 Minden Edesanyanak Boldog Anyaknapjat Kivanunk!
Koncz Zsuzsa : Mama kérlek
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem,
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán.
Hisz jól tudod, nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet,
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Érezted azt, mikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok.
Mama, kérlek, azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen,
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám.
Hisz jól tudod...
Mama, látod, zavarban vagyok,
Most megint egész másra gondolok,
Lesz majd talán, igen lesz majd valaki,
És tőlem is ezt kérdezi.
Mit mondok én akkor neki,
Mit mondok én?
Kibédi Ervin
Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
 
 |
