|
Pályázat Novella pályázat
|
|
2008. április 24. |
Részletek
Pályázat Szerző neve: Hornyák Gergely
Komor,
lerobbant bérházunkban zömmel idős magányos emberek élnek. Bogarasak és
zárkózottak .Sok a gazdátlan macska, és húgyszagú a lépcsőház. De
izgalmas dolgok történtek azután, hogy három lány költözött az egyik
földszinti lakásba, a bolond Józsi bácsi mellé.
Először
a ház előtt találkoztam velük, egy havas téli estén. Valami mesebeli
volt, ahogy ott álltak a lámpafényben, szótlanul, s a hó nagy
pelyhekben szállingózott a hajukra. Furcsák voltak és gyönyörűek .Az
egyik vörös volt, mint a vágy. Mint az égető fájdalom. A másik fekete,
akár az álmok, s a harmadik szőke, mint a hiú remény. Részeg voltam, és
elvágódtam előttük a csúszós járdán.
Szédülő fejjel úgy éreztem, mintha három nem is evilági arc hajolna mosolyogva fölém…
A következő napokban a ház falain repedések keletkeztek, a macskák mind a lányok ajtajaelé
gyűltek, és éjjelente lázas, nedves álmoktól lett nehéz az ágyam.
Visszatérő álmaimban mesebeli erdők napsugaras tisztásain szeretkeztem
a három lánnyal. Valószerűtlen virágok, s a levegőben lassan úszó
szivárványszín szirmok között. Aztán hirtelen sötét lett , és hűvös.
.Őzek és egyszarvúak tűntek el riadtan a fák között. A szivárványszín
szirmok szétporladtak a levegőben, és a csodás virágok töviseket
eresztve az égig nőttek. A lányok pedig gonoszul felnevetve ízekre
szaggattak, feláldoztak, a véremből ittak. Ilyenkor riadtan pattantak
föl a szemeim, és képtelen voltam újra elaludni. És miközben javában
tombolt az Internet- korszak, a három démoni lány egyszerűen
megbabonázta azokat, akikre rápillantottak. Senki sem tudta a nevüket.
Mindig együtt érkeztek vagy mentek el. Egyforma járással, egyforma
titkos kis mosollyal az arcukon, és nem köszöntek senkinek. A házbeli
öregek döbbent, babonás arckifejezéssel fordultak mindig utánuk.
Egyszer
éppen a szemetet dobtam a kukába, amikor megérkeztek. A szemembe
néztek, és erre az az ostoba érzés uralkodott el az agyamon, hogy
bármit kész volnék megtenni nekik, amit csak akarnak .Dermedten álltam,
mint egy egér a kígyó előtt. Mire feleszméltem, a lányok régen
eltűntek…Az öreg Józsi bácsi azelőtt viszonylag ártalmatlanul,
nyugodtan viselkedett de mióta azok a bestiák a szomszédai lettek,
nagyon megváltozott. Rettegve járta fel-alá a lépcsőházat, s időnként
azt kiabálta, hogy tartozása van, amit most meg kell fizetnie. Ha a
lányokat meglátta, nyöszörögve menekült előlük, azok meg gonoszul
mosolyogtak össze.
Teltek a napok. Egy
este a tv előtt bóbiskoltam, és mindig ha a fejem oldalra nyekkent,
felriadtam. Mikor kábán a készülékre pillantottam, egyszerre elhűlt
bennem a vér. A képernyőn a három lányt láttam. Egy vízesés alatt
álltak meztelenül, és buján hívogattak .Hitetlenkedve nyomtam
tenyeremet az üveghez, és a lányok nevetni kezdtek ,és a vizet
fröcskölték egymásra ,aztán a tévé egyszerűen magától kikapcsolódott.
Hirtelen elhatározással fogtam magam, és leszaladtam a lakásuk elé.
Kopogni kezdtem. Az ablakok sötétek voltak, mint mindig, és a macskák
össze-vissza gubbasztottak alattuk. Figyeltek engem. A csengő felé
nyúltam, erre vadul fújni kezdtek rám ,és elővillantották a fogaikat,
ezért inkább gyorsan hazamentem. Közben szilárdan eltökéltem, hogy
sürgősen új munka után nézek, amivel anyám már régóta nyaggatott,
elkerülöm a kocsmákat, és tévét sem nézek annyit, de aznap éjjel már
nem akartam aludni. Másnap karikás szemekkel léptem ki a lakásunkból,
és lopva lepillantottam a lányok ajtajára. Megtorpantam. A macskák
döglötten hevertek szerteszét az ablakok alatt. A házban semmi mozgás,
néma csend…Mikor hazaérkeztem, a lépcsőházban Józsi bácsival
találkoztam .Szörnyen nézett ki. Remegett, és össze-vissza beszélt.
Olyasmiket mondott, hogy a három lány azért jött, hogy elvigyék őt a
pokolba .Ma éjjel jár le a határidő ,és már nem tud elbújni sehova, de
azért bosszúból még megmérgezte a rohadt macskákat. Idehívta az öccsét,
aki katolikus pap, ő talán elűzheti a bestiákat. Nem hallgattam tovább.
Kitéptem magam a szorításából, és hazasiettem. Éjjel kimentem a
körfolyosóra, és cigarettázva figyeltem, hogy mi fog történni. A lányok
ablakai most is teljesen sötétek voltak .Az öreg egyik ablaka mögött,
sápadt fény pislákolt. Nemsokára nyílt az ajtó, és egy megtermett férfi
lépett ki a gyenge udvari fénybe. Józsi bácsi öccse lehetett. Megállt a
lányok ajtaja előtt. A macska dögöket már eltüntették .Biztosan a
házmester intézkedett. A pap egy percig állt az ajtó előtt ,aztán
becsengetett.
Egyetlen
egyszer, röviden nyomta meg a csengőt, és már nyílt is az ajtó. Az atya
lassan belépett a sötét lakásba, és az ajtó bezáródott mögötte.
Izgalmamban elfeledkeztem a cigarettámról, ami a körmömre égett. Lassan
fázni kezdtem, és semmit sem lehetett látni vagy hallani, ezért aztán
visszamentem a szobámba ,és hosszas hánykolódás után elaludtam.
Álmomban tüzet láttam, hatalmas tüzet, ami elnyelte a kétségbeesett,
derék papot. Aztán a három lányt láttam, amint körbeállják a remegő
Józsi bácsit, és aztán már csak a tűzre emlékszem, és semmi másra…
Reggel
azonnal lementem az öreg lakásához, és vadul csöngettem neki, de hiába.
Aztán a lányoknál próbálkoztam, de senki se nyitott ajtót .Egész nap
szemmel tartottam a két lakást, eredménytelenül. Soha többé nem láttam
a három lányt. Egyszerűen eltűntek .Lassan a télnek is vége lett, és
elmúlt a tavasz is. Már csak ritkán álmodtam a pokoli lányokkal. Józsi
bácsi lakásából pedig idővel édeskés, émelyítő bűz kezdett terjengeni a
házban, és döglött legyek tucatjai hevertek az ablakai között…
Az értékeléshez kérjük lépj be, vagy regisztrálj
Copyright 2006. All Rights Reserved.
|
|
|