Hírdetőink
|
|
A világ legnagyobb ugrása |
|
|
|
|
2007. október 20. |
|
 Michael Fournier a világ legnagyobb ejtőernyős ugrására készül, 40 kilométeres magasságból. Fournier már régóta készülődik a "szuperugrásra", de hol az időjárás szólt közbe, hol a ballon hibásodott meg, hol a pénz fogyott el, így végül rendre elhalasztották a rekordkísérletet.
Fournier érdeklődésünkre elmondta, hogy a legközelebbi lehetőség 2008 májusának végén lesz, mégpedig várhatóan a kanadai Saskachewan tartomány felett. Az ugrással négy világrekord is megdőlhet egyszerre: a legmagasabbról történő és a leghosszabb ideig tartó szabadesés rekordja, a szabadesés sebességrekordja és az emberes ballonrepülés magasságának rekordjaA tervek szerint Fournier űrhajós-szkafanderbe öltözve, egy ballon túlnyomásos kabinjában emelkedik fel 40 km-es magasságra. A két és fél órás megpróbáltatás után egy szerkezet nyomástalanítja a kabint, felfújja a védőöltözéket, a pilóta pedig lekapcsolódik a ballonról, kinyitja a kabin ajtaját és... ugrik! A számítások szerint 30 másodperccel a kabin elhagyása után túllép a hangsebességen, 51 másodperccel később pedig eléri maximális sebességét, az 1782 km/h-t. Amint megközelíti az atmoszféra sűrűbb rétegeit, fokozatosan lelassul, majd 1000 méteres magasságban, körülbelül 190 km/h-ás sebességnél kinyitja az ejtőernyőit, és végül a 6 perc 25 másodperces út végén remélhetőleg szerencsésen földet ér.
A 63 éves Michael Fournier nem tartja magát idősnek az extrém kísérlethez. Szerinte ez tapasztalat és gyakorlat kérdése, ráadásul elmondása szerint tökéletes fizikai és pszichológiai állapotban van. Katonaként, ejtőernyősként már eddig is legalább 8500 ugrást hajtott végre, és legmagasabb, 12 000 méteres ugrását Franciaország rekordjaként tartják számon.
Az eddigi legnagyobb ugrások
875 áprilisában három bátor ember emelkedett Zenith nevű ballonjával ismeretlen magasságokba: a Tissandier, Sivel és Croce Spinelli nevű léghajósok az ég meghódítására készültek, miközben az élettani ismeretek még rendkívül korlátozottak voltak arról, hogy milyen kihívások várnak rájuk. Bár Paul Bert (a repülőorvostan atyja, a repülésélettani-magasságélettani problémák első kutatója, az első barokamra megépítője) hasznos tanácsokkal látta el őket indulás előtt, néhány probléma csak a repülés során vált nyilvánvalóvá, és ez kettejük életébe került, a harmadik pedig megsüketült. Nem számoltak azzal, hogy a nagy magasságban a magukkal vitt oxigéndús levegőt adagoló tartály szelepe a nedvesség és a hideg miatt befagy, és oxigénhiányos állapotba kerültek. A túlélő naplója az oxigénhiány leírásának első, szinte tudományos igényű megfogalmazása, örök tanulság minden repülő ember számára. Két társát közös sírba, közös síremlékkel temették el Párizsban, de történetük örök mementó: a repülés könyörtelen az emberi hibával, a felkészületlenséggel, a nemtörődömséggel szemben.
Az eddigi szabadesési rekordot jelenleg az oroszok tartják Roger Eugene Andrejev tiszthelyettes 24 483 méteres ugrásával, amit 1962. november 1-jén hajtott végre. Korábban Joseph Kittinger, az USA légierejének pilótája 31 333 méterről végzett el egy ugrást 1960. augusztus 16-án egy tudományos kísérlet keretein belül. Ebben a magasságban már olyan ritka a levegő, hogy Kittinger a zuhanás második másodpercében átlépte a hangsebességet, és csak a sűrübb légrétegekben fékeződött vissza a normál zuhanási sebességre. Kiugrása után 16 perccel ért földet. Ám mivel az ugrás során egy kis stabilizációs ernyőt is használt, sosem ismerték el hivatalosan, mint szabadesési rekordot. A jelenlegi kísérlettel Michael Fournier nemcsak rekordot kíván felállítani, illetve egy rendkívül különleges élményt átélni, hanem az ugrás során szerzett személyes és műszeres tapasztalatait a tudomány, az orvoslás és főként az űrkutatás javára szeretné fordítani. Mindenesetre a kísérlet egy újabb lépés az emberi teljesítőképesség végső határai felé.
Az [origo] cikke alapján.
TrafficLight
 |
|
A főoldalt olvassák
Jelenleg 10 vendég és 1 tag online
|
177.76
