A repülő bugyi

Már régóta készülődött a közeli piacra. Szeretett ott lenni. Szerette a nyüzsgést, a sok kacatot, szerszámokat, üvegfigurákat a pultokon. Az árusok kínálatát mindig tüzetesen átnézte. Vonzották az érdekes dolgok. Ha valami megtetszett, azonnal megvette. Ez a piac az olcsó áruk találkozóhelye. Soha nem ment haza üres kézzel még akkor sem, ha megfogadta, most tényleg nem vesz semmit. Míg máskor céltalanul is el tudta tölteni az időt, most flexibilis csövet akart venni a zuhanyozóhoz. Jó hogy mész a piacra, mert meggondoltam, mégis csak jó lenne az a szép bugyi, amit a múltkor nem vettem meg, -szólt a felesége. Ha ott vagy vedd meg nekem, kérlek. Biztosan emlékezni fogsz rá, mert amikor utoljára együtt bóklásztunk a piacon, mutattam neked. Jó megveszem, mondta a férfi, bár nem nagyon emlékezett a vásárolandó fehérneműre. Agya főterében csak a flexibilis cső volt. *Gyermekkorában, amikor még nem volt fürdőszoba a lakásban, mindig arról álmodozott, milyen jó lenne fürdőkádban pancsolni. Lavórban fürdette az édesanyja, olyan apró gyermek volt. Néha nyáron, amikor szép volt az idő, a nagy mosóteknőt tette ki az udvarra és melegvizet hordott kisfia számára. Abban lehetett lubickolni. Vidám, boldog gyermekkora volt. Anyuka nagyon szerette, két nagyobb testvérével együtt. Ők ketten mindig verekedtek, de a kisebbet sohasem bántották. A három gyerek közül az egyetlen lány volt a legnagyobb, igazán szépecske. Szeretett segíteni anyukának. A főztjét már meg lehetett enni. Néha kitalált finomabbnál- finomabb dolgokat. Ha valami nem sikerült, akkor sem keseredett el, mert tudta, ha egy kis cukrot tesz rá, a két kisebb fiú biztosan megeszi. Szerette a házimunkát is. Vasárnap ebéd után, mindig ő mosott fel, és büszke volt az általa teremtett tisztaságra. A nagyobbik fiú azonban, lehetett bármilyen ragyogó tisztaság, beszaladt a konyhába, hogy bosszantsa a testvérét. Néha meg azért, hogy a lánytestvér takarítás helyett inkább, menjen játszani. Ebből aztán sírás és veszekedés kerekedett közöttük. Az anya hiába próbálta csitítani a két nagyobbik gyermekét. Ezek a vasárnapok mégis szépek voltak. Anyuka ebéd után szépen felöltöztette a gyereket, majd villamosra ültek és beültek a Híradó mozi folytatólagos műsorára. Szerették, mert nem volt időhöz kötve, bármikor beülhettek. Amikor már kétszer is látták a műsort, elindultak hazafelé. A Körút és a Népszínház utca sarkán a Szimpla presszóban. Anyuka megivott egy szimpla kávét, szódát is adtak hozzá, és a gyerekeknek vásárolt egy – egy krémest. A nagylány és a nagyfiú gyorsan megette a saját krémesét, és mindketten a legkisebbtől kunyeráltak, aki csak turkálta a finom süteményt. Este Anyuka megfürdette három virgonc gyermekét, és ők a fáradtságtól, és az élményektől kimerülve, rövidesen álomra szenderültek.*Amikor azonban saját lakása lett, már volt benne fürdőszoba és kád is. Mostanában azonban jobban szeretett zuhanyozni. Igaz, mindig sietett. Reggel jól esett, amikor a melegvíz végig folyt a hátán. A flexibilis gégecső azonban elkopott. Nem kellett hozzá sok, hogy kilyukadjon és a víz össze-vissza, spricceljen. A piacon minden kapható. A gégecső is olcsóbb, mint az áruházban, és a séta a piacon még kirándulásnak is jó. A felesége nem ért rá. Egyedül kellett mennie. Egy kicsit örült ennek, mert ha együtt mentek, mindketten mást akartak megnézni. Néha előfordult, hogy elveszítették egymást. A mobiltelefon ezért is hasznos volt számukra. Pillanatok alatt kiderült, hogy néhány méterre voltak csak egymástól. A felesége általában a fehérneműket, nézegette, ő a szerszámokat, fogókat gusztálgatta. Amikor utoljára együtt voltak vásárolni az egyik bugyi megvételén vacillált az asszony. Nem tudta eldönteni, hogy megvegye-e vagy sem? A kezében volt már néhány, amelyeket mindenképpen meg akart vásárolni. Szerette a szép fehérneműket és jól esett neki, ha a férje is megdicsérte rajta a csinos holmit. Valahol hallott egy mondást, -egy filmrendező mondta a korhű ruhába öltözött statisztának, -amivel egyet értett.. „Az igaz, hogy senki nem látja, mi van rajtad alul, de te tudod”. Tudta is mindig, és ha látott valamilyen szép darabot, azt megvette. Ha szép is volt meg olcsó is, annak még jobban örült. A piacon ezt a pavilont különösen kedvelte, mert itt igényes holmikat árusítottak. Miután végképp nem tudott dönteni, megkérdezte a férjét, aki közben előkerült a szerszámos pulttól. -Szerinted megvegyem, vagy ne vegyem? A férfi megrántotta a vállát, és