Helyszín: Budapest, Békásmegyeri lakótelep
Szereplők: Férj, Feleség, Kamaszlány

Hangos csörömpöléssel szólal meg a vekker. Igazi régi típusú, fülsértő hanggal. A férfi lassan mozdul, de amikor keze rácsap a csörrögőre, már lendületbe jön a szokásos reggeli feszültségtől.
- Bassza meg! - már megint négy óra, morogja. Ilyenkor szokott kelni, mindig káromkodásra kész hangulatban. Nyújtózkodás nélkül, lomhán ül fel.
- Persze az a kurva papucs sosincs sehol - mezítláb vánszorog ki a konyhába. Lehajt egy bögre hideg kávét, a tegnapi maradékát, közben két szál cigit slukkol le, hogy gyorsan elmúljon gyötrő nikotin éhsége. Arcmosás. Fogat mosni utál, most is kihagyja. Így indul, sárgás fogakkal, bűzös lehelettel. Minden reggel azt gondolja, kellett volna, de majd a féldeci kitisztítja romló fogaitól, ételmaradéktól, cigarettától büdös száját. Talán, ha valaki megmondaná neki, hogy téved.......Mire a pálinkás poharat kézbe fogja, teljesen felébred. Jó nagyokat köszön a kocsmában. Már úgy érzi, jól indul a napja. Még mindig szürkeség van, hat óra.

Az asszony félig kómában hallja meg a vekker csörömpölését. Másik oldalára fordul, neki még van ideje. Majd ha megszólal az ő órája. Eljön ez is hamar. Hat óra, az óra sípolni kezd, mintha nőiesen kellene szólnia, szinte gyúnyolódva. A nő nyújtózkodik egyet. Kócos, nagymellű, buja testű, lehetne gondolni róla, ha nem sütne belőle a kielégületlenséggel járó feszültség. Már évek óta a lába közét csak pisilésre használja. Hogy ez egy másik nyílás, arról fogalma sincs. Szóval az igazi, teljesen használatlan. A kolléganői azt mondják, képtelenség, de ő tudja, ha az ura keze megközelítené, felkavarodna a gyomra. Jól van ez így. Kávét főz, közben két szál cigaretta. Koszos pongyolája csak úgy lóg rajta, a pecsétek már nem kimoshatók régen. De minek is? A fürdőszobában megnézi, szinte szertartásszerűen az ura fogkeféjét. Száraz, használatlan, mint minden reggel. Ez az igazi ébresztő, lassan elönti az epe. Koszfészek, gondolja utálattal. Felöltözik, de tiszta bugyit nem vesz. Minek mindennap. Elég az másnaponta. Hétvégén pedig soha. Még ha elmennének valahova. De nem. Hétvége, TV, sör, cigi, koszos bugyi, kócos haj, húsleves, töltött káposzta, káromkodás. És már itt is a hétfő. Mielőtt kilép az ajtón, bekiabál a kisszobába, ébresztő, hét óra! Csapzottan, rendezetlenül indul a munkába. Hogy a háta mögött sutyorognak erről? Nagy ívben leszarja.

A kamaszlány morog egyet, de gyorsan kipattan az ágyból. Szépnek kell lennie, mert a Kovival lesz magyar órájuk. Koviba szerelmes rajta kívül, még hat lány az osztályból. A tanár fiatal, jóképű, olyan,akiről valóban lehet álmodozni. És a férfias keze, gondolja, miközben zuhanyozik, ha hozzám érne egy kicsit, fűzi tovább gondolatát mosolyogva. Fogat mos, tanga bugyit vesz fel. Ettől szexis a mozgása, mert éppen ott vág be, ahol testének legérzékenyebb pontja van. Melltartó nem kell, így a pólón jól átüt a mellbimbója. Még meg is morzsolgatja egy kicsit, minél teljesebb legyen a hatás. Ezt majd napközben is megismétli néhányszor, tudja, hogy a skacok erre buknak. Egy kis kölni, és már kész is. Bevetésre készen, hegyes mellbimbókkal, pacsuli szaggal. Ahogy kilép az ajtón, a nap hirtelen rámosolyog.

