Kisebb-nagyobb éghajlatváltozások kísérték a történelmet: egy kisebb jégkorszak során terv készült a Balaton lecsapolásáról is. Óvatosan kell azonban eljárni, ha „belenyúlunk” a környezetbe – fogalmazott Rácz Lajos történész.

A közhiedelemmel ellentétben a klímaváltozás nem új dolog – mutatott rá az éghajlatváltozás történelmi tanulságait elemezve a Szegedi Egyetem egyetemi tanára. „Amióta körülbelül 3,6 milliárd éve létezik légkör, létezik éghajlatváltozás is. A klímaváltozás, mint olyan, állandó. Nagy léptékű éghajlatváltozások voltak a legkülönfélébb történeti korokban” – hangsúlyozta.

„Agyonreklámozott" felmelegedés

Az utóbbi kétezer évben 300-400 éves léptékű klímaváltozások voltak. Az első azonosítható felmelegedés a római korban kezdődött: a Kr. e. I. század közepétől a IV. századig tartott, ezt a népvándorlások korának lehűlése követte. A középkori felmelegedés időszaka a vikingek kirajzásának kora, majd a XIV. században jött a kis jégkorszak, amely a XIX. században ért véget, hogy „elkezdődjön az agyonreklámozott jelenkori globális felmelegedés, amelynek a kilátásairól még nem sokat tudunk” – mondta.

Rácz Lajos szűkebb kutatási területe az úgynevezett kis jégkorszak, amely „egy viszonylag hűvös, de még inkább csapadékos időszak volt”. Abban az időben a modernizációs törekvéseknek, a döntéshozatalnak az volt a legfőbb szempontja, hogyan lehet védekezni a felhalmozott víztöbblet ellen – közölte a történész. Példaként a bécsi Helytartótanácsban a XVIII. században működött mérnöki csoportot hozta fel, amely vízvédelmi megoldásokat tervezett. E csoport egyik vízmérnöke elkészítette a Balaton teljes lecsapolásának részletes tervét, amelyet Mária Terézia aláírt, az összes érintett megye pedig elfogadott.

„Még hatástanulmányok is készültek arról, hogy mennyi gabonát, szénát termeszthetnek az így nyert területen” – jegyezte meg. A vízmérnöknek voltak egyéb tervei is, ezek közül a Duna és a Tisza vízrendszerének a rendezése valósult meg. A munkálatok a közlekedési viszonyok és a termőterület javítását, valamint az árvízveszély csökkentését célozták. „Egy szempontból értek el sikert – javultak a közlekedési viszonyok” – mondta.

Elpuhultunk

A történész az éghajlatváltozás humán vonatkozásaival kapcsolatban aláhúzta, hogy az ipari forradalomig az emberiség képes volt mindenhez alkalmazkodni, emiatt volt lehetséges, hogy a jégkorszak idején emberi telepek léteztek messze, északon, elképesztően szerény technikai felszereltséggel. „Az ipari forradalom után, de főképp a XX. században az emberiség elérkezett oda, hogy képes mesterséges környezetet létrehozni, különösen a fejlett világban, és ezen kívül nem nagyon életképes”.

„Nagyon nagy veszély, hogy a tolerancia, a változáshoz való alkalmazkodás képessége a modern civilizációban elvész. Amikor az emberiség paradigmát vált, és ez igaz a természeti környezetre is, fontos tudni, hogy nincs visszaút” – hangsúlyozta Rácz Lajos.

Hozzászólások (0)