A világutazó

Fircsi ezerkilencszázötvenegyben arról álmodott, hogy világutazó lesz. A szobakonyhás lakás egy szögletében mindig azt a színezett külföldi képeslapot nézegette, amit egy barátjától kapott az ipariban. A politikai helyzet nem kedvezett az efféle terveknek, de Fircsi sokszor utazott gondolatban. Anyjának sem mesélt efféle vágyairól. Biztos bolondnak nézte volna. A vidám képeslap hatására kalandos ábrándokat szőtt. „Egyszer világutazó leszek. Az ismerősöknek mesélek majd izgalmas kalandjaimról, akik a történeteimet csendben, szájtátva hallgatják”. Ezen még ő maga is elmosolyodott és asztalhoz ült a vacsorához, amit kerámiatányérba az édesanyja kimert a gőzölgő fazékból. Szerette ezeket az estéket. Később is sokszor visszaidézte magában. Lakatos ipari tanuló volt. Kedvelte a vasas munkát, és azt, ahogy az anyag megszelídül a keze alatt. Még az öreg szakik is méltányolták kézügyességét. Bármihez fogott, minden olyan volt, mintha mindig is azzal foglalkozott volna. Jóskabá’, a brigádvezető meg is jegyezte, amikor elküldte felvágottért és egy csomag Kossuthért. -Meglásd fiam, egyszer még te lépsz a helyembe, amilyen ügyes gyerek vagy. Még brigádvezető is lehet belőled. Ez jól esett a fiúnak, és igyekezett a dicséretet gyorsasággal meghálálni. Jóskabát mindenki tisztelte a gyárban. Kossuth díjas sztahanovista volt. Az ő keze alatt szerette volna tanulni a szakmát minden tanonc. Nagy becsületű ember volt, szavára még az igazgató is hallgatott. Amikor a vállalati termelési tervekről volt szó, akkor is gyakran hívták a pártirodába. Béla, a másik ipari tanuló irigykedett Fircsire, hogy milyen szerencséje van. Igaz, ő nem volt sem olyan ügyes, sem olyan szorgalmas, mint a tanonc társa.*Fircsi a nevét keresztneve átformálásából kapta. Rendes neve Kalotai Frigyes. Még gyerekkorában ragadt rá a Fircsi név, és ez mindenhová elkísérte. Ha nem így szólították, már fel sem figyelt. Jóskabá’ eleinte Frigyes fiamnak hívta, de később ő is áttért a Fircsire. *Az ipari elvégzése után Fircsi maradhatott a brigádban, amely Sztálin halála után felvette a „Népek hőse” nevét. Még ebben az ebben az évben Rákosi Mátyás bejelentette, rehabilitálják Rajk Lászlót. A pártnak önkritikát kell gyakorolnia, hogy többé ne forduljon elő, a nemzet hőseinek igaztalan megvádolása. Fircsit nem hagyta a nyugodni dolog és kérdéseivel ostromolta Jóskabá’t. -Ha most tudják, hogy hibáztak, miért nem tudták ezt ötvenegyben, vagy negyvenkilencben? Ha valaki, akkor elhitt mindent, akkor most, hogy higgyen a vezetőségnek? Ha Rákosi elvtárs, akkor azt mondta, hogy ezek az emberek a nép ellenségei, akkor most miért mondja az ellenkezőjét? Egyáltalán miért kellett őket kivégezni? Jóskabának aki a rendszer feltétlen híve volt sok volt Fircsi ezen kérdéseiből, amit magának sem mert bevallani őt is gondolkodóba ejtette. Úgy gondolta mégis jobb lesz, ha megválik ettől a minden lében kanál fiútól, aki miatt esetleg még bajba is kerülhet. A fiú a másik brigádba került, amit ugyanúgy nem értett, mint a politikusok cselekedeteit. Ebben a kisebb teljesítményű brigádban dolgoztak az ő irigyei is, akik miatt rövid idő múlva a munkakönyvével a zsebében új munkát keresett. Szerda délután Jóska, a szomszédban lakó barátja egy letépett cetlivel ment át hozzá. TEEee! Ezt nézd meg! mondta.

Felhívás!Az Állami Népi Együttes felvételt hirdet néptáncot, népi kultúrát szerető fiatalok számára. A felvétel helyszíne.Budapest Corvin tér 2

