 Mekkora Moszkva zsarolási potenciálja? Mit tehet Amerika, mondjuk, a magyar energiaellátás biztonságáért? - egyebek között erre válaszolt Washingtonban a HVG-nek Charles Gati (72), miután egy kongresszusi bizottság szakértőként hallgatta meg.
HVG: Már-már hidegháborús volt a hangulat a kongresszus külügyi bizottságának múlt heti, Közép- és Kelet-Európával foglalkozó meghallgatásán. Tom Lantos bizottsági elnök például a régió Moszkva általi "túszul ejtéséről" beszélt. Amerikában hirtelen rájöttek, hogy megint az oroszok az első számú közellenség - legalábbis Európában?
Ch. G.: Ez a hangulat inkább vonatkozik Angliára, mint Amerikára. Meg is van rá az oka! Amerikának nincs új hidegháborús politikája Oroszországgal szemben, én inkább zavaros külpolitikát észlelek. Egyik nap erőteljesen felhívják a figyelmet az egyre diktatórikusabb moszkvai rendszerre, amely most már nemcsak Oroszországban, de külföldön is öli ellenfeleit, másnap pedig az elnök meghívja Putyint a családi nyaralóba, ahol eddig egyetlen külföldi vezetőt sem láttak vendégül. Ki érti ezt?HVG: Amikor élesen fogalmaznak, akkor tulajdonképpen mitől tartanak Washingtonban? Magyarországon vagy Lengyelországban lehet félni az energiával való zsarolástól, de Amerikának aligha kell tartania Oroszországtól.
Ch. G.: A NATO és így Amerika felelősséget vállalt az új NATO-tagok biztonságáért is. Túlzott félelemre szerintem sincs ok, de a történelem egyik tanulsága, hogy bízni kell a jóban, és felkészülni a rosszra. Putyin stratégiája az Európai Unió és a NATO tagjainak egységes fellépését igyekszik megelőzni. Én is látok olyan fejleményeket az energiaügyön túlmenően, amelyek veszélyeztethetik Európa biztonságát. Különösen Putyin legújabb fenyegetésére gondolok, miszerint ha az amerikaiak - nyilvánvalóan nem Oroszország, hanem a terroristák ellen irányuló - védelmi rakétáikat Lengyelország és Csehország területére telepítik, akkor Kalinyingrádba az oroszok nukleáris fegyvereket hoznak. Tessék megnézni a térképet - elég közel van!
HVG: Akkor viszont miért olyan fontos ez a terv Amerikának?
Ch. G.: Én, főleg technikai okokból, a terv elhalasztását támogatom. Több bizonyíték kell arra, hogy ez a védelmi rakétarendszer működőképes, és arra is, hogy Irán vagy terrorista csoportok a közeli években használható rakétákkal rendelkezhetnek. A veszély tehát nem azonnali. Ugyanakkor az orosz-NATO-kapcsolatok nem olyan jók, hogy orosz fennhatóság alatt legyen egy ilyen védelmi radarfelszerelés, ahogy azt Putyin javasolta alternatívaként Bushnak. HVG: Oroszország a gázával és az olajával egyszerre két célt akar elérni Kelet-Közép-Európában: hatalmasat kaszálni és visszaszorítani a demokratizálódást - mondta a kongresszusi meghallgatáson a washingtoni Hudson Intézet szakértője, Zeyno Baran. Elrettentő példaként Magyarországot mutatta be, amely nemigen tud ellenállni "Moszkva, illetve a Gazprom törekvésének, hogy ellenőrzésük alá vonják az energiaipart, és ezáltal formálják a kormány politikáját". Egyetért ezzel az értékeléssel?Ch. G.: Így nem. Oroszországot valóban ez a két cél motiválja. Ám a cél és a megvalósítás között nagy az űr. Remélem, a magyar kormány erőteljesen munkálkodik azon, hogy Putyin ne valósítsa meg politikai célját. Elvégre Magyarország nem afféle híd a Nyugat és Oroszország között, hanem a NATO és az EU tagjaként a Nyugat szerves része. Ausztria vagy Svájc példája ezen a téren nem vezérelheti a magyar közgondolkodást. Magyar részről bizony nagyon hasznos lenne a Nabucco gázvezeték határozottabb támogatása is. Kétségtelen, hogy tíz európai ország is kötött kétoldalú energetikai szerződést Oroszországgal - köztük Németország, Ausztria, Finnország és Magyarország. Szerintem kicsit túl gyorsan "alkalmazkodva a helyzethez", és nem adva meg azt a támogatást az Európai Unió energiapolitikájának, amit az megérdemelne. Egységes fellépés sokkal kevésbé engedné meg Putyinnak, hogy zsarolja az európai országokat.
Sikeres lehet a Nabucco-tervHVG: A külügyi bizottság több tagja is mondta, hogy Amerikának az energiaellátás ügyében támogatásáról kellene biztosítania a közép-kelet-európai országokat. Talán Alaszkából kellene olajat vezetni Százhalombattára?
Ch. G.: Igazi pesti kérdés... Arra van szükség, hogy Amerika magas rangú vezetői tárgyaljanak Azerbajdzsánban, Türkmenisztánban és máshol is, és ne hagyják, hogy az oroszok felügyeljék és utána hasznosítsák is a helyi gázkitermelést, ami egyébként az ottaniak érdekeinek sem felel meg. Haladás, hogy Törökország és Irán éppen most írt alá megállapodást, amely alapján az iráni földgáz eljuthat Törökországon keresztül Európába. Mégis sikeres lehet tehát az uniós Nabucco-terv - amelyet néhány hete már tulajdonképpen leírtak -, s akkor Magyarország nem függene csupán Oroszország "jóindulatától". Ez az egész ügy lényege! A világon egyedül Amerika képes befolyásolni néhány közép-ázsiai országot, hogy vegyenek részt ebben a fontos programban. Ez jól jön majd Százhalombatta lakosainak is, bár kétlem, hogy ezt a mai, sajnálatosan egyre növekvő Amerika-ellenes hangulatban bárki is észrevenné.
