A drezdai szörny

 

 

 

AZ ELSÖ

 

Szakadt az esö, mintha dézsából öntötték volna! Szerencsére alig volt forgalom az uton, mivel az elsö újságos bódék kezdték az újságot a pultra kipakolni,és a müszakkezdéshez még volt elég idö, hogy a reggeli feleseket leöntsék a munkába indulók.

 

A nyugati felüljárón kellemesen végig csorogtam és elgyönyörködtem az  ébredözö városban. Csak ez az esö ne lett volna ! De valahogy ez az én büntetésem, hogy alig járom végig a Budapest-Drezda utat szárazon. Egyik irányba majdnem mindig esik !

 

Az Andrásy út sarkán elkaptam a pirosat. Szerencsére, mert éppen az atikvarium felé dülöngélt egyé nagykabát. Kezében egy üveget szorongatott. Mikor csurdult ki az utolsó csepp belöle, nem tudnám megmondani, de hüségesen követte a nagykabátot!

 

Zöld lett a lámpa és én folytattam utam az autópálya felé! Irány drezda az Elba Firenzéje! Hétszázötven kilométeres út, ami mindig teli van izgalmakkal ! Vagy a kamionosok idegelnek, vagy a kedves cseh autósok prága elött. A szép háromsávos terepen, kellemesen a második és harmadik sávban kocogni, mivel a külsö sáv a kamionoknak van fenntartva!

 

Szerencse, hogy megszüntették a határokat, igy majdnem két órát nyerek az úton, ráadásul majdnem végig autópály van, ami kellemessé teszi az utat. Régen, Prága és Drezda között az országut majdnem négy óráig tartott az út! Teli volt kamionokkal és teherautókkal , alig lehetett elözni. Ahol elözni lehetett ott meg tilos volt és leselkedtek a rendörök. Fizettem is elég büntetést.

 

De ennek mind vége már. Pozsonyban is szépen kiépitették az autópályát, igy nem kell keresztülmenni a városon, ami sok idegeskedésbe került, mig a sok lámpán vigigcsorogtunk. Változik a világ, nem is lehet összehasonlitani a régi szép idök- kel.

 

 

A gönzölszekérben gyönyörködve nézegettem a csillagos eget. A pesti essöböl drezdában szerencsére semi sem maradt. Gyönyörü

meleg nyári este volt. Kicsit fáradtan az úttól álltam egy vastag fa mögött, mely vaskos alkatom eltakarta és vártam a villamosra. Öt perc még és kiszállnak a hajnali utasok akik belecsaptak az éjszakába. A Discokban még javában megy a mulatás és a zene, de vannak akik elöbb abbahagyják. Mint régen a reggeli tornában szólt, idösebbek elöbb abba hagyhatják.

 

A villamos kerekei belecsiszorogtak az éjszakába és lassan kinyilt egy ajtó. Nem sokan voltak a villamoson ebben az idöben, talán hét utas ha utazott rajta.

 

A kinyilt ajtón egy fiatal lány lépkedett ovatosan a lépcsön lefelé. Korábban kellett elhagyni az esti szorakozást, talán ma még dolgoznia kell menni, vagy ki tudja. Ezt már soha nem fogjuk megtudni. Nem tudja senkinek sem elmesélni, milyen volt az utolsó estéje, szép vagy unalmas. Udvaroltak e neki, vagy csak egyedül üldögélt és a királyfira várt a fehér lovon.

 

A parkban, ahol keresztül kellett mennie, nem volt se királyfi, se fehér ló. Csak én álltam a fa mögött, lellegzetemet visszatartva és egy nagy késsel a kezemben !

 

Végre elment mellettem és én lassan kiléptem relytekhelyemröl és egy nagy lépéssel a háta mögött teremtem. Ekkor mehfordult a lány és sikoltásra nyillott a szája, de én kezemmel elfolytottam a sikolyát és a következö pillanatban elvágtam a nyakát !

 

A meleg vére kispriccelt a vágás hatására és lassan szó nélkül földre roskadt. Szemében a csodálkozás és rémület látszott. Nem értette miért. Miért ö, miért ma az utolsó órája ütött. Ki vagyok én. Mit tett ö, hogy igy kelljen végeznie.

 

Nem tudhatta, hogy csak rossz idöben volt rossz helyen! Egy villamossal késöbb, vagy elöbb jött volna, más feküdne most itt a füvön. De ilyen az élet. Jön egy örült Budapeströl és mindennek vége.