A lehajtott féldecitől, és azzal a tudattal, hogy a táskája még a napi muníciót, a két üveg sört is rejti, megváltozott világnézettel lódult be a műhely ajtaján. Büszkén nézett körül. Ez az Ő világa.
- Baszd meg Jani, te mindig megelőzöl - rikkantott oda egy vézna, szőke fiatalembernek.
- Jó reggelt, Jóska bátyám – szólt vissza amaz. Jóska, ezek szerint, ezt a nevet kapta az Atyaúristentől, levágta a táskáját a gép mellé. Hatalmas, régimódi esztergagép. Sokszor gondolt rá szeretettel vegyes félelemmel. Mi lesz, ha a nagyfejűek azt gondolják, hogy ki kell cserélni, egy modernre? Akkor neki vége. Képtelen lenne megjegyezni annyi kütyüt, mint azokon az új masinákon van. Ha belegondol, görcsbe áll a gyomra. Mint most is. Na, ezt a görcsöt le kell öblíteni, gondolja. Gyorsan legurít egy üveg kőbányait. Gyomorgörcs feloldva, jöhet a meló. Keres, kutat a gép mellett.
- Jani! Hová a faszba raktad az új gyártmány rajzait? – kiabálja nagyhangon – hogy lehet így melózni! Minden reggel ez a cirkusz! Elviszik a picsába, én meg kereshetem. Aztán, ha kevés a teljesítmény, a nagyfejűeknek csak a szájuk jár. – kiabál egyre mérgesebben.
- Hozom már Jóska bátyám – ugrik Jani. Tudja, jobb, ha siet, mert ha az öreg istenigazából begurul, zeng a baszdmegoktól az egész műhely. Lassan beindul a munka, alig forog egy keveset a masina, ebédidő. Ezt bizony, pontosan be kell tartani. A táskájából szalonnát, kenyeret, kovászos uborkát vesz elő. Már újra morózus, úgyhogy az olajos kezét, csak egy ronggyal törli meg. Nem pazarolja az időt semmire, nemhogy kézmosásra. A gyomra edzett. És úgysem az számít, hanem a szalonna, jó házi, és az öblítő, az üveg kőbányai. Majd csak eltelik az idő négyig.

Már az asszony is a munkahelyén van. Hatalmas, hodályszerű varroda, harminc varrógép zümmög benne napról napra. Farmerruhákat varrnak külföldre. Dühösen ül a gépe előtt, még mindig benne a reggeli indulat a száraz fogkefe miatt. Még hogy egy ilyen bűzlő szájú koszfészek akarjon kefélni vele. Miközben erre gondol, még az arcvonásai is megváltoznak. Kiül rajta az undor. Menjen csak a kurvákhoz. Nem bánja, csak otthon legyen csendben. Bár tudja, ez hiábavaló álom, az ura nem kurvázik. Már régóta nem áll fel a farka a sok piától. Csak ordibál a zabáért, mert más nem érdekli, csak a kaja, meg a pia. Élet ez? Teszi fel néha a kérdést magában. Azután csak megbékél. Úgy gondolja, rá ezt mérte a sors. Hogy másképp is lehetne, még sosem jutott eszébe. Ezt látta otthon, ebbe nőtt bele, akkor ő sem akarhat mást. Az anyja sem akart soha, csak csendesen tűrt. Ő legalább kiordibálja magát. Nem hagyja, hogy ez a koszfészek legyűrje. Lassan abbahagyja a csendes morfondírozást. A műhelyben most kivételesen csak a varrógépek zakatolását lehetett hallani. Mindjárt cigarettaszünet. Tízperc, hogy a franc essen beléjük! Hogy lehet pisálni is meg egy szál cigit végig szívni tíz perc alatt?! Persze, aki kitalálta, biztos nem szívott el egy szál cigarettát sem életében. Munkaidő végéig még három szál cigit szív el, és megeszi a zsíros kenyerét. Utána egy kávét iszik, amit az a hülye vénasszony, a Rozi főz. Híg lötty az egész, mégis van pofája hatvan forintot elkérni érte. Szar napja van. Ezt már reggel is tudta. Majd csak eltelik.

A nap magyarórával indul. Csendesen várják a Kovit. A lányok igazgatják a hajukat, a fiúk meg nagy sutyorgások közepette terveznek valamit. Hirtelen hangos röhögés töri meg a csendet. A skacok biztos kitaláltak valami ökörséget. Nyílik az ajtó, belép Kovi. Farmernadrág, póló, farmer- mellény, kicsit borostás arc, pont annyira, amennyire kell. A csajok ájuldoznak, micsoda pasi. A fiuk pedig irigykedve, ellenszenvvel figyelik. Mintha összebeszéltek volna, az egész órát tönkreteszik a röhögésükkel, bekiabálásukkal. Ahogy telnek a percek, Kovi egyre idegesebb, és egyre ellenszenvesebben próbál rendet tartani. Ma azonban ez, nem sikerül. Az osztály kezelhetetlen. Csak az a hét lány ül csendesen a helyén, aki belé szerelmes. Érzik, hogy szerelmük most segítségre szorulna, de hiába pisszegetik a többieket, lassan elszabadul a pokol. Szerencsére épp kicsengetnek. A nap többi része félelmekkel vegyített unalommal telik el. Történelem óra, matematika óra, ezután szerencsére rajz, majd tornaóra. A nap, a magyarórától eltekintve szinte eseménymentes. Kivéve azoknak, akik beszedték az egyest matematikából. Persze, mert a hülye Barla olyanokat kérdezett, amit a múlt héten tanultak. Miből gondolta, hogy ezt tudja még bárki is. Illetve az az egyszem, aki tudta volna, éppen beteg. Valójában ezért neki köszönhetőek az egyesek.
Itt a tanítás vége. A csajok vihogva indulnak haza, ki erre, ki arra, a fiúk pedig, új tervet szőnek holnapra. Valaminek mindig történnie kell, és ez gyakran komoly előkészületeket igényel.