Fircsi rápillantott a cetlire és legyintett egyet. Akit oda felvesznek,- folytatta Jóska-, annak rendes fizetés mellett- „a népi művészetek magas szintű elsajátítása, bemutatása, -nemcsak belföldön!-, a munkája. Jóska egészen lázba jött. Lelkesen mondta. Komám vége az olajos műszaknak, most jön a tánc! Utazás, móka, kacagás, tánc! Fircsinek nem volt igazán kedve a dologhoz, de az utazás lehetősége felkeltette az érdeklődését. Barátja kedvéért elment a felvételire. Szeretett táncolni, de, hogy ebből éljen, az sohasem jutott az eszébe. A felvételi bizottság megnézte a két jó kiállású fiút és bólintottak. -Tudnak valamit mutatni, kérdezte az egyik férfi. A két fiú megszeppenve állt a bizottság előtt. -Mit, valamit? Kérdeztek vissza. -Hát valami néptáncot, vagy magyar népdalt. Táncolni egyikük sem tudott, de a Hull a szilva a fáról kezdetű népdalra mindketten, emlékeztek. El is dalolták szép férfias hangon. -Táncolni majd mi megtanítjuk magukat, de énekelni jól tudnak: mondta nekik a felvételi bizottságban ülő barátságos férfiú, aki Vaszy Viktor néven mutatkozott be. Ott volt még Rábai Miklós koreográfus és Ortutay Gyula, akit már ismertek a mozi híradókból. Foglalkozását tekintve etnográfus. Nem mintha tudták volna mit jelent a szó, de gondolták, hogy valami jelentőségteljes beosztás lehet mögötte, mert mindenki tisztelettel figyelt rá. Később már tegező viszonyba kerültek, de az első napokban, a szokásos módon, a többi fiatallal is magázódtak. Szépen fejlődtek a táncban. 1956 júniusában az együttest a Szovjetunióba hívták vendégszereplésre, ami Fircsiék számára az első külföldi felkérés volt. Csak a legjobbak számíthattak arra, hogy bekerülnek az utazókeretbe ezért duplázott energiával gyakorolt az egész tánckar. Két hónap múlva a lista ki volt függesztve folyosó falitábláján. Mindenki lázasan kereste a nevét. Néhányan szomorúan álltak arrébb. Fircsi nagy nehezen került közelebb a táblához. Először a saját nevét fedezte fel, majd rövidesen rátalált barátjáéra, is. Madarat lehetett volna fogatni velük. Fircsi kamasz korában arról álmodott, hogy világutazó lesz, de hogy az ilyen hamar megvalósul, arra még álmában sem mert gondolni.Mindketten büszkén mentek haza az Illés utcába, ahol eddig csak mosolyogtak a két táncoson. A lány kint játszott az utcán barátnőivel. Itt laktak a Dugonics utcában az Illés utca sarkán. Elvira, a Diószeghy Sámuel utcában lakó kis cigánylány is velük játszott. -Ki ákárja, hogy jóusoljak neki? -Nem is tudsz jósolni , mondták kórusban a gyerekek. -Dé tudok, mér a nagyanyám mégtanétott! Bizony. replikázott a kis cigánylány. -Akkor jósolj nekem, mondta Juci, és tartotta a tenyerét. A kis Elvira belenézett és így szólt. -Jáj! Nágyon mésszi országból kápsz férjet és még egy gyereked is lesz!. Jót nevettek ezen a gyerekek és valamennyien elszaladtak a közeli játszótérre. A fiúk húzták még egy kicsit a Jucit, -Jáj, nágyon mésszi országból kápsz férjet, aztán ők is mással foglalták el magukat. *Fircsiék lázasan készültek a Szovjet turnéra. Az „Ecseri lakodalmas”című produkció méltán reprezentálta hazánk hagyományos népi kultúráját. Az együttes vezetőségének, Rákosi Mátyás bejelentette, hogy október 26-án, a turné előtt az operaházban rendezett premier gálán, megtekinti a műsort. Ettől a hírtől minden táncos szíve megdobbant, volt aki még emlékezett a z 1952-es kínai turné előtt Rákosi elvtárs búcsúztatta a tánckart a pályaudvaron és minden táncos egy báránykucsmát kapott ajándékba. *1956 októbere más volt, mint az elmúlt évek októberei. Valami volt a levegőben. A diktatórikus politika elérte a nép tűrőképességének határát. Sokan érezték, hogy nem kell sok ahhoz, hogy történjék valami. Valami, ami változást hoz az országban.Október huszonharmadika úgy kezdődött, mint a többi nap. Délután, a gyülekezési tilalom ellenére a Petőfi szobornál az egyetemisták egy nagyobb csoportja gyűlt össze. Szónokaik szolidan elmondták véleményüket, hogy a fennálló rendszert miképpen képzelik jobbá tenni. A szelíd szónoklatok egyre szenvedélyesebbek egyre erőteljesebbek voltak. Már egyértelműen az önkény levetéséről és a demokratikus szabadság megvalósításáról szóltak. A szolid gyülekezés erélyes tüntetéssé fokozódott, az emberi jogokért és szabadságért, amely elfojtva élt jó ideje az emberek lelkében Ez az esemény gyújtólángja lett az országosra dagadt szabadságmozgalomnak. Este már mindenfelé felborult az megszokott rend Budapesten. A nemzeti zászlóból kivágták a kommunista jelképet, és mindenfelé lyukas, kivágott zászlókat tűztek ki. Mindenki örömmámorban úszott. A diktatúrára épülő rendszer nem akarta kiengedni a kezéből a hatalmat és pár nap múlva Budapest néhány pontjáról lövések zaja is hallatszott. *Huszonhatodikán reggel Fircsi bement a Corvin téri próbaterembe a ruhájáért, ahol csak Malvin néni, az öreg takarítónő tartózkodott. -.Nem kell elvinnie a ruháját fiacskám, mert az esti előadást lefújták. A ruhákat becsomagolják, és azokat Szovjetunióban a turné első állomásán kapják meg. Ha lesz szovjet út! Tette hozzá, és lemondóan legyintett. Kifelé Fircsi, Cibek Lacival találkozott. Laci izgatottan kérdezte Fircsit. -Hallottad?