 

 

 

A kést egyszerüen mellé dobtam a földre, és pillanatok allatt kikászálodtam a festös védöruhából, ami teli volt vérrel. Csodálatos illat a friss vér szaga! Ráadásul ha te nyitod meg az utat az áramláshoz, hogy ne a szivbe follyon vissza, hanem a földbe.

 

Mégegyszer visszanéztem a halott lányra, szép volt és kivánatos, de senki nem fogja már a csókjait élvezni. A gyönyör országába jutni ölelésétöl. Egyszerüen VČGE ! Mint régen a mozikban kiirták, hogy mindenki tudja,

VČGE

 

Végignéztem a ruhámon, de a sötétben semmi feltünöt nem láttam magamon. A fehér védöruha a kapuznival jól megvédett a kifröccsenö vértöl. Minden rendben volt csak egy szöke lánnyal volt drezdában kevesebb.

 

Lassu léptekkel elindultam a park oldalában leparkolt kocsimhoz és elindultam hazafelé a jól elvégzett munka után. Megint hétszáz kilométer van elöttem. Most még az éjszakai sötétség hozzá. Szerencsére nemsokára hajnalodik aztán jobbak az utviszonyok, nem vakitanak a szembe jövö autok.

 

Kifordultam a Stauffenberg-alléra és elindultam az autópálya felé.

Egyedül voltam az utcán és senki nem törödött velem. Senki nem tudta, ki ül az autóban és hova igyekszik.

Hosszu az ut hazáig gondoltam és tiz perc mulva már az autópályán folytattam az utam Prága felé és majd tovább Budapestig.

 

Most már nem rajtam mullik, hogy elfogja a rendörség a drezdai szépség gyilkosát. Mindent ott hagytam, ami a rendörség munkáját segiti. A kést, a festöi kellékeket, a vért és biztossan egy két ösz hajszált és nyálmaradékot vagy izzadságcseppeket amiböl egyszerüen megkapják a DNS-emet. Egyyedül csak én hiányzom majd nekik !

 

 

 

 

Háromnegyed háromkor erkezett meg a következö villamos. Akár az elözön ezen sem voltak többen. Az egyedüli külömbség az volt hogy most egy ötfös társaság szállt le a villamosról. Négy fiu és egy lány. Hangosan neve hagyták el a villamost és indultak el a parkon keresztül a buszmegállóhoz.

 

Egymást lökdösödve nevetve haladtak a parkon keresztül, mig mind az ötüknek fölbe gyökerezett a lábuk. A lány hangos sikollyal nézett a földön fekvö vérben fürdö lányra.

 

Szerencsére nem lakott senki sem a közelben, mert ettöl a vérfagyastó sikolytol mindenki felébredt volna.

 

Steffan idegessen kapta elö a mobilját és hivta a rendörséget.

 

A többi három srác az egyik fához rohanva búcsuztak el a finom alkoholtól amit az este elfogysztottak és remegö lábakkal támaszkodtak a fához.

 

Rendörség , Müller örmester – jelentkezett egy erélyes hang.

Steffan Holzer – jelentkezett remegö hanggal

Egy halottat találtunk itt az Olbricht-téren, keresztöl van metszve a torka – mondta elhalkulo hanggal és a következö pillanatban a földre esett. Tudott dolog, hogy a férfiak nem tudják a vért látni.

 

Katrin felvette a földröl a telefont és hisztériásan belekiálltott

 

Jöjjenek gyorsan, Steffan elájult! Segítsenek nekünk !

Nyugalom kedves hölgyem, nyugalom-szólalt meg megnyugtató hangon az örmester.

-Mindjárt ott lesz valaki, azonnal megy egy auto a helyszinre.

Hozzányultak valamihez – kérdezte Katrint.

Nem- most érkeztünk a villamossal, két perce!

 

Ebben a pillanatban már lehetett hallani a rendörségi auto szirénáját. Szerencsére a készültség alig két kilomáterre volt a tett szinhelyétöl.

 

Megérkeztek a kollégák, Visszhallásra -  mondta Katrin, és egyszerüen összecsapta a telefont. Egyböl megszakadt az összeköttetés.

Három rendör szállt ki a kocsiból , az egyik a földön fekvö Steffanhoz hajolt, mig a többiek a három sráchoz mentek és Katrint is magukka vitték.

 

-Jobban vagyunk fiatalember – kérdezte az örmester barátságos hangon a lassan magához térö steffant.

-Mindjárt itt lesz a mentö is, majd rendbehoznak rövidesen.

Mire kimondta, már meg is érkezett a mentö, és a mentösök ráfektették steffant a tolokocsira és odavitték az autóhoz.

