Részletek
Pályázat Szerző neve: Pásztor Bertalan
A három ember felvergődött a havas Kálvária dombra. Megálltak – szemben a pléhKrisztussal: két karHatalmista tiszt között a letartóztatott pap, feketében. - Nos, plébános úr! Itt teljesülhet a kívánsága: elbúcsúzhat Jézusától. Tuti, hogy örülni fog magának, mert itt egyedül szomorkodik a názáreti – szólalt meg dadogva a hórihorgas százados. - Rozsdás a pléh – jegyezte meg a főhadnagy. - Céltáblának oltári – így a százados. A plébános nézi, csak nézi a pléhKrisztust. Lecsukja szempilláit, lelki szemei előtt megjelenik a Golgota, középen a feszület, jobb és bal oldalán a két latorral. Jézus fején töviskorona: vérzik a homloka, vérzik a tenyere.· A tisztek célba lőnek, pisztollyal, a pléhKrisztusra. Versenyeznek. Vitatkoznak. Egy lövedék átfúrta a festett Krisztus köldökét. Hogy ki találta el, nem tudják eldönteni. A százados kardoskodik: - Enyém a találat, mesterlövész vagyok. A főhadnagy replikázik: - Voltál, józan állapotban. - Te is ittál, annyit, mint én – mondja akadozva a hórihorgas. - Fiatalabb vagyok, jobban bírom a konyakot – kiáltja hetykén a főhadnagy. - Ne vesszünk össze! Válasszunk másik célpontot! Te találd el a bal szemét én meg a jobbat! Aki hamarabb kilövi, kap egy korsó sört. - Ez nem igazság. A bal szeme kisebb, nehezebb kilukasztani. - Én vagyok a parancsnok, jogom van a nagyobbikhoz. - Sereg nélkül nincs parancsnok. - Te seregnek tartod magad? – nevetett a százados. - Egyedül csak magadnak parancsolhatsz. Versenyezni sem lehet egyedül. - Sörözni viszont lehet, de jobban esik, ha ketten nézünk a pohár fenekére – dünnyögte a százados. – Értem? Én kezdem. - Célzott és lőtt. Mellé. · A két karHatalmista között állt a plébános. Minden lövésre összerezzent. A fájdalom okozta, nem a hang. Úgy érezte, a lövés az élő testet találta el. A keresztre feszített Jézus roggyant alakját. Szempillái ismét összecsukódtak, és lelki szemei előtt feltűnt a szenvedő Krisztus, oldalán a két latorral. Durranás, újra és újra. Úgy érzi, minden lövedék az ő testén is áthatol. Dörrenést dörrenés követ, mintha számtalan sortüzet hallana, mintha patakokban folyna a vér, mintha az országot is megfeszítenék. · Mindebből a két tiszt nem látott semmit. Csak céloztak és lőttek. Élvezték a vetélkedést. Egyikük sem találta el a pléhKrisztus szemét. - Az anyja szentségit! – káromkodott a hórihorgas -, ez az isteni fiú eltéríti a golyóimat! - Ne golyókat rakj a tárba, hanem lőszert! – vigyorgott a főhadnagy. - Ne oktass, a tieid se értek célba! No, majd a plébános úr eltalálja – közelebb lépett hozzá. Felemelte jobb kezét, és nyújtotta a pap felé a fegyvert. · Megrebben a plébános szeme. Elsápad. - A feszület jelkép, rongálása szentségtörés. - Jelkéép?! Ne mondja! Széleit eszi a rozsda - fogja a pisztolyt, és ha eltalálja, fizetek egy konyakot. - Nem tehetem. - Ki tiltja meg?! - A lelkiismeretem. - · A lelkiismerete? - Az. - Magának van lelke? – kérdezte a főhadnagy. - Minden embernek van. - Idealista maszlag – legyintett a fiatal tiszt. - Parancsolom, hogy nevezzen be a versenybe, és lőjön! – emelte fel a hangját a százados. · Fölemelkedik a pap keze, és elveszi a fegyvert. · Öröm, kárörvendő mosoly suhan át a tisztek arcán.· - Elvettem a pisztolyt, hogy visszaadjam. Tudják, mire gondolok? Életükkel fizetnének, ha ez a fegyver más kezébe kerül. · A százados arcából kiszalad a vér. Szembogara megriad. Elkapja a pisztolyt. És dühösen int: - Menjünk! A pap nem mozdul: - Lehet egy kérésem? – Mondja! - Szeretnék imádkozni a pléhKrisztus előtt. - Mehet. De ne nyújtsa hosszúra! · A plébános méltóságteljes léptekkel, lelkében gyötrelemmel közelít a feszülethez, keresztet vet, lehajtja fejét és térdre ereszkedik. Imádkozik. Halkan, bensőségesen, de néhány mondatfoszlány távolabbra is eljut: - A mélyből szólok hozzád, Uram! …bocsásd meg a vétkeiket… nem tudják, hogy mit cselekedtek… A főhadnagyban megmoccant a lélek: - Te, ez értünk imádkozik. - Ilyen igehirdetővel még nem találkoztam: hisz abban, amit csinál – szólt döbbenten a százados. A plébános befejezte imáját, és visszatért a két karHatalmista közé. A százados észbe kapott: - Amit tettünk, őrültség. De erről egy szót se: senkinek. Értettem? - Az Úr előtt nincsenek titkaink. Jézus mindent tud, akár bevalljuk, akár nem. - Ő tudhatja. De a kihallgatáson egy mukkot se. A plébános szempillái becsukódtak. Lelki szemei előtt ismét megjelentek a vérző sebek. A tisztek úgy vélték, a pilla záródása a beleegyezést jelenti. · Elindultak a lejtőn. Elöl a főhadnagy, hátul a százados, köztük a pap fekete reverendában.
Az értékeléshez kérjük lépj be, vagy regisztrálj
0-bol 0 tag találta ezt a értékelést/hozzászólást hasznosnak
Magyar Golgota, 2008. március 24. Szerzője dimension - Saját értékeléseim - Top 10 Reviewer
Értékelés jelentése a moderátornak
0-bol 0 tag találta ezt a értékelést/hozzászólást hasznosnak
..., 2007. december 14. Szerzője Smilla - Saját értékeléseim - Top 10 Reviewer
Értékelés jelentése a moderátornak
0-bol 0 tag találta ezt a értékelést/hozzászólást hasznosnak
Magyar Golgota, 2007. december 14. Szerzője Smilla - Saját értékeléseim - Top 10 Reviewer
Értékelés jelentése a moderátornak
Copyright 2006. All Rights Reserved.
|