-Mit? -Megnyitották a határokat. Végre az megy el, aki akar. -Te, elmész? kérdezte Fircsi. -El. Este indul egy teherautó. Van még hely, ha Jóskával úgy gondoljátok, ti is jöhettek. A teherautó tíz órakor indul a Boráros térről. Nem tudunk várakozni. Ha jöttök, legyetek pontosak. Ezzel elsietett. Fircsi magában nem sokat habozott, de attól félt hátha Jóska nem tart vele. Ebbe bele is izzadt. Döntött. Ha Jóska jön, megyünk, ha nem, maradunk. Ez megnyugtatta és már nem is gondolt rá többet az Illés utcáig. Felszaladt a lépcsőn. Nem haza ment, hanem egyenesen Jóskáékhoz. Kopogott. A kopogás visszhangzott az ajtón. Nem voltak otthon. Nehezen teltek az órák, és az idő egyre közeledett. Teljesen felőrölte magát azon, mi lesz, ha Jóska mégsem tart vele. A városban már teljes volt a káosz. Teljesen besötétedett, amikor Jóska hazatért. -Hol voltál? kérdezte barátját. -A városban, válaszolt a fiú. Megtudtam, hogy elmarad az esti fellépés és csavarogtam egyet. Tudod, itt vagy nagyon megváltozik minden, vagy véres leszámolás követi ezt az örömünnepet. -Te mit szeretnél? kérdezte Fircsi. -Hogy mit? Legyen újra béke és nyugalom. Az emberek boldogok legyenek, és ne kelljen félni! Érted?! Ne kelljen félni! -Te félsz? -Tudod, azt észre sem vettük, hogy eddig mi egy burokban éltünk. Nem láttuk, mi történik körülöttünk. Ma, amikor az utcán emberekkel beszélgettem, megértettem mindent, és tudom, hogy én is azt akarom, amit ők. Emlékezz! Téged eltanácsoltak a gyárból, mert Rákosit merted kritizálni. Te még szerencsés vagy, mert ennyivel megúsztad, de tudod hányan sínylődnek börtönökben, kényszermunkán kisebb vétségekért? Fircsi egészen elcsodálkozott, hogy a barátja ilyen felvilágosult lett, hát nyíltan megkérdezte. -A határokat megnyitották. Ma este tízkor indul egy teherautó nyugatra, elmegyünk? Jóskát még a felvilágosultsága mellett is meghökkentette barátja invitálása. Hirtelen nem tudott mást mondani csak annyit: - hát persze… *Nem szóltak senkinek. Gyorsan összecsomagoltak pár holmit és szépen kiosontak a kapun. Még a házmester sem vette észre őket, volt még tíz perc a kapuzárásig. A Corvin köz felöl lövések zaja hallatszott. Csendben, megbújva igyekeztek a Boráros tér felé, miközben a szívük a torkukban kalapált. A teherautó pontban tíz órakor megérkezett. Fircsi, Jóska és Laci elindultak egy szabad világ felé. *Az átkelés könnyebben ment, mint gondolták, mert a határőrparancsnok a felkelők oldalára állt. Később megtudták, hogy ő is elhagyta az országot és új hazának a távoli Új Zélandot választotta. A lágerben minden más volt, mint otthon. Az amerikai segélyszervezetek támogatásával jó körülmények fogadták a fiatalokat. Egészen elcsodálkoztak, amikor néhány nap multán már szabadságharcosként kezdték tisztelni őket a lágerben lakó más népek fiai. Ők kicsit szomorúak voltak. Talán túl könnyen döntöttek hazájuk elhagyása mellett. Fircsi próbálta enyhíteni a hangulatot. -Ha nem disszidálunk, akkor is elhagytuk volna Magyarországot. Most talán Moszkvában lennénk a többiekkel. Nem tudhatták, hogy a turnét lemondták és a társulat sok tagja- hozzájuk hasonlóan -elhagyta az országot. Az egyik közülük híres táncos lett New Yorkban. Fircsi nem hitt a szemének, amikor pár évvel később ott járt és egy magyarosan csengő név mellett ismerős arc mosolygott rá a plakátokról. Fel is kereste a magyar fiút, aki könnyezve ölelte keblére a rég nem látott barátot