Igen, az. Sokaig emlekeim legmelyeben probaltam elrejteni ezt az, eletem nem a legkellemesebb, emleket de, miutan tudomasomra jutott, hogy Magyarorszag, a Magyar kormany legmagasabb tisztseget is a D-209-es ugynok latja el, ugy hataroztam; ontsunk tiszta vizet a poharba. Ha otthon megindult valamifele “kozvallomas” ha mindenki elkezdett “gyonni”, akkor en sem maradok csondben. Hadd lassa a vilag, vagy legalabbis a vilagnak az a csopp kis resze akit erdekel, milyen volt az a rendszer amelyiknek a jelenlegi otthoni rezsim a szellemi orokose.  

Azt hiszem 1952-ot vagy 1953-at(?) irtunk; a Rakosi rezsim legsotetebb idoszaka volt. A terror, a megfelemlites mar teljes volt, a legjobb baratunkban vagy eppen rokonokban sem mertunk bizni, de ha megis, a felelem ott volt a nyult agyunkban…vajjon jol tettuk-e amikor idonkent kiontottuk a lelkunket? A besugo rendszer dogszaga mar atjarta az egesz orszagot. Ott volt a “hazbizalmi”, a “tombmegbizott”, az iskolakban uzemekben mindig volt valaki aki “felugyelt” rank……de ezek voltak a kisebb problemaink. A terror megmutatta ki elott nem szabad beszelnunk. De kik voltak azok akit nem mutattak meg?

 A gyarban ahol dolgoztam, nem reg kerultem be a rajzterembe ahol vegre mar egy kis muszaki munkaval foglalhattam el magam, nehany eves unalmas adminisztrativ beosztas utan. A budapesti Muszaki Egyetem esti tanfolyamanak masod- vagy harmadeves hallgatoja voltam. Nem volt konnyu; nappal dolgozni, este az eloadasokra jarni, s ha meg maradt egy par perc, na meg a hetvegeken tanulni……. De volt egy jo oldala is a dolognak; nagy elfoglaltsagunk miatt “tarsadalmi munkaktol” megmenekultunk.  

A kollegak kozott volt egy munkas kader is, U. Janos.  Maga sem tudta miert – semmifele partmunkaban nem volt aktiv – es megis egy szep nap hivtak a Part Irodaba es kozoltek Vele, hogy valami gyorstalpalo tanfolyamra kuldik, es azutan a muhelybol majd a rajzterembe fogjak helyezni. Ez kb. 1˝ evvel az en rajzterembeli megjelenesem elott volt. Azota U. Janos egyike volt a boldog embereknek.

 

Alacsony, vekony kis emberke volt. Bar mindenkivel udvarias, kedves volt, valahogy az arcara volt irva, hogy szakmailag egy muhelyben lenne az idealis helye. Talan eppen ezert ugy erezte, hogy tarsadalmi szempontbol viszont olyan magas pozicioba kerult ahova a magafajta emberek altalaban nem kerultek es, habar elozo, muhelybeli szaktarsaival szemben sohasem hordta fonn az orrat, tobb izben adta jelet, hogy a rajzterembeli poziciojat megtiszteltetesnek erzi. A rajzolast mar eleg jol megtanulta; voltak gyenge oldalai is, igy neha kollegai segitsegere szorult. Habar a tobbiek sem voltak gorombak vagy elutasitok, (neha talan kicsit gunyosak) miutan en odakerultem, hamar raszokott arra, hogy ha valami szamitasi vagy hasonlo problemaja volt, bizalommal fordulhatott hozzam; tolem csak segitseget kapott, gunyos megjegyzest, de meg artatlan viccelodest sem. Soha. Eleg hamar amolyan baratsag alakult ki koztunk.

 Egyik reggel a mindig jokedvu U. Janos borus arccal, logo orral jon oda hozzam es suttogva a terem legvegere, a tobbiek hallotavolsagan kivulre hiv. El nem tudtam kepzelni mi lehet az a nagy problemaja amit masok elott nem mer megkerdezni. Amikor elmondta, meghult bennem a ver, es a fenebe kivantam amiert a titkat elmondta, es ha mar igen, miert pont nekem. 