Majd a halott lányhoz fordultak, de látták,hohy itt nem tudnak segiteni, ezért a négy fiatalhoz siettek.

 

Örmester Schulze szomoruan tekintett le az áldozatra.

-Miért kellett meghalnia ? – kérdezte, de senki nem adott választ erre a kérdésre. Tétlenül állt a holttest mellett és várta, mig a helyszinelök a gyilkossági csoporttól megérkeznek.

 

Szerencsésen megérkeztem a volt szlovák-magyar határhoz, do most senki nem kérdezi meg, hogy hol voltam, van e valami elvámolni valóm. Csak a rozsdásodo csövek, a leszakado vakolat és a teljes lassu pusztulás nyomai látszanak, és aki nem tudja, nem is gondolná, hogy nyolc évvel ezelött épitették meg ezt a határátkelöt, komoly milliókért, és most cask egyszerüen itt rohad az egész, szégyenszemre a beérkezö turistákat köszöntve.

 

Lassan át lopakodva a határon jobbra volt a váltóhely és a vignyetta eladó hely ! Nekem meg van egy egész ever, egy vagyonomba került, de ez van, ezt kell szeretni.

 

Szerencsére németben még nincsen, de azonkivül mindenütt kell fizetni. Emlégszem még jól a nagy táblákra :

AZ ÖNÖK PČNZČBÖL, ÖNÖKNEK !!!

De miért kell, nekem azért fizetni, amit az en (mi) pénzünkböl lett épitve. Senki nem érti ezt!

 

A váltóhelyet elhagyva, le is kanyarodtam Rajka felé az autópályáról. A jól elvégzett munka után jár a jutalom. Irány Mosonmagyaróvár, egyszerüen Moson. Az állomás mellet elhaladva, befordultam a Restibe. Itt az állomáson is eltöltöttem egy két órát életmeben. Itt volt a határárkelö és vártunk a vonaton, mig leellenöriztek minket.

Most nem ellenörzésre megyek, hanem a szokásos kávémat meginni. Mindig ha erre járok betérek ide egy espresszora. CSak senki nem emlékszik rám .

 

A fürdö elött leparkoltam a parkoloba. Egyböl oda is ugrott az ör és legombolt rollam ötszáz forintot. Kivettem a fürdögatyámat a kocsibol meg a törülközöt és eilindultam jegye venni.

 

Ezerhatszáz forint a beugro. Nem semmi hat Euro. A négyszáz forintot meg lefizetem kulcsbetétdíként.

 

Az öltözöben megszünt a férfi és nöi szakasz, mindenki együtt öltözik, de vannak öltözökabinok. Gyorsan levetköztem és elpakoltam a ruhámat az öltözö szekrénybe, majd bementem a fürdöbe.

 

Elösször a büffén kell keresztül menni, hogy igyál egyél elöbb valamit, ha van kedved. Itt üldögélnek az osztrák nyugdijasok és sörözgetnek. Most még csak kávét isznak, mert a sörhöz még korán van.

 

A folyosó végén elfordultam balra. Itt folyik a falból a meleg gyóygviz, aminek hatása isteni. Szokás szerint iszogattam egy két kortyot a vizböl, majd miután felakasztottam a törülközömet, bementem a meleg vizbe.

 

Isteni gyóygviz. Harminöt fokos viz. Ŕztatom benne csontjaimat. Sokszor órákon keresztül elücsörgök a jó meleg vízben.

 

Régen a vizben ücsörögve, csak magyar szót hallottam. Ma csak német vagy szlovákul beszélnek körülöttem. Szerencse, hogy németül beszélk egy keveset és igy elhallgatom a bécsi nyugdijasok csevegését.

 

Fejem egyre nehezebb és nehezebb lett, mig a mellemre bukott, és minden szó nélkül elaludtam. Nem tudom meddig szunyókáltam, de a horkolásomra ébredtem fel, meg arra, hogy mellettem mindenki nevetett.

 

Azt viszont nem tudhatták, hogy egy nap alatt ezerháromszáz kilométert utaztam alvás nélkül. Ez a kis pihike jót tett, mert egyböl frissnek éreztem magam. Az órára nézve megállapitottam, hogy majdnem egy órát szunyokáltam.

 

Most ujra elfogott az a jó érzés, mint Drezdában. Čn vagyok az új isten. Čn döntöm el, hogy kinek jött el az ideje, ezt a földi szenvedést elhagyni és a mennyek országába jutni. Orromban még most is éreztem a friss vérnek a szagát.

 

BÓDÍTÓ