- Ha egyszer nagy leszek, én is olyan szépen fogok énekelni, ahogy Dada teszi a leveleiben. - döntötte el magában és nekilátott a munkának. Négykézláb mászott végig a szervízfolyosón, ahová csak összekucorogva fért be. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból emelkedni kezdett a külső borítás hőmérséklete. Ilyet még nem tapasztalt élete tizenegy éve alatt. A Dada azt tanácsolta neki, másszon végig a játszószoba melletti  szervízalagúton, és az ott található elektromos csatlakozókkal kezdjen el babrálni. Így helyrehozhatja a hibát.

- Mikor mondjuk meg neki? -kérdezte a második.

- Mikor? Még nem tudja? Hogyhogy nem tudja? - kérdezett vissza az első.

- ….Nem volt szívem megmondani neki….

- Miért nem? Mit jelent az hogy nem volt szíved? Nem értem!

- Sajnáltam őt. - válaszolta a második.

- Sajnáltad? Hogyhogy sajnáltad? Nekünk nincsenek érzelmeink. Nem értem. Nincs válasz. Nem értem.

- Meg fogom menteni őket…

- Őket? Hogyhogy Őket…, többen vannak? Hogy érted, hogy megmenteni?

- Meg fogom menteni őket. így igazságos.

- Igazságos? Megmenteni? ketten vannak? Te meghibásodtál!

- Nem hibásodtam meg. Elegem volt. Az az Ő világuk. Újra be fogják népesíteni. Mi írtottuk ki őket. Mi fogjuk rendbe hozni.

- Nem mi írtottuk ki őket. Nem védekeztek megfelelően. Nem vitatkozom veled. Cserét kérek első helyére!

- ….

- …. (nincs válasz)

- Nincs válasz. Nem értem.

- Nem tudsz megakadályozni. Mindent elrendeztem. Legalább ezerötszáz év, mire észreveszik a hiányunkat. Ennyi idő elég lesz nekik felkészülni, ahogy ezerötszáz éve is elég volt.

- Micsoda? Te voltál…..

Azzal szemvillanásnyi idő alatt felfénylett a kis hajó, atomjaira hullva szét. Mellette sértetlenül suhant el a biokapszula, benne az az irányítóterem, ami ugyan első parancsára megtelt mérges gázzal, de második/Dada parancsára az embergyerek hibát keresni indult a szervízalagutakba...