokra Csaba úgy emlékszik, hogy alig volt, otthon, inkább még többet dolgozott.

"Nehéz volt elfogadni, hogy amikor hazaérek, nem hallom a hosszú előszobában a két kiscsajt szaladni az ajtó felé." - mondja Csaba. A közös otthonban viszont más problémákkal kellett szembe néznie. "Az ügyvéd figyelmeztetett, hogyha fát vágnak a hátamon arra sem szabad reagálni. úgyhogy hiába provokált a volt nejem, semmire nem ment vele."

Csaba számára időközben az is világossá vált, hogy a feleség régóta készült a válásra. Pénzt tartalékolt egy külön számlán, felújítatta az egész lakást, és amikor a nappali festése miatt a könyveket pakolta, már eleve külön dobozolta el azokat, amelyeket meg akart tartani magának. Csaba egyébként most közös gyermekfelügyeletet gyakorol a lányok felett, akiket lényegesen sűrűbben lát, mint egy átlagos elvált apa.

A kudarc változni tanít

"Az emberek általában a nem úgy élik meg a kudarcot, mint a lehetőséget arra, hogy változzanak, hanem önbüntető módon dolgozzák fel" - magyarázza Csábi Orsolya pszichológus. Ebben a társadalom is hibás. "Az alapvetően keresztény társadalmakban, ahol a bibliai szenvedéstörténet mélyen kódolt az emberekben, ott inkább hajlamosak a szenvedésre, s a nehézségeket, csalódásokat egyfajta büntetésként élik meg. A keleti kultúrákban a kudarc inkább a fejlődés eszköze."

A pszichológus szerint, ha segíteni akarunk azoknak, akik ilyen helyzetbe kerülnek, akkor azt vegyük figyelembe, hogy mit akarnak. Az is fontos lehet, hogy meghallgassuk őket, és fogjuk a kezüket, de az is, hogy kimozdítsuk őket. "Az érzések úgy működnek mint a hullámok" - mondja Csábi Orsolya. "Vannak felszálló ágak, amikor az illető a továbblépés jegyében a nagyobb társaságot keresi, és leszálló ágak, amikor csak a beszélgetés, a köldöknézegetés, a közös sírás segít. A szakember szerint ezeknek a ritmusát kitapasztalni egy másik embernél, bármennyire jól ismerem, nagyon nehéz. "Hallgassunk inkább az intuícióinkra"-fejezi be a pszichológus.

Kovács M. Veronika