lazán odavetette. -Ha akarod. Az asszonyt nem győzte meg ez a válasz és letette a kis nadrágocskát. *Amikor kiért a piacra, az első dolga volt a flexibilis csöves pultot megkeresni. Sok mindent látott, de a csőárust nem találta. Arra gondolt, addig nem nézelődik, amíg az út hivatalos részét nem rendezi. A második soron ráakadt a keresett árucikkre. Jól emlékezett, tényleg nem volt drága. A sikeres vásárlás után jöhetett a szabad nézelődés. Először a műszaki cikkeket, majd a csillárokat nézte meg. Amikor a műszaki árusokat elhagyta, következtek a cipősök és a sok apró holmi. A böngészés közben egyszer csak a fehérneműs pultnál találta magát, ahol a felesége a csipkés bugyit kinézte magának. Eszébe jutott, hogy szól az eladónak, hogy csipkés bugyit szeretne, de rögtön elvetette ezt a gondolatot. Talán lesz a pulton olyan bugyi, vagy hasonló, amit a felesége kinézett magának, de amire csak haloványan emlékezett. Majd abból kér megfelelő méretet. A pultnál egy fiatal pár válogatott a fehérneműk között. A lány a fiúnak mutatta a szép kis holmikat. Már negyedórája válogattak, de nem tudtak dönteni. Igazán furcsa lett volna, ha eközben lép a pulthoz és a csipkés bugyik között válogatna, úgy határozott, hogy lemond a vásárlásról. A legutolsó sor felé vette az útját, ahol a legolcsóbb áruk vannak. Már éppen a sor közepén járt, amikor megpillantott egy hasonlónak ítélt bugyit, amelyet elmosódott emléke szerint a felesége kinézett magának. Itt nem volt senki a pultnál. -Na ezt gyorsan elintézem -gondolta - és a pulthoz lépett. -Mit parancsol fiatalember?- kérdezte az eladónő rekedtes hangján.-Abból a csipkés bugyiból szeretnék vásárolni, mutatott a holmira a férfi. Az eladónő kivette a bugyit és a két kezével a gumis résznél, széthúzta. -Ez jó lesz? Biztos? kérdezte? Közben szemével a férfi alakját méregette. A férfi válaszolni sem tudott, mert a nő rosszul húzta a kezére a kis nadrágocskát és az a kezéről lerepülve a kis utca másik oldalán, a harmadik standon landolt. Jó néhányan figyelték a bugyi repülését. Szerencsére nem esett le a sáros földre. Ekkor az eladónő földön kívüli hangon elordította magát. -PIRIKÉM, AZ A BUGYI INNEN REPÜLT ODA! EZÉ AZ ÚRÉ! mutatott a férfira. A vásárlók feje mind felé fordult. Általános kíváncsisággal akarták megismerni a repülő bugyi gazdáját. A férfi dermedten állt a pultnál és nem mert nézni semerre. Pirike, akinek hasonló hangja volt, mint a kolléganőjének, visszakiabálta. -GIZIKÉM, MÁRIS VISZEM ODA AZ ÚR BUGYIJÁT! A férfi megsemmisülten állt a pultnál. Gyorsan kifizette a bugyit és a kabátja zsebébe gyűrte. Nagy kő esett le a szívéről, amikor végre a piac kapuján kívül volt. E kínos szituációt feloldotta a hideg friss levegő. Néhány perc múlva a busz is megérkezett. A buszon elég sokan voltak. A temetőbe járók töltötték be a helyeket. A felszállás után nem sokkal úgy érezte egy vízcsepp csorog az orrában és gyorsan zsebkendőért nyúlt a zsebébe. Elővette a kendőnek hitt anyagot és megtörülte vele az orrát. Törlés közben vette észre, hogy nem a zsebkendő, hanem a csipkés bugyi akadt a kezébe. A buszon néhányan mosolyogva fordították el a fejüket, de a kuncogás érezhető volt a levegőben. A férfi tűzvörös arccal alig várta, hogy a busz a megállóba érkezzen és leszállhasson. A méterek sokkal hosszabbnak tűntek, mint máskor. Amikor leszállt végre a buszról, futva tette meg lakásáig vezető utat. Elővette a bugyit és a felesége tenyerébe helyezte. Csak annyit mondott hozzá. -Piaci szuvenír. Az asszony, amikor az apró fehérneműt meglátta felszisszent. -Nem is ezt a bugyit néztem ki! Nem vetted észre hogy ez egy sokkal rosszabb anyagból van? Ez nagyon kényelmetlen viselet! A férfi ekkor csendes, de határozott, ellentmondást nem tűrő hangon megszólalt. -Kell a bugyi, vagy nem, nem érdekel, de egy szót se halljak róla többet! Ezért a bugyiért többszörösen kerültem kellemetlen helyzetbe. Ha neked bugyi kell, vedd meg magadnak, de meg se említsd nekem a jövőben, hogy hasonló dolgokat vásároljak. Ezután elmesélte a kalandját, amitől a felesége igazán jó kedvre derült, és megnyugodva, mosolyogva kezdett a zuhany-gégecső kicseréléséhez.

1 tag értékelte


A "reality" értékelése		3.0

Az értékeléshez kérjük lépj be, vagy regisztrálj

0-bol 0 tag találta ezt a értékelést/hozzászólást hasznosnak

A repĂĽlĹ‘ bugyi, 2008. november 01.

Szerzője Delíz - Saját értékeléseim - Top 10 Reviewer


A "reality" értékelése		3.0

Értékelés jelentése a moderátornak

< Előző		Következő >