Elozo este, nem sokkal hazaerkezese utan, kopogtatnak lakasa ajtajan. Felesege eppen a kislanyukkal volt elfoglalva, ezert O, Janos nyitott ajtot. Eleg volt a latogatora csak ranezni es maris ugy erezte, hogy labai osszecsuklanak alatta. Egy AVO-s egyenruhas alak nezett ra, es – nem kerdezte hanem mondta – “maga az U. Janos.” Janos elso gondolata az volt, hogy “azt en is tudom.” Mivel az AVO-sok nem voltak hiresek a humorerzekukrol, es az adott helyzetben Janosnak sem volt kedvere a viccelodes, ezert csak sapadtan makogott valamit, es mar el volt keszulve a legrosszabra. Aztan azt hitte, hogy vagy a fulevel vagy az agyaval van valami baj, mert nem akarta elhinni amikor az AVO-s azt mondja: “Jojjon velem, egy kozeli kis kocsmaban megiszunk egy kisfroccsot aztan beszelgetunk egy kicsit.” Egy ismeretlen AVO-s kocsmaba hivja beszelgetni? Ez a legujabb modszere a letartoztatasnak? – gondolta Janos. Valamit kerdezni akart, de az AVO-s leintette; “csak vegye a kabatjat es jojjon”. Hangja nem volt ellenseges, fenyegeto, de baratsagos sem. Janos vissza nezett kis csaladjara es egy szempillantassal elbucsuzott Toluk.

 

Mikor kileptek az epulet kapujan Janos gyorsan korul nezett, hogy hol van az auto? Nem volt sehol. Az AVO-s hatarozott leptekkel indult a legkozelebbi sarok fele es Janos olomlabakon kullogott utana. “Biztos a sarok utan…..” gondolta Janos, de ott sem volt rabkocsi es az AVO-s is kozombosen gyalogolt tovabb, nem kezdte el a beszelgetest. Neha egy-egy auto suhant el mellettuk es olyankor Janos szive hangosabban zugott mint a motor, de egyik sem allt meg mellettuk. Hamarosan kiertek egy fo utra, s a masik oldalon, nem messze, egy kis kocsma zaja es kadarka szag csabitotta a gyengebb jellemu jarokeloket. Az AVO-s megcelozta az Apak Boltjat.

 

Mar bent voltak a kis kocsmaban amikor Janos meg mindig nem akarta elhinni, hogy a kovetkezo par percben nem fogjak letartoztatni. Az, hogy semmi ok nincs a letartoztatasara, semmi megnyugvast nem jelentett a szamara; akkoriban a legtobb letartoztatottnak fogalma sem volt, hogy miert jott erte az  inkvizicio. “Ket kisfroccsot” rendelte az AVO-s, es nem kerdezte meg a Janost, hogy O is azt akarja-e. Azt akarta. Szaja mar olyan volt mint a taplo; mindegy volt, hogy mi, csak folyadek legyen. A helyseg legvegebe huzodtak, minnel kivulebb masok hallotavolsagabol. Egy korty utan az AVO-s elkezdte a mondokajat.

 

