|
|
|
2008. február 20. |
 Egy hétig megint lobogtak a fekete zászlók Torontóban a Magyar Apartment Házakon és a Magyar Kultúrközpont épületén. Fújta őket a viharos szél, mintha az is azt a veszteséget panaszolta volna bele a világba, amely az itteni magyar közösséget érte: elment, örökre távozott egy igaz ember, akinek élete összeforrt az emigrációs magyarságéval. Csekő Miklós névjegye azonos volt magyarságával.
És azonos volt nemzete iránti elkötelezettségével, ami nem szólamokban, hanem cselekvésben mutatkozott meg.Soha nem lankadó tettrekészségének konkrét bizonyítékait hagyta maga után.
|
A Mátyás Pince mai arculata Csekő Miklós munkája, aki barátjával, Zsolt Endrével patinás óhazai hangulatot álmodott meg és varázsolt ide, hogy aki beül egy pohár borra vagy egy jó feketére, otthon érezze magát benne. És csinosította az Észak-Amerikában is párját ritkító Árpád-termet, pár éves elnöksége idején hozta, gyűjtötte a pénzt a Magyar Háznak. De nemcsak elnökként, hanem jóval azelőtt is. Még az őskorban, ahogy a College úti éveket emlegethetjük. Ott, akkor a Ház pénzügyeinek intézője volt, lelkes és aktív vezetőségi tagja.
Csekő Miklós Miskolcon látta meg a napvilágot 1928-ban. Az édesanyja ajkán felcsendült bölcsődal, az első szavak dallama nagyon korán beleivódhatott a lelkébe, hiszen soha nem tagadta meg azokat. Akkor sem, amikor Ausztrián keresztül Kanadába érkezett. Pedig szinte egy emberöltő telt el 1948 óta, amikor az Újvilág földjére lépett. Az emigráció gyökértelensége el is bátoríthatja az embert, bizonytalanná, ideig-óráig cselekvésképtelenné is tehetné. Ám a fiatal, talpraesett Csekő Miklóst nem szippantotta fel az ismeretlen környezet, nem változtatta meg, hanem éppen ellenkezőleg: csak-azért-is megmutatom eltökéltséggel megkereste honfitársait, felajánlotta nekik fiatal lelkesedését, erejét és kialakította a maga életét. Elszívó berendezéseket gyártott, rozsdamentes fémmunkák készítésében lelte örömét – és megmaradt magyarnak. Fess, jól öltözött, környezetét tisztelő úriembernek.
1989-ben kezdődő, néhány évig tartó elnöksége idején is megrendezték az örökös tagok bálját, amelyek alkalmával a hűséges barát, Zsolt Endre és felesége 25,000-30,000 dollárokat is össze tudott gyűjteni, hogy a Magyar Ház működését biztosítsák. Csekő elnöksége idején gazdagodott az Árpád-terem két nagy festménnyel, működött a Krónika c. folyóirat, az Arany János Iskolát felkarolta az állami iskolaszék – élt a Magyar Ház! És Csekő Miklós büszke volt a munkájára. Tevékeny, őszinte, nyílt ember volt, akit nemcsak családja, hanem a torontói magyar közösség is saját halottjának tart. Békés nyugodalmat kívánva Istentől, hadd búcsúzzunk tőle a költő szavaival:
|
|
„Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja,
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.”
|
Kanadai Magyar Kulturkozpont
Dancs Rózsa
 |
|
Biropen (ha rosszul írom, elnézést, nem bes...
