Üzenet az agyalok szárnyán

……A fiatal nő már ébredezett, egy fénycsík kúszott be az ablakon,  pontosan az ő pupilláit megcélozva. Már csak egy vékony határmezsgye választotta el az édes álom és a valóság közti részt. Kinyitotta a szemét, körülnézett, a megszokott baldahimos ágyban találta magát, de a mellette lévő hely érintetlenül tátongott az ürességtől, ekkor megint érezte azt a szörnyen fojtogató érzést, amely a torkának feszült és a lefekvés pillanatáig már el sem eresztette. A hiányt érezte és a tehetetlenséget. Elvesztett valakit, akit azt hitte sosem fog, és mégis megtörtént .

……A szoba szellős volt a  kert felől árnyékot adó gyönyörű fáknak köszönhetően, a nő jólesően szorította csupasz talpát a kellemesen hűvös járólaphoz. A lakást nemrég újították fel, pont úgy, ahogy mindig is szerette volna, a modern stílus jól megfért a nagymamától örökölt szép bútorokkal. A határidőnaplóját lapozgatta és tervezte a jövő heti beosztását, büszke volt a munkájára és imádta is azt, egy kozmetikai szalonja volt a város egy szép körzetében. A sminkelés volt a kedvence, amit most kiélvezhetett, hiszen május volt az esküvők hónapja. Ekkor egy halk autó hangjára lett figyelmes, ezer közül is megismerné… a férje közeledett. A férfi belépett az ajtón és egy csokor virágot tartott a kezében, 15 éve már hogy összeházasodtak, de a szeretett ugyanolyan erős volt még mindig köztük. Egy gyermekük volt, már kész nagylány 14 éves és a ballagására készülődött. Vacsora közben megbeszélték, hogy csak az apuka tud elmenni az ünnepségre. A lány megértette ezt, és nevetve mondta édesanyjának – De a következőn ott leszel!.... ezt szerette a családjában, mindig minden olyan simán ment.

……sokan voltak a teremben a virágok bódult illatától szinte már lélegezni is alig lehetett, a tanárnő a bizonyítványokat szorongatta és próbálta leplezni meghatottságát. A férfi fal mellett állt a többi szülővel együtt, hosszan nézte a lányát, és büszkeség öntötte el…..ebben a pillanatban mintha egy jégcsap kúszott volna fel a gerincén, rossz előérzete támadt, és egy furcsa szagot is érzett, amely másodpercekig a hatalmába kerítette, megfordult vele a világ,  ekkor érezte,  már nem tud uralkodni a testében elindult lavinának, a karját a mellkasára szorította és összeesett. A felnőttek azonnal látták, hogy gyorsan cselekedni kell, a helyzet súlyosnak tűnt, ezért a gyerekeket hamar kiterelték a folyosóra. Szerencsére egy orvos apuka is a közelben tartózkodott, amíg mentőket megérkeztek ő megkezdte az újraélesztést.

……..kevés fény volt a konyhában, csak a fémedények csillogtak a félhomályban a nő az étkezőasztal mellett ült, lábait maga alá húzta és derekát a párnás háttámlának szorította. Egy zacskót szorongatott a kezében, amit a korházban kapott, bámulta egy ideig, majd egy nagy lendülettel kiszórta a tartalmát, mely hangosan koppant az asztal fényesre festett lapján. Egy aranygyűrűt tartott a kezében, ujja végigfutott a peremén, fényes volt és tükörsima, a sok használattól már kicsit elvékonyodott, az idei évfordulójukra tervezték egy újabbal meglepni magukat. Aztán a telefont nézegette, ki volt kapcsolva, talán az akku is lemerült, megpróbálta bekapcsolni, ekkor percekig csak sms-ek érkeztek…Egy üzeneten akadt meg a szeme, hangposta volt…. az automata géphangja egy telefonszámot sorolt, aztán az üzenet következett………Úristen, segítsenek, kérem! Hívjanak orvost! – kiáltották többen is......kérem, álljanak arrébb, így nem kap levegőt, azonnal hívják a mentőket……segítsenek a ruháját meglazítani - pattogott az utasítás ……..távolról a tanárnő kiabált feszülten: – Gyerekek, kifelé gyorsan a folyósóra!…….el kell kezdeni az szívmasszázst, nem érzem a pulzust, ez szívroham, minden perc számít ….itt percekig csak feszült csend és ritmikusan visszatérő zajok hallatszottak…….köszönöm, innen átvesszük – a mentős hangja határozott volt és fénytelen………vigyék gyorsan, a kórházban már várnak ránk……aztán egy kattanás a telefon újra némává vált…..

……A nő percekig lélegezni is elfelejtett csak szorította a mobilt olyan erősen, hogy a kezéből kiszökött a vér, remegett egész testében, aztán a szőnyegre rogyott, hangtalanul zokogni kezdett, könnyei kis patakokban futottak le az arcán, de az üzenetet mégis átfurakodott az agyán és megértette azt, - a férje üzent neki ezzel - nincs helye önvádnak, hisz semmit nem tehetett volna akkor sem, ha azokban az utolsó percekben ő is mellette lett volna.