Elmondta – nem kerdezte hanem mondta – hogy Janos hol dolgozik, hogy az osztaly fonoke M. Gyorgy, nehany masik kollega nevet is emlitette, aztan azt is, hogy Janos, munkajanak vegzese folyaman, mely’ masik osztalyokat, muhelyeket latogat rendszeresen……..informacioja kituno volt. Janos meg vegig sem tudta gondolni amit hallott, gondolataiban meg odaig sem jutott el, hogy “hat akkor most mit akar?” mikor az AVO-s mar mondta is: “Maga sok embert ismer ott, beszelget veluk. Azok nem tartanak Magatol, megbiznak Magaban, igy Maga alkalmas arra, hogy bizalmas informaciokat szerezzen nekunk, segitsen lefulelni a belso ellenseget. En ugy hetenkent, tiz naponkent felhivom Magat, megmondom, hogy hol talalkozunk, es Maga irasos jelentest ad nekem arrol amit hallott.” Hangja nem volt goromba vagy eppen fenyegeto, talan inkabb az unalom egy hajszalnyi jelet lehetett folfedezni. Az viszont a napnal is vilagosabb volt, hogy az a lehetoseg, hogy Janos erre “nem”-et mondjon, az fol se merult az agyaban. Meg nehany percet beszelgettek – ami azt jelentette, hogy az AVO-s beszelt, Janos viszont olyan nema volt mint egy hal – vegulis a Munkashatalom Oklenek delceg kepviseloje azzal bucsuzott Janostol, hogy “de errol aztan egy szot se, senkinek.” Minekutana masnap reggel Janos nekem az egeszet, szep sorjaban elmondta!