Végre! Sóhajt egy nagyot. Négy óra, irány a kiskocsma. Csak még egy féldeci, egy üvegsör, kísérőnek és a nap kiértékelése a haverokkal. A kocsma szinte a kiskocsmák klasszikusa. Vágni lehet a füstöt, kockás viaszos vászonterítők, ócska, fémvázas székek, vizezett pálinka, vizezett bor, száraz pogácsa. De az asztalok körül mosolygós arcok. Majd, ahogy telik az idő, és egyre tompább lesz az agy, az alkoholtól, kezdődnek a viták, veszekedések, durva káromkodások, verekedések. Pár féldeci, és néhány üvegsör után kiviláglik az igazság. Mindenkinek a magáé természetesen. Kialakulnak nap, mint nap, a csoportok, ellenséges táborok. Tagjaik naptól, és témától függően változnak. És az este végén, amikor, már mindenki kiordibálta magát, megjelennek a magukba szállt bamba arcok. Jóska, mert itt már nem bátyám, mentségére legyen mondva, csak az első veszekedésig tart ki. Úgy gondolja, veszekedni nem itt kell, hanem otthon. Így azután morózus arccal, három féldecivel, három korsó sörrel a gyomrában, haza indul. Már előre tudja, hogy az étel biztosan el lesz sózva, ha egyáltalán elkészült már. Ez már tuti vita alap. Mert hiába pofázza el ezerszer, hogy ne tegyen bele annyi sót, pláne, hogy olvasta valahol, hogy nem is egészséges, az asszony fittyet hány erre. És ez még csak a kezdet. De egy családi estén, munkaidő után, a kocsmai hangulat befejezéseként, annyi minden előfordulhat, ami miatt ki lehet okádni a napi feszültséget, hogy, csak, na! Itt van például az asszony hangja, ahogy ordibál. Megmostad a szutykos kezed? Vagy, levetted a cipődet? És ami még fokozza, az Istenit annak a büdös lábodnak, mikor húztál tiszta zoknit? Ezekre már válaszolni illik, és természetesen hangosabban, mint az asszony, mert hát ki is a férfi a háznál? Ezt muszáj megmutatni estéről estére, nehogy el legyen felejtve. Na, mert az asszony hajlamos rá. Így azután, ahogy belép a lakásba, rögtön orrba csapja a kelkáposzta, és a fasírt szaga. Mert szag az, nem pedig illat.
- Nem szokás itt szellőztetni, a jó kurva életbe? - Meg van az alaphang. Mi a faszért nem szellőztetsz? Az ember kihányja a belét ettől a büdös égett olaj szagtól!

Az asszony már alig áll a lábán. Munkaidő végén vásárolt a TESCO-ban, mert ott olcsó. Na igen, meg ott vannak ilyenkor a legtöbben. Végig állta a sort, haza cipekedett, majd leszakadt a keze a súly alatt. Ráadásul, tíz emeletet gyalog kellett megmásznia, mert az a kurva lift bedöglött. Ahogy beesett a lakásba, szó szerint, a sok cipőn keresztül, kiszaladt a száján: az Isten baszná meg már ezt az egész világot! Ha tudná mi az, az összeesküvés elmélet, eskü alatt vallaná, hogy most itt mindenki összeesküdött ellene. Még szerencse, hogy darált húst vett, legalább azt nem kell darálnia. Ruhát rak a mosógépbe, majd egy cigi erejéig leül, hogy összeszedje magát. Ilyenkor álmodozik is egy kicsit. Nem sokat, csak óvatosan, kímélve saját magát. Most arra gondol, milyen volt az esküvője. Mennyi szépet vár még akkor az élettől! Na és mit kapott, hogy a franc essen bele? Egy részeges koszfészket. Este, ha ülnek a TV előtt, akkor is görcsben áll a gyomra, csak a ténytől, hogy a másik ott horkantgat mellette. Ha ismerné Ady: Az öreg Kunné című versét, szinte magukra ismerne. Szerencse, hogy nem is hallott róla, mert így a dolgokat belülről szemlélve, szinte minden törvényszerű. Nincs ellene tennivaló, csak túl kell élni. Gyorsan maga elé köti szutykos kötényét és nekilát a vacsorafőzésnek. Kelkáposzta főzelék lesz fasírttal. Amíg fő, sül a vacsora, gyorsan kitereget. Ezt sem érti, hogy tud más fehéren mosni, neki minden szürke lesz. Gondolat itt lezárva. Már hallja: Mi a faszért nem szellőztetsz? Az ember kihányja a belét ettől a büdös égett olajszagtól.
- Tudod, mitől hányod te ki, baszd meg! Attól a sok piától, amit ma már legurítottál a torkodon. Jobb lesz, ha befogod a pofád, mert itt hagyok csapot, papot, főzzön neked a rossznyavalya - itt aztán meg is áll. Tudja hol a határ. Mikortól csattanhat el egy-két pofon. Persze van, amikor nincs ilyen önuralma, mint ma. Akkor kap. Ez a nagydarab, behemót nem kíméli, ha fűti az ital. Ma azonban tud vigyázni.
Már este nyolc óra van, túl vannak a vacsorán, összevesztek kétszer, amikor ágyazás közben az asszonynak eszébe jut, hogy az a kurva kölyök még nincs idehaza. Fiút vártak, lány lett belőle, ezért maradt rajta a kölyök kifejezés. Hogy ezt egy kamasz lány mennyire utálja, az senkinek nem számított.