HVG: A meghallgatáson terítékre került egy diplomáciai malőr, nevezetesen hogy a levéllel, amiben Lengyelországot felkérték, járuljon hozzá védelmi rakéták odatelepítéséhez, Washington postázta az előre megszövegezett válaszlevelet is. A minap pedig a budapesti nagykövetségen a Közép-európai Egyetem egyik alkalmazottját vízumkérelmének elbírálásakor porig alázta egy tisztviselő. Bürokratikus tévelygések ezek, vagy van mögöttük némi kormányzati
Ch. G.: A budapesti eset, gondolom, inkább kivétel, hiszen April Foley, az új nagykövet asszony, rögtön megérkezése után a vízumszerzést könnyítő lépéseket tett. Minden illetékes követségi hivatalnokot ismételten kioktattak az udvariasságra. Varsóban valóban egyfajta arrogancia mutatkozott meg, ami a lengyel sajtó szerint a Pentagontól eredt. Nem hinném, hogy az amerikai külügyminisztérium ilyesmit megtenne.
HVG: Ön szakértőtársaival együtt meglehetősen lehangoló képet festett az amerikai képviselőknek az új európai demokráciákról. Mi az oka, hogy - mint fogalmazott - Kelet-Közép-Európában lényegében csalódtak az emberek a demokráciában és a piacgazdaságban.
Ch. G.: A szóban forgó tíz ország elérte 1989 három nagy célját: függetlenség, politikai pluralizmus és a piacgazdaság megteremtése. Most azonban bizonyos megtorpanást tapasztalok, amelynek sok-sok oka van, én csak négyet említek. Akárhová utazom a térségben, elsőként mindig a korrupcióról hallok rémtörténeteket, ami aláássa a demokráciába, a kapitalizmusba vetett hitet. A második ok az, hogy a térség országai képtelenek megszabadulni a múlt különféle terheitől. Nemcsak a kommunista múltétól, hanem az azt megelőző rendszerekétől is. Ezért is örülök a Kenedi János vezette új magyarországi iratfeltáró bizottságnak. A harmadik ok - ami Magyarországra kevésbé vonatkozik, de Lengyelországra, Litvániára és Lettországra nagyon -, hogy óriásira nőttek a jövedelmi különbségek. Európában Portugália után most Lengyelországban a legkirívóbb az egyenlőtlenség. A negyedik ok az, hogy Amerika nem figyel oda eléggé a térségre.
HVG: És ha odafigyelne? Van olyan pozicioban,a megcsappant tekintelyu Amerika hogy demokráciára okítsa Kelet-Közép-Európát?Ch. G.: Ha így fogalmaz, akkor a válaszom az, hogy nincs. Különben is: Amerika nem tanító bácsi és a kelet-közép-európai országok nem kisdiákok. Ugyanakkor tény, hogy a kelet-közép-európai országok televízióiban, a mozikban amerikai filmeket játszanak, a popkultúrát ott is az amerikai zene uralja, nagyon sokan akarnak amerikai egyetemre járni, a világ legjobb szimfonikus zenekarainak több mint a fele amerikai, s a térség politikusai is szeretnek idejönni. Komoly mondanivalójuk egyébként legtöbbször nincs, vagy ami van, azt el lehetne mondani telefonon, de egy kézfogásról készült kép bármelyik amerikai elnökkel politikailag hasznos Varsóban, Budapesten vagy Bukarestben. S persze volt és lesz megint a mainál bölcsebb Amerika, amely mégiscsak a világ egyik legmarkánsabb demokráciája, amelyikre nagyon is érdemes odafigyelni, és amelyik egyébként a történelemben először Magyarország szövetségese. Nekem rossz véleményem van a mai amerikai kormány kül- és belpolitikájáról, de roppant reményteljes vagyok Amerika jövőjét illetően. Ezért is oly fontos a kapcsolatokat ápolni éppen most, amikor sokan mások elfordulnak Amerikától. Aki tovább lát az orránál, az tudja, Amerika nem csak az, amit ez a Fehér Ház képvisel.RÉTI PÁL / WASHINGTON
| Charles Gati |
| "Büszke voltam magamra, amiért az országban elsőként vetettem fel, hogy a diákoknak választási lehetőséget kellene adni, (...) nem pedig egyszerűen mindenki számára kötelezővé tenni az oroszt" - emlékezik vissza egy 1956 augusztusában írott újságcikkére tavaly megjelent, az 56-os forradalomról szóló könyvében a Budapesten született Gati. A "huszonkét esztendős riporterkölyök" három hónappal később végleg elhagyja az országot, majd a sok magyart befogadó Indiana Egyetemen szerez diplomát, és doktorál Oroszországra szakosodott politológusként. Több egyetemen tanít, a Clinton-éra kezdetén a külügyminisztérium agytrösztjében tanácsadó, végül 2000-ben Washingtonban a Johns Hopkins Egyetemen köt ki, ahol az európai tanszék professzora. A rendszerváltás óta intenzív a kapcsolata a magyar politikai elittel, gyakran jár haza. 56-os könyve, amelyben Nagy Imrétől az amerikaiakon át az oroszokig mindenkit kioszt, tízezer példányban kelt el. |
 |