 Mire a vegere ert addigra mar nekem is szuksegem lett vona egy kisfroccsre. Szaraz torokkal krakogtam, hogy “De az Istenert, hat miert mondtad ezt el egyaltalan, es ha igen, miert pont ennekem? Vannak itt idosebb, tapasztaltabb emberek mint en…..” Valasza egyaltalan nem vigasztalt meg. “Benned megbizom” mondta. Megtisztelo bizalmaert szerettem volna belerugni. Az ilyenfele “besugo ethikanak” a legszigorubb torvenyet sertette meg Janos. A “de errol aztan egy szot se….” helyett az elso dolga volt, hogy engem bizalmaba avatott amivel mindkettonket a legsulyosabb veszelybe sodort. Ha ez az AVO fulebe jut….. Vegig szaladt a hideg a hatamon. “Miert nem tudtad tartani a szadat?” sziszegtem, mire O a legelkeseredettebb pofaval mondta: “ejszaka egy pillanatot sem aludtam, nezd a kezem” kiterjesztett ujjait az orrom ala dugta. Ugy vibraltak mint osszel a nyarfa level. “Dehat akkor most mit akarsz tolem?” kerdeztem, es biztos vagyok, hogy hangom minden volt csak nem baratsagos. Nemes egyszeruseggel mondta: “Segits.”  “Meg vagy orulve? En kemkedjek neked?” S ha addig ereztem is nemi szimpatiat, az egy pillanat alatt elparolgott. De en is elobb itelkeztem mielott ertettem volna, hogy mit akar. “Dehogy” mondta “egesz ejjel az a gondolat gyotort, hogy ha az en jelentesem miatt itt valakit elvisz az AVO, en ongyilkos leszek.” Hirtelen elszegyeltem magam, de ugyanakkor kapcsoltam is. “Aha, szoval olyan jelenteseket akarsz adni amit nem igazan tudnak itt valaki ellen folhasznalni.” Bologatott. “Ez egy nagyon jo otlet” tettem hozza, “de azt meg mindig nem ertem, hogy itt mi lesz az en szerepem?” “Segits ezeket a jelenteseket megirni!” Te Jo Eg, hat pontosan ez hianyzik nekem. Szerettem volna egy hatarozott “nem”-et mondani, de azzal, hogy mindezt elmondta nekem, en is visszavonhatatlanul benne voltam a dologban! Nem volt kiut! Elkeseredett hangon mondtam: “Majd gondolkozom. Holnap beszelunk.” Ezt koveto ejszaka aztan en sem aludtam. En mar senki mas tanacsat nem kerhettem. Ket ember kozott meg lehet titok, de harom kozott mar nem. Es kulonben is; honnan tudhatom, hogy a Janosban is megbizhatok-e? Ha pl. O nem az az artatlan aldozat aminek kiadja magat? Ha O csak egy “beugrato”? Ha az AVO utasitotta, hogy ezt a meset elmondja nekem, amiutan az en “kotelessegem”(!!??) az lenne, hogy en Ot foljelentsem, minekutana egy AVO-s irodaban egy josagos arcu AVO-s bacsi megsimogatja a fejunket, mindkettonket megdicser, mondvan, hogy “Nagyszeru, elvtarsak, jol vizsgaztak, a dolgozo nep pontosan ezt varta el maguktol.” De viszont ha a Janos nem “beugrato” es en foljelentem, akkor azutan amit az AVO a Janossal fog csinalni…..akkor viszont en lehetek ongyilkos. Vagy ha O megis csak “beugrato” es en nem jelentem fel……..akkor viszont en belollem csinalnak fasirtot. Hat minket aztan szepen megaldott az Isten ezzel a kommunizmussal. Miutan igy szepen kidolgoztam a variaciot es permutaciot, maradtam a kiindulo pontnal, azaz hittem a Janosnak.  Masnap reggel nehez szivvel mentem be az irodaba. Janos mindjart artatlan nagy szemeket meresztgetett ram igy tudtam, hogy itt most mar valamit tenni kell. Oda sugtam Neki: “Szerezz egy Szabad Nep-et.” Ez nagyon konnyu volt, mivel akkoriban mar a Part hivatalos lapja kotelezo olvasmany volt. Egy csendes sarokban gyorsan atlapoztuk es mindjart talaltunk  nehany cikket amiben a krumpli hianyt a kulakok nyakaba sozzak, az allando sorbanallasokert a suttogva felbujto reakciot marasztaljak el, a csucsforgalomban tomott villamosokat is alattomban dolgozo “impirilista”  ugynokok szabotaljak el, hogy ezzel is elegedetlenseget szitsanak a “tomegek” kozott, es meg nehany hasonlo akkoriban divatos kommunista propaganda specialitast. “Nezd” mondtam Janosnak “ird a jelentest ugy, hogy valaki a krumpli hiany miatt panaszkodott es azt kiabalta, hogy ‘a kormany miert nem tud lecsapni ezekre a kulakokra?’ A tomott villamosokkal kapcsolatban egy masik szemely enyhen korholja a kormanyt, hogy miert nem talalnak olyan BSZKRT forgalmi iranyitokat akik tudnak szervezni. A sorbanallasokkal kapcsolatban panaszkodjon valaki, hogy miert nem tudjak lefulelni a suttogo reakciot? Altalaban, akikrol jelentest teszel, azok tulajdonkeppen azon panaszkodjanak amirol a Szabad Nep amugyis ir.” Valami 5 vagy 6 hasonlo temat szedtunk ossze. Mar akkor is ereztuk, hogy egy kicsit naiv az egesz probalkozas, de ez eppen ez volt. Proba. “Na” mondtam Janosnak “most mindezt a sajat szavaiddal ird le.”  Ha azt hittuk ez csak egy naiv probalkozas volt, az elso “hivatalos” jelentes utan mar semmi ketelyunk nem lehetett. Az AVO-s ugy karomkodott mint egy kocsis. (Valoszinuleg az is volt mielott a mundert magara oltotte.) Egy pillanatig nem hagyott semmi ketelyt, hogy O nem ilyen “jelentest” vart. Szegeny Janos csak makogott, es igergette, hogy legkozelebb “jobb lesz” a jelentes.-         “Jobb lesz?” kerdeztem kicsit elhulve, “hogyan lesz jobb? Te tenyleg valakit fol akarsz jelenteni?” Csak keserves pofaval meredt vissza ram.  

Persze en konnyen beszeltem. Nem en nekem kellett az AVO-ssal szembe neznem es hallgatnom amikor letegezi a jo Istent. Es az is mar regi szabaly, hogy semmi sem nehez amit az embernek nem maganak kell megcsinalni. Tovabba abban a szerencses helyzetben is voltam, hogy semmi korulmenyek kozott nem ajanlhattam fel a szegeny Janosnak, hogy helyet cserelunk. Ami az AVO-st illette en nem leteztem! Igy viszont en kenytelen voltam kettonk helyett gondolkozni – annal is inkabb, mivel szegeny Janos minden gondolatat a retteges foglalta el amikor a kovetkezo “jelentes teves” remkepe jelent meg lelki szemei elott. Nem irigyeltem – amellett, hogy pokolba kivantam amiert eppen engem tuntetett ki megtisztelo bizalmaval.

