 |
 |
 Magyarországon a nők elleni – elsősorban nemi – erőszak kétharmadát férje vagy partnere követi el. A törvényi szabályozás azonban nehezen teszi bizonyíthatóvá a bűncselekményt, ráadásul a megalázó procedúra miatt a legtöbb nő nem megy bíróságra, hanem tűr – áll az Amnesty International legfrissebb jelentésében. |
|
|
|
| Előítéletek a nemi erőszakról |
- a nő provokálja ki
- a nő túloz
- nem lehet bebizonyítani a kapcsolaton belüli erőszakot
- a nő kezében fegyver a férfi ellen, hogy azt állítja, megerőszakolta
- a házasság természetes része az erőszak
- a nő szégyene, ha megerőszakolják
- a nő mindig fizikailag is ellenáll a nemi erőszaknak, tevőlegesen védekezik |
|
|
|
|
|
|
„A különbség a filmeken mutatott és a házasságon belüli nemi erőszak között az, hogy mi nem sikíthatunk, mert a gyerekünk felébredhet a szomszéd szobában. Vagy az, hogy az egész közben ott van mellettünk a gyerekünk, félelemtől eltorzult arccal. Különbség az is, hogy mindezt az teszi velünk, akit egyszer szerettünk, akiben mindenkinél jobban megbíztunk. És persze különbség az is, hogy minderről azt állítják, hogy csak mi találjuk ki. Hogy hazudunk. Vagy ha nem, és tényleg létezik ilyen, akkor meg nem olyan nagy ügy... Gondolják ők” – idézi az otthon elkövetett nemi erőszak egyik áldozatának szavait az Amnesty International által kiadott jelentésben.
Előítélet és kormányzati tétlenség
A dokumentum fő megállapítása, hogy Magyarországon az ismertté vált szexuális bűncselekmények kétharmadát olyan személy követi el, akit az áldozat ismer, ráadásul csak kevés elkövetőt vonnak felelősségre tettéért. A „Meg nem hallott segélykiáltások. A nők nem kapnak megfelelő védelmet a családon belüli szexuális erőszak ellen” című legújabb jelentése szerint a széles körben elterjedt előítéletek, a kormányzati tétlenség és a büntető igazságszolgáltatás hiányosságai olyan akadályt jelentenek, amelyek sok nőt megakadályoznak abban, hogy jogorvoslathoz jussanak.
Törvényi hiányosság
A házasságon belüli nemi erőszakot 1997-ben ismerte el bűncselekményként a Büntető Törvénykönyv (Btk.). A jogszabály legnagyobb hiányossága ugyanakkor az, hogy a nemi erőszak fogalmi elemévé teszi annak bizonyítását, hogy a nő fizikailag ellenállt, függetlenül a vele szemben alkalmazott erőszak és fenyegetés mértékétől. Ez a megkötés több ezer nőt hagy védtelenül intim kapcsolatában. Sok eset nem kerül bíróság elé az ügy, vagy nem kerül sor ítélethozatalra. A bűncselekményt vagy nem jelentik, vagy a rendőrség nem azonosítja az elkövetőt és az ügyet hamis feljelentésnek minősítik.
A nők ódzkodnak attól, hogy nemi erőszak miatt feljelentést tegyenek, mert félnek, hogy az elkövető – leggyakrabban férjük vagy korábbi partnerük – ismét rájuk támad. A feljelentési eljárás megalázó, ami további elrettentő tényezőként hat az áldozatokra – írja a jelentés. Hozzáteszik: a rendőrök gyakran nem folytatják le a megfelelő vizsgálatokat, meghallgatva az áldozatot és a feltételezett elkövetőt, vagy nem gyűjtik be megfelelően az egyéb bizonyítékokat. A rendőrségi vizsgálatokat gyakran az előítéletek akadályozzák.
A nő provokál, a férfinak joga van?
Azoknak a nőknek, akik végül mégis a bírósági utat választják, meg kell küzdeniük azzal a közfelfogással, hogy egy férj számára megengedett, hogy feleségét közösülésre kényszerítse, és hogy a nő az, aki kiprovokálja megerőszakolását.
A kormánynak kell tennie
A témáról ezzel együtt rendkívül kevés kutatás készül. Egy 2006-os felmérés szerint a lakosság 62 százaléka nem tudta például, hogy a házasságon belüli nemi erőszak bűncselekménynek számít. A hallgatás megtörésében az Amnesty International szerint a kormánynak vezető szerepet kell játszania, ezért arra kérik, változtassa meg úgy a jogszabályokat, hogy lehetővé váljon a jogorvoslat, alakítson ki normákat és indítson tréningeket olyan szakértőknek, akik a nemi bűncselekmények áldozatain segítenek, hozzon létre segítő szolgálatokat és indítson kutatásokat.
 |