Nyolc óra volt, amikor csattogott haza, és azon morfondírozott, hogyan tudna észrevétlenül belopózni. Legtöbbször sikerült, de most valahogy azt érezte, nem fog menni. Pedig a pirszing, amit ma délután az orrába tetetett, még igencsak feltűnő volt. Nemcsak, hogy fájt, hanem be is dagadt az orra rendesen. Tudta, ha észreveszik, hallgathat. Már hűvös volt, fázott a dereka is, amit a mai divat szerint semmi nem takart. Szexisen kilátszott a nadrágjából a tangabugyi korca. Mini szoknya, rövid dzseki, boksz cipő, melírozott haj, minden ujján gyűrű, kettő, három darab. Külsőre trendi nő. És most már a pirszingek is gyarapodnak. A nyelvében már régen meg van, fülében is négy, most az orrába került egy darab, de majd még szeretne. Nem tudta, hogy hiába húzza az időt, mert anyjáék percről- percre, fokozódó dühvel várták. A mai napja eddig egyébként jól alakult, megúszta a matek egyest, sikerült egy pillanatig szemeznie Kovival. És most ez a pirszing, igazán klassz. Pillanatokra elfelejtette, hogy rossz esetben mi várhat rá otthon, ilyenkor felhőtlenül gondolt a jövőre. Óvónő szeretett volna lenni. A választása büszkeséggel töltötte el az anyját, aki másban, mint varrógép, nem tudott gondolkodni. Így azután ő is büszke volt saját magára. Elképzelte a fehérköpenyt, a kicsi gyerekeket, milyen szép és kényelmes szakma lehet?! Álmodozott. Majd hirtelen eszébe jutott, hogy a hétvégén születésnapja lesz. Éppen tizenhat. Nem igen ünnepelték a születésnapokat, de ez olyan kerek. Szeretett volna valami klassz ajándékot kiprovokálni, például egy mobiltelefont kártyával. Szinte már mindenkinek van az osztályban. Álmodozásában eddig jutott, amikor belépett a lakásba. Az előszobában az anyja várta, szinte sokkos állapotban. Fűtötte a dühe az ura ellen, és most megpróbálta kiadni.
- Hol az isten faszában voltál? Elmondanád? Három órától már itthon kellett volna lenned – ordította - nem hallgatok apádtól eleget? Neked is tetőzni kell? - És már zokogott is. Ő pedig azt gondolta, le vagytok szarva, mi közötök hozzá? Szerencsére az orrát nem vették észre. Ugyan fájt a pofon, de örült, hogy ilyen kevéssel megússza. Sértetten bevonult a szobájába. Tudta, anyja fog pitizni, hogy ne haragudjon. Azt hitte, őt féltette. Nem sejtette, hogy ennek a rohadt, büdös életnek köszönhette a pofont. Még nem tudta, hogy öröm nélkül milyen is. De tanult. Szavakat, gesztusokat, válaszokat. Majd akkor dől el minden, ha kérdéseket is tud feltenni. És azután válaszol. Ezek a válaszok döntik majd el igazán a sorsát. Lép egyet előre, vagy marad az élet valóságos pagonyában. Ott, ahol nem ugrándozni, örülni lehet, hanem csak szitkozódni. Azután majd a kérdéseket elfelejteni, mert jobb, ha nincs mire válaszolni.

Tíz óra körül elcsendesedett a ház., illetve csak az ember horkolása hallatszott. Néha az asszony is dünnyögött félálomban: szutykos részeg disznó, kellett ez nekem? De a feltett kérdést senki nem hallotta, még ő maga sem.