 A Kongreszus külügyi bizottságánnak európai ügyekkel foglalkozó albizottsága meghallgatást tartott a vízummentességről. A Robert Wexler vezette testület rendkívül pozitívan állt a kérdéshez, és mint kiderült, három javaslat is fekszik most a törvényhozás asztalán, és ezek helyességéről kívánt meggyőződni a bizottság a külügyi- és a belbizotnsági tárca illetékeseinek az értékelései alapján.
A külügyet Stephen Edson, a belbiztonsági minisztériumot pedig Nathan A. Sales képviselte. Mindekettejük mondandója optimizmusra ad okot, mert a közös alaphang így hangzott: amennyiben a kritériumoként megszabott 7 biztonsági feltételnek az adott országok meg tudnak felelni, úgy a be- és kiutaztatás sokkal egyszerűbb, megbizhatóbb és biztonságosabb lesz. Mindeketten egyetértettek abban, hogy a vízummentességet élvező országok körének kiszélesítése gyengíti a csaknem mindenhol tapasztalható amerikaellenességet, továbbmélyíti a szövetségi kapcsolatokat és új szövetségeseket hozhat.
Elhangzott, hogy a korábban megkövetelt 3 százalékos visszautasítási arány - az Amerikai Követség által elutasított vízumkérelmek aránya - szinte teljesíthetelen, akárcsak a később felvetődött 10 százalékos is. Mind a külügyi, mind a belbiztonsági tárca úgy fogalmazott: ebben a kérdésben nagyon rugalmasak lesznek, és ezt a bizottság elnök is támogathatónak találta.
A kérdésre, hogy javultak-e Magyarország pozíciói a meghallgatás után – Sally Painter - aki a kongresszusban többek között Magyarország vízummentességéért is lobbizik, 6 másik európai uniós országgal egyetemben – azt válaszolta: “Azt gondolom, megerősítést kapott a mi pozíciónk, nyilvánvaló a kormányzat szándéka, nyitott a vízummentességre. A változóban lévő külpolitikai irányelvek, melyekről nemcsak a kormányzat, de a képviselők is egyformán vélekednek – mindenképpen jó irányba tereli ügyünket – mondta a Dutko Global Advisers cég főigazgatója. Painter nem kívánt külön Magyarországról nyilatkozni, mint mondta: 7 ország, de egy álláspont, egy megközelítés.
“Az embereknek meg kell érteniük, hogy ez elsősorban biztonságpolitikai kérdés és nem bevándorlási ügy. Amikor lobbizunk, azt próbáljuk megértetni a képviselőkkel, hogy ne emigrációs törvényben gondolkozzanak. Más hangsúlyt, más nyomatékot kell adni az ügynek.
Abban bízunk, hogy a visszautasítási kérelmekre vonatkozó arányszám kimarad a törvényből, mert globális biztonságpolitikai ügyként kell látni a vízummentesség lehetőségét. Továbbmenve ez azt is jelenti, hogy ha a biztonságpolititikai előírásoknak megfelelnek ezek az országok, akkor ezzel a terrorizmus elleni küzdelem ügye is előrébb halad. Ami pedig úgy a kormányzatnak, mind a Kongresszusnak és az aspiráns országoknak is kétség kívül a közös érdeke.”
Painter bízik abban, hogy a jövő hónapban a törvény szövege pontosítva lesz, s attól számítva keződik számukra a munka dandárja.
A meghallgatás után egy üzleti tanácsadó, Daniel McGroarty - aki amerikai és kanadai befektetéseket koordinál a régiónkban - azt a választ adta, hogy óriási változás állna be a transzatlanti üzeleti életben, ha végre elfogadná a Kongresszus a régóta esedékes törvényt. A tanácsadó egyszerű példával jellemezte a problémát: “rövid határidős üzleti tárgyalások rendre meghíúsulnak az utolsó pillanatokban, mert a partner nem kapja meg a vízumot”.
Csernyánszky Judit, Washington
 |