 

Es ez is egy megdobbento karikaturat fest az akkori korrol, es a terror altal porba vert emberek lelkivilagarol. 50 evvel kesobb, ven fejjel, miutan nyugaton megkaptam az ellenmerget a kommunista neveles ellensulyozasara most szeretnek tukorbe kopni mikor arra gondolok, hogy akkor, abban a helyzetben en a szegeny Jancsit atkoztam amiert engem belekevert abba a gyalazatos es undorito helyzetbe. Habar egy mulo pillanatban elismertem, hogy O volt a hos amikor azt mondta, hogy “ha valakit elvisznek az en jelentesem miatt, en ongyilkos leszek” es minden egyes alkalommal hos volt amikor elment a “talalkara” az AVO-ssal, mert soh’sem tudhatta, hogy az AVO-s mikor fog atlatni a szitan es – esetleg – mikor fogjak kiverni belolle, hogy “tulajdonkeppen mi is tortenik itt?” Es en viszont nem az AVO-t szidtam, nem a kommunizmust, nem azt a bunos rendszert, azt a keptelen lelki beallitottsagot amely tudat alatt elfogadja, hogy itt mindenki kemkedik mindenkire……nem; en a szegeny Jancsit atkoztam. (Jancsikam; ha elsz meg, bocsass meg.) De aztan, egy vilagosabb pillanatomban legalabbis onmagamnak beismertem, hogy – tetszik vagy nem tetszik – en ugyanugy benne vagyok a slamasztikaban mint O, igy most nekem kell gondolkoznom, nem hagyhatom magara.

-         “Ide figyelj” mondtam neki, “az tudott dolog, hogy a legjobb vedekezes az a tamadas. Amikor az AVO-s elkezd karomkodni, Te is karomkodj vissza.” Janos ugy nezett ram minha orult lennek. Lehet, hogy egy orult gondolat volt, de a ketsegbeeses diktalta. “De ne csak karomkodj” folytattam “kerdezd meg tole, hogy el akarja szabotalni a termelest? Ha egy artatlan emberrol olyasmit jelentesz amit O akar hallani, (de nem igaz)  tudja O, realizalja O, hogy ezzel a termelest, a nemzeti vagyont szabotaljuk el? Hasznaljal nagy szavakat mint az 5 eves terv, meg a feszitett terv…… Kerdezd meg tole, hogy volt-e O mar egy gyarban? (Valoszinuleg soh’sem.) Tudja O, hogy mit jelent ha csak egy ember is kiesik  a termelesbol akinek ott kellene lenni…..? Janos nem ugy nezett ki mint aki meg van gyozodve de “tudsz valami jobbat?” kerdeztem. 

A kovetkezo jelentes utan Janos mintha kicsit kevesbbe levert arccal jott volna vissza. Az AVO-s meg mindig karomkodott (ez mar naluk csaladi szokas volt) de valahogy mar nem azzal a lelkesedessel mint az elozo alkalommal. “Jo uton vagyunk” biztattam Janost “csak igy tovabb. Ne add fel.” Nekem epp oly’ szuksegem volt a biztatasra mint neki, de lehet, hogy O ezt nem tudta. Es igy, az elkovetkezo honapokban Janos “hiven teljesitette hazafiui kotelesseget” (remeltuk az AVO-s ezt igy gondolta). Mi pedig biztattuk magunkat, “aki idot nyer az csatat nyer.”

