kitágítja a teret és az időt. Naponta hallgatom, főleg amikor írok, így

benne van minden mesémben, novellámban, regényemben. A szavak,

amelyeket leírok, tovább visznek valamit ebből a zenéből, s közvetve

eljut azokhoz is, akik olvassák a műveimet.

Hogyan kezdődött Roger zenéje iránti rajongásom?

augusztusban. Leültem a rádió mellé, egy új CD-t mutattak be. Sosem

hallottam még az előadót. A zene marasztalt, megfogott, felemelt,

Annyira koncentráltam, nehogy egyetlen hangot elveszítsek, hogy a

Rossz nyomozó vagyok! Hat évig kerestem! Közben minden évben,

az új naptáramban az első bejegyzés ez volt: Open The Door, és reménykedtem.

Véletlenül derült ki, hogy hibásan írtam le a nevet, nem Hudson, hanem

Hodgson. Bocsánat, Roger!

Hat év! Kimosta a zenét a fülemből, az emléke is halvány volt, de a

lelkemben nem szűnt a vágyakozás, hogy újra hallhassam.

Hat év után! A kezemben a CD! Mint régóta visszavárt kedvest, úgy fogadtam

a zenét. Különös élmény volt! Némi tétovázás után a zene megtalálta

az utat a lelkemhez, és elvarázsolt újra.

című novellámat Roger Hodgson: Open The Door albuma inspirálta.