és kollégát. A fiú Amerikában, Boo Kalassy Magyarországon Kalocsai Béla egy remek produkcióban a „West side story” című musicalban, beugró táncosból avanzsált elsőrangú sztárrá. Már tárgyalt a darabból készülő film táncos szerepéről is. -Később még a Magyar kormány is büszke volt a tehetséges fiúra, szemet hunyva az apróságról, hogy egy disszidensről van szó-. Bélától tudta meg Fircsi, hogy a határőrparancsnok is kiszökött az országból mielőtt letartóztatták volna a felkelésben való részvételéért. Pontosan úgy fogalmazták meg: –Az ellenforradalom alatt elkövetett bűneiért-. A társulat fele disszidált, úgyhogy a moszkvai útnak mindenképpen lőttek. -Rólatok- mesélte Béla New Yorkban-, az a hír járta, hogy a Corvin mozinál elestetek. Mindenki, akivel találkoztam szomorú volt emiatt, hiszen tudod, hogy szerettük és segítettük egymást. Fircsinek akkor egy pillanatra elhomályosodott a szeme. *Magyarországon ezerkilencszáz hatvanban még mindig folytak a kivégzések. Évekkel később Fircsi hazatelepülése után, egy ismerőse - aki gyermekkorában a fegyőrök lakótelepén nevelkedett - ebből az időből, szomorú dolgokra emlékezett. „Amikor a környéken lakó fegyőrök hazaérkeztek a szolgálatból, keserűen jegyezték meg egymás között: „ma megint sok kivégzés volt”. Nem beszéltek róla többet csak elmerengve szívták olcsó cigarettáikat.” Fircsi itthon tudta meg, hogy távozásuk után néhány hónappal hány és hány fiatal életét ontották ki. A bűnük csupán annyi volt, hogy szerettek volna egy olyan demokratikus társadalomban élni, ahol az embert szabadon ”lélegezhet”. *Fircsi emlékezett arra a tüntetésre, ami akkor zajlott, amikor Kádár János az ENSZ nemzetközi közgyűlésén New-Yorkban járt. A New-Yorki emberek a magyar emigránsokkal együtt tiltakoztak a véreskezű pártvezér jelenléte miatt. A hatóságok a további tiltakozások elkerülése miatt megtiltották Kádár Jánosnak és a többi keleti blokkból érkezett vezetőnek, hogy elhagyják a szállodát. *A lágerben a lakók között kérdőíveket osztottak szét, amelyen fel voltak sorolva azok az országok, amelyek meghatározott keretek között fogadtak bevándorlókat. Ez az úgynevezett „Emmigrant board” volt az utolsó szál, amely végleg elszakította a disszidenst a múltjától és a hazájától. A kitöltés után már csak rövid időt kellett várni a beutazásra, és a jelölt megkezdhette új életét, új országban, új nyelven, a régi szívvel. A listán az európai országok mellett Ausztrália, Új Zéland, Amerikai Egyesült Államok és Dél-Afrika szerepelt. A szakképzettséget is be kellett írni, amin Fircsi, Jóska és Laci jót nevettek. -Ha azt írjuk be, hogy magyar néptáncosok vagyunk, egész Európa rajtunk fog röhögni. -Van azért rendes civil képzettségünk is, írjuk be azt, buzgólkodott Fircsi. Igaz, egyikünknek sincs nagy gyakorlata, tette hozzá. A lapok kitöltése után kissé szomorúan vették tudomásul, hogy Laci elválik a csapattól, Amerikát választotta. Az is aggasztotta őket, hogy a Magyarországról folyamatosan áramló disszidensektől egyre rosszabb híreket hallottak. A láger kezdeti eufóriáját átvette a szomorúság, amelyet egy reménybe vetett hit teljes meghiúsulása és a félelem okozott.Már rendes harcok folytak az egész országban és novemberben Kádár János behívta az oroszokat. Az ellenállók ereje gyengült, és a határokon való átjutás egyre nehezebb lett. Mégis rengetegen kockáztatták a szökést. Legtöbben a megtorlások elöl menekültek. Sokan közülük nem is jutottak tovább. Voltak olyan csoportok, akik tízen, tizenketten próbáltak átszökni a határon, de csak néhányuknak sikerült. Az életben maradottak egész életükön át viselték a terhet a lelkükben, amit a jó barátok elvesztése okozott. Végül ezerkilencszázötvenhétben teljesen megszűnt a magyar emigránsok érkezése a lágerbe. *Fircsi és Jóska édesanyja majdnem egy időben érkeztek haza. Találkoztak a kapuban, váltottak néhány szót, majd elbúcsúztak egymástól. Tíz perc múlva azonban Fircsi anyja kopogtatott Jóskáéknál. -Nincs itt a fiam? kérdezte. -Nincs, válaszolt Jóska mamája. -Most akartam lemenni magukhoz, hogy a fiamat hazahívjam vacsorázni. -Hát nincsenek itthon? Csak nem keveredtek bele valamilyen konfliktusba? Tette fel magának a kérdést aggódóan. A Corvin tér felől lövéseket is hallottam. Mindketten nagyon megrémültek. A fiúk másnap sem kerültek elő és harmadnap sem. Jóska anyja nagyon elkeseredett. Harmadik nap múlt el a fiúk eltűnése óta, amikor észrevette, hogy a fia szekrénye üres. Tudta már, hogy hol lehet a fia, és az aggodalma megduplázódott. A határokról rossz hírek érkeztek a fővárosba. Sokan haltak meg szökés közben. Semmit sem tudott a fiáról és a barátjáról. -Vajon mi lehet velük? Hol vannak most sikerült e szerencsésen átkerülniük a határon? Ilyen kérdésekkel ostorozta magát, miközben kínlódott a tehetetlenség érzésétől. Nem szólt Fircsi anyjának. Úgy gondolta, jobb, ha jó ideig senki sem látja őt a szomszédnál. Nem tudhatja nem figyelik e őket. Fircsi anyja is rájön előbb-utóbb hová lettek a fiúk. Azon izgult, hogy ne érje őket semmi baj és sűrű könnyei közt álomba merült. Máriát, Fircsi édesanyját is nagyon megviselte a fia eltűnése. Még sohasem tett ilyet, és ha elment pár órára, azt mindig jelezte anyjának. Az asszony reménykedett, hogy a fiúk, épségben előkerülnek. Bekapcsolta a rádiót, hogy a Szabad-Európa rádión meghallgassa a híreket. A bemondó éppen az utolsó üzenetet olvasta fel. Nagyon nehezen lehetett érteni, mert a rádióadást zavarták. Mária még így is kihámozta belőle a lényeget. Jósk… és Fir….si üz…ni éde…yjuk.n…k Ausz…ából, hogy már is.. olában tan.lják a bé..si keri.gőt”. Az adás hirtelen egy másik csatornára váltott. Mária nem akart hinni a fülének. -Disszidáltak ezek a haszontalanok sóhajtott, és az utóbbi napok feszült izgalmát felváltotta a boldog tudat, hogy a fia és barátja él. Ez hosszan tartó csendes zokogásra kényszerítette. Nem ment fel Jóska anyjához, mert félt, hogy valaki esetleg figyeli, de amikor a közértben véletlenül összetalálkoztak, odasúgta. A fiaink tanulják az eredeti bécsi keringőt. Jóska anyja megértette az üzenetet és hálát adott a Jóistennek. *Fircsi és Jóska Európában akart maradni angol nyelvterületen, ezért új hazájuknak Angliát választották. A csoportok beutazási engedélye rövidesen megérkezett. Először az Amerikába tartó csoport hagyta el a lágert, majd rövidesen ők is csomagolhattak. Könnyes szemmel búcsúztak el Lacitól. Megfogadták, hogy tartják a kapcsolatot, de tudták, hogy talán sohasem hallanak egymásról többé. Az utazásukat intéző segélyszervezet Southamptonba irányította őket, a dél-angliai kikötővárosba. A kikötő dokkjaiban rögtön álláshoz jutottak, ahol nem számított sem a szaktudás, sem a nyelv. A fiúk még fel sem ocsúdtak és máris az egyik legkíméletlenebb fizikai munka kellős közepén találták magukat. A láger segélyszervezetek jóindulatú segítőkészsége után megismerték az emigránsok keserű kenyerét. A nyelvet nem beszélték. Így a velük való heccelődést sem értették, de a gúnyos kacajt, és durva hangnemet azt igen. A napok nehezen, keserűen teltek. A mindennapi gúnyolódásból már egyre többet megértettek. Emiatt a helyzet kezdett elmérgesedni köztük és az ott dolgozó angol fiúk között. Egy este éppen hazafelé tartottak, amikor három fiatal munkatársuk az egyik sarkon hirtelen előbukkant. -How are you Mr. Hungryes? kérdezték gúnyosan, de ez csak a bevezetője volt annak a mocskos beszédnek és viselkedésnek, ami ezután következett. Jóska és Fircsi tudta, eljött az ideje annak, hogy a fiúkkal a nézeteltérést, egyszer s mindenkorra lerendezzék. Valamikor Jóskával együtt boxoltak, és az ember azt sohasem felejti el. Erejük duzzadt a nehéz fizikai munkától. Kemény fiúk voltak. A félórás küzdelem végét kék - zöld foltok jelezték az angol fiúk képén. Fircsi éppen egy utolsót akart lesújtani az egyik angol fiú arcába, amikor az annyit mondott. -Stop! OK! Fircsi nehezen tudta leállítani a kezét, de nem ütött tovább. Jóska is kiütötte a másik fiút, a harmadik meg jobbnak látta, ha elinal. Másnap az angol fiú odament Fircsihez és megszólította. A magyar fiú nagyon meglepődött, mert addig, ha mondott neki valamit a másik az csak gúnyos megjegyzés volt. Ez a megszólítás egészen máshogy hangzott. -Hi boy! Gyere le este a pubba. Ott leszünk néhányan pár haverral. Egy kis darts egy kis sör. Eljössz? Fircsi nem hitt a fülének és visszakérdezett. -Azért, hogy szétveressem a pofámat? -A bunyón már túl vagyunk, válaszolta az angol fiú. Látszott rajta, hogy ezt komolyan is gondolja. Szavaiból sem harag, vagy bosszú sugárzott szégyenletes vereségük miatt, inkább a megbékélés és barátságos kíváncsiság hatotta át, amiből Fircsi azt érezte, az angol fiú őszintén beszél, és immár egyenlőnek tekinti magát vele. -Szóval, ha akarsz, jössz, ha nem, nem tette hozzá, és Fircsi megértette, hogy ez halvány baráti gesztus volt felé Egy pillanatig gondolkodott és vonakodva annyit mondott. -Tudod én csak a barátommal, járok el néha, nem hagyom magára őt. Természetesen ő is jöhet, - válaszolt a fiú - a meghívás mindkettőtöknek szól.. A munkavezető közeledett a gépsornál, be kellett fejezni a diskurzust. Fircsi csak később tudta a dolgokat megbeszélni Jóskával, aki rögtön nemet mondott. -Fircsi ezek most szövetkeznek ellenünk, és még hírmondó sem marad belőlünk, ha többen összejönnek. -Én úgy gondolom vége már a csatározásoknak. Inkább arról szól a dolog, hogy végre elfogadtak minket. -Csak nehogy az legyen a dologból, ami otthon is szólás volt. -Micsoda? kérdezte Fircsi. -Talán annyira angol lettél, hogy elfelejtetted a „Jössz te még a mi utcánkba, otthoni szólást”?! Fircsit egy pillanatra megingatta barátja véleménye, de mégis az angol fiú mellé állt. -Én mást olvastam ki az angol srác szeméből. -Fircsi nagyon hamar felejtesz. Tegnapig a legnagyobb ellenségeink voltak ezek a fiúk. Este szétverjük a fejüket és lássatok csodát a szeretet, legyőzte az ármányt! Nem tartod ezt nevetségesnek? -Az igaz, hogy gyűlölködtünk, az is igaz, hogy szétvertük a pofájukat, de én mégis inkább ismerkedésnek kommentálnám az eseményeket. Hiszen most már mindenki tudja kicsoda a másik. Jóska még dohogott, de Fircsi meggyőzte, hogy nem lesz semmi baj. *Este már gyülekeztek a fiatalok a kocsmában, amikor a magyar fiúk megérkeztek. A fogadtatás Fircsit igazolta, amiért nagy kő esett le szívükről. A régi ellenséges viselkedésnek a nyomát sem érzékelték, helyette John -így hívták az angol fiút- fülig érő mosolyát, aki valóban őszintén örült, hogy eljöttek a srácok. A kezdeti feszültség hamar feloldódott közöttük. A darts játék közben jó nagyokat nevettek Jóska ügyetlenségén. Fircsi akkor még nem sejtette, hogy ez az alkalom közte és az angol fiú között egy életre szóló barátság kezdete. *A kezdeti nehézségek után a beilleszkedés egyre könnyebben ment. Jóska néhány év múlva egy autószerelő műhelyben dolgozott, ahol rámosolygott a szerencse. Egy neves ügyvéd vitte be az autóját a szervizbe sürgős javításra. Kissé elkésett, mert a szerviz éppen zárni készült. Jóska elvállalta, hogy reggelre megjavítja a járgányt. Másnap az ügyvéd nem tőle vette át a megjavított kocsit. Miközben kifizette a számlát, megkérdezte a tulajdonost ki az a nagyszerű szerelő, aki a rövid idő alatt ilyen remek munkát végzett.A tulajdonos rámutatott Jóskára, és folytatta félbehagyott munkáját. -Jó napot Uram! üdvözölte Jóskát az ügyvéd. -Jó napot, mit óhajt, kérdezte Jóska.-Maga ugye nem angol? Jóska rossz néven vette a kérdést, és visszakérdezett. -Nem Uram! Nem vagyok angol. Magyar vagyok. Úgy gondolja, az ön autója nincs rendesen megjavítva? -Szó sincs róla, válaszolt meglepődve az ügyvéd, csak hallottam, hogy van egy kis akcentus a beszédében. Az autót nagyszerűen megjavította és lenne egy ajánlatom az ön számára. -Milyen ajánlatra gondol? kérdezett vissza Jóska . -Nyissunk együtt egy autószerelő műhelyt. Megmondja, mennyi befektetés szükséges hozzá. Én megelőlegezem a teljes összeget. Az Önre eső részt részletekben fizetheti vissza. Amennyiben ez megfelelne. Önnek, itt a számom, -és ezzel egy névjegykártyát nyújtott át- hívjon fel. Jóska nem sokáig tanakodott, hamarosan felhívta az ügyvédet, aki korrekt módon tartotta a szavát. Rövidesen egy virágzó autószerelő műhelyt működtettek. Jóska előbb fizette vissza a kölcsönt, mint tervezte, és később az egész műhely az ő tulajdonába került. Feleségül vett egy angol lányt és három gyerekével teljesen beilleszkedett az angol társadalomba. Édesanyja közben rákban elhunyt s ezzel az utolsó szál, ami a hazájához kötötte végleg elszakadt. Az életük Fircsivel külön vágányra került. Az évek során eltávolodtak egymástól, és soha nem jött haza Magyarországra.Fircsi végre eljutott fiatalkori álma megvalósításához. Az első adandó lehetőséget megragadva tengerjáró hajón vállalt munkát. Egy idő múlva olyan híres luxus hajókon szolgált, mint a Queen Mary, Queen Elisabeth, Pendenis Castle. Bejárta az egész világot. Amerikától -Auszráliáig. Japántól –Venezueláig.„Világutazó lettem” gondolt mosolyogva fiatalkori álmára, amikor egyetlen képeslap volt kiszögezve a falán. Ilyenkor gondolatban ismét otthon volt és érezte a gőzölgő leves friss illatát. Olyan éles volt ez a kép, hogy Fircsi arra gondolt az- az álom, ami őt körülveszi. Most édesanyja gyűjtötte a lapokat, amelyeket nem felejtett küldeni bármerre járt.New Yorkban találkozott Kalocsai Bélával, és néhány év múlva Béla által Cibek Laci is előkerült. Amikor Amerikában New-Yorkban járt, havonta, kéthavonta mindig felkereste barátait. Néhány év múlva azonban jó kapcsolatuk mégis megszakadt, és nem hallottak egymásról többé. *A népfelkelés után a párt politikája nyomán sok vér folyt. A forradalom után elkövetett véres megtorlások miatt sokan, sok érintett család sohasem bocsátott meg a pártnak és pártvezérnek, de az egyszerű gyári munkások körében egyre népszerűbb lett a hozzájuk hasonló, egyszerűségre törekvő politikus. Visszafogott emberi magatartásával Kádár János megnyerte az egyszerű emberek bizalmát. Ezerkiláncszázhatvannégyben Magyarországon konszolidálódott a politikai helyzet. A rendszer, nyugat felé a jobbik arcát mutatta. A durván hangzó „disszidens” megpecsételő jelző helyett, egyre többször használták a „külföldre szakadt hazánkfia” megszólítást. Csalogatták haza, látogatóba az elűzötteket. Vétkeik megbocsátatottak jöjjenek-jöjjenek és minél több valutát, hozzanak be az országba. S hogy az biztos legyen kötelezően előírták a beváltás alsó határát, amit majd húsz évig nem szégyellt az államhivatal. *Az itt maradottak és elitéltek csak bámultak és nehezen hitték el, hogy mekkorát változott a világ. Sokan közülük a legkisebb vétségekért az életükkel, vagy börtönben töltött fiatal éveikkel fizettek, majd a börtön után másodrangú állampolgárként tengették az életüket. A külföldről hazalátogató hazánkfiainak meg földig hajolt a pincér. *A honpolgároknak is kedvezett a rendszer. Ezután háromévenként nyugati országba is kaphatott útlevelet az, akinél úgy döntött a Hivatal -illetve a hivatal átláthatatlan leplébe burkolózó szürke emberek-, hogy kiutazása a nemzet érdekeit nem sérti. Aki átesett a kontrollon, valutaigénylésével végig állta a több órás sorokat, hetven dollár boldog birtokosaként kinyílt számára Európa kapuja. *Fircsi édesanyja is beadta az útlevélkérelmét, persze valutaigénylés nélkül. A hajón jól kereső fia minden költséget állt, és ezt hivatalos meghívólevélen írásban rögzítette. Az útlevél megérkezett és az anya rövidesen keblére ölelhette rég nem látott fiát. Sokat mesélt neki arról, mi van otthon, és milyen nagyszerű lenne, ha Fircsi is hazajönne látogatóba. *A Diószeghy Sámuel és a Dugonics utca sarkán lakó Juci csinos széplánnyá fejlődött. Karcsú alakján remekül mutatott a princess ruha és a tűsarkú cipő. Megfordult utána mindenki, amikor az Illés utcában hazafelé ment a munkából. Hallott ő is az angolról, aki itt vendégeskedik az édesanyjánál, de nem nagyon érdekelte. Tízen is udvaroltak volna neki, de ő még várta az igazit. Romantikus lelke nem engedte, hogy bedőljön mindenféle suhancnak. Ha táncolni vágyott, a barátnőivel a kiment egy kis körúti eszpresszóba ötórai teára. Délután is oda készült.A lányoknak éppen kihozta a pincér a szimpla kávét és a szódát, amikor egy elegáns fiatalember állt meg az asztal mellett. -Felkérhetem egy táncra kisasszony? Juci meglepődött és egy kortyra megitta a kávét. -Egy táncra? -Igen egy táncra, válaszolt mosolyogva, udvariasan a fiatalember.-Hogyne, mondta Juci és könnyedén felállt. -Állva még csinosabb ez a kislány gondolta a fiú, amikor meglátta Juci suhanó karcsú alakját, és lágy foxtrottba kezdett a lánnyal. Juci remekül táncolt és élvezte, hogy partnere szintén jó táncos. A barátnői irigykedve nézték a szép párt. Juci néhány tánc után elfáradt, és a fiú udvariasan visszakísérte a helyére. Azonban mielőtt a lány leült volna, még halkan megkérdezte. -Nem találkozhatnának holnap is itt az eszpresszóban? Juci elpirult, ami nagyon tetszett a fiúnak. -Holnap nem, de holnapután ismét eljövünk a barátnőimmel. A fiú nagyon örült ennek a hírnek. *Fircsi édesanyja nagyon büszke volt fiára. Őt irigyelte az egész környék. Most mindenki jóban akart lenni vele. Az egyik nap Haákné az a veszekedős vénasszony, a földszint kettőből arra vetemedett, amitől majd megütötte a guta. -Ez a gonosz asszony nem átallott süteményt sütni és felhozni, csak hogy néhány szót válthasson a fiúval. -Amikor gyerek volt még, ki nem állhatta, most meg süteményt hoz! Ez annyira felháborította, hogy egész nap csak dohogott. Eddig gondosan ügyelt arra, nehogy egy rokon, vagy ismerős, és főleg valami senkiházi idegen a fia közelébe férkőzzön. Nagyon elcsodálkozott, amikor Fircsi a hazautazása előtt néhány nappal nagy készületbe kezdett. -Hova- hova fiam? Kérdezte gyanútlanul az anyja. -Randevúra megyek válaszolt a fiú, amitől az anya teljesen elképedt. -RandevúraAA? TeeEE? -Én. Én hát! Hát már benne vagyok ám a korban nevetett. Az anyja teljesen elsápadt. Hirtelen arra gondolt, hogy valami szajha elcsábítja tőle az ő ANGOL fiát, aki révén a házban, és az egész környéken irigyelt személy volt. Nem, ezt nem hagyja, gondolta, és különféle dolgokat eszelt ki, mivel tartsa otthon a fiút. -Jaj, rosszul vagyok, mondta. A fiú megijedt és azonnal leszaladt a házban lakó öreg doktorhoz. Péter bácsi azonnal fel is jött, de ő ismerte már Mária -így hívta Fircsi édesanyját-, rosszulléteit. Az asszonynak nem volt mit tennie, kénytelen volt beletörődni Fircsi dolgaiba, de a mosoly eltűnt az arcáról. Míg Fircsi boldogságban úszott, anyja a könnyeit nyeldeste. Örült, hogy letelt Fircsi szabadsága ezzel a kis kalandnak is vége. *Fircsi utolsó estéjére édesanyja búcsúvacsorát rendezett. Meghívta a hozzá közel álló rokonokat és barátokat. Mindenki Fircsi közelébe akart férkőzni. Az eddigi halvány rokoni szálakat próbálták erősíteni. A vacsora végén a fiú elnézést kért, és udvariasan elköszönt mindenkitől. Fontos találkozója volt egy kis körúti eszpresszóban. Senki sem haragudott, ámbár egy kissé csalódottak voltak. Erzsiék valutát akartak venni, Liszkáék pedig szerették volna megbeszélni, hogy Ilonka a lányuk kimenne pár hétre Fircsihez, angol nyelvet gyakorolni, és hátha összemelegednek a fiúval. Nagyon jó parti lenne ez nemcsak a lánynak… Mária mintha kitalálta volna gondolatait, annyit mondott Liszkának, erről ne is álmodjon. Ezek után a felszolgálással foglalta el magát. Tapssal jelezte a nővendégeknek, hogy egy kis segítségre vár. Egyszerre többen is ugrottak. El akarták nyerni Mária kegyeit, hogy rajta keresztül közelebb jussanak a fiához. Máriának élvezte ezt a helyzetet, ámbár bántotta fia viselkedése. Természetesen mindenki hozott valami drága búcsúajándékot, amivel a fiút magukhoz édesgetik. Liszka odasúgta Erzsinek. -Azt sem fogja tudni, mit, kitől kapott. Az okos Béláék az ajándék közé belecsomagolták a nevüket, címüket, telefonszámukat, mert nekik az is volt. Liszka, Fircsi indulása előtt gyorsan elkérte a címét, majd ír az itthoni dolgokról. -Sajnos, -mondta Fircsi,- Ő az év az év nagyobbik részét a hajón tölti