 Egy alkalommal meg Janosnak volt egy mesteri riposztja is amiert majdnem homlokon csokoltam. Az AVO-s, szokasahoz hiven, suru karomkodassal nyugtazta szegeny Janos “jelenteset” aminek kereteben azt a kijelentest tette, hogy “ez a jelentes egy szar.” Janos gondolkodas nelkul valaszolta: “hat en pedig csak ilyet tudok szarni.” A szo mar elszallt mire Janosnak atfutott az agyan, hogy ebbol baj lehet. De nem lett. Az AVO-s annyira meglepodott, hogy jo nehany masodpercig nem szolt semmit. Aztan ket vaskos karomkodas kozott egy kis ideologiai lecket adott Janosnak: “Tudhassa az elvtars” mondta az AVO-s (aki szabad oraiban irodalmar is volt) “hogy nekunk az ellenseget kell lefulelnunk…..”  “Hajjaj” mondta Janos aki erre hirtelen folbatorodott “en ne tudnam….” 

Habar, az adott korulmenyek kozott, azt is mondhattuk volna, hogy a dolgok jo iranyban haladtak, talan magunk se vettuk eszre de az idegeink lassan de biztosan kezdtek kikeszulni. Janost 1 – 2 even belul ott hagyta a felesege. Nem biztos, hogy a valas csak ezert a szerencsetlen ugyert tortent. De arra sincs garancia, hogy nem. Az egyetemen az en osztalyzataim is bukorepulesbe kezdtek. Ezert, vagy csak egyik naprol a masikra lustabb lettem………?

 

Aztan egyszer csak rank mosolygott a szerencse. A rajzteremben dolgozok legnagyobb reszet hirtelen athelyeztek a Kohoipari Tervezo Irodaba. (Ormotlan nagy epulet a Krisztina koruton.) Ez akkor tortent amikor a Rakosi korszak szornyszulottet, Sztalinvarost – azelott Dunapentele – kezdtek tervezni/epiteni. Mikor az irodaepuletet terveztek, a tervezok se tudtak mit fognak az epulettel csinalni, igy az egymasba kotodo termek is amolyan kurtan-furcsan helyezkedtek el. Vagy harom masik osztaly irodajan keresztul jutottunk el a magunkeba (mindegyik teremben vagy 60 dolgozo).

 

Az egy noi tulajdonsag, hogy a mi kolleganoink mindjart elkezdtek atjarni a masik termekbe ismerkedni, es az ottani holgyek is mihozzank. Minekutana a legfelsobb fonokseg egy dorgedelmes korozvenyben a legszigorubban megtiltotta, hogy – hacsak nem a legszigorubban hivatalos ugyben – mas osztalyokat latogassunk! A szocializmus epitesekor az idot nem szabad pazarolni. Ez a korozveny nekem ugy jott mint egy egi manna. Mutatom a Janosnak:

-         “Hat nem latod, hogy ez mit jelent?” kerdeztem. Nem latta. “Tedd el szepen, vidd el a baratodnak, mutasd meg neki,  es kerdezd meg tole, hogy ilyen korulmenyek kozott hogyan es kire kemkedjel. Ha nem szabad senkivel sem beszelned…..”

Janosnak is folcsillant a szeme. Az AVO-snak nem. Reakcioja varhato volt; karomkodott. (Ja, ha valaki a szokas rabja.) Janos ezt mar majdnem elvezte. De azert meg mindig nem szabadult. Az AVO-s azzal bucsuzott, hogy “de azert csak tartsa nyitva a szemet es a fulet.” A kovetkezo 2 – 3 alkalommal mar nem is nagyon karomkodott amikor Janos “jelentette”, hogy “nincs semmi jelentenivaloja.”

 

Nekem nem is tunt fel. Janos egyszer csak megint kacsintott egyet, felre vonultunk aholis  aggodalamas pofaval kozli: “Te, az AVO-st mar vagy 6 hete nem lattam.” “Hianyzik?” kerdeztem, amivelis eltitkoltam, hogy ezt en is megleponek talaltam. A 6 hetbol lett 3 honap, aztan meg tobb, de az AVO-s, ugy ahogy jott, ugyanolyan nyomtalanul eltunt. Nem bucsuzott! Minden ami megmaradt belole csak egy “csengofrasz” volt ami Janosra rajott valahanyszor a telefonhoz hivtak.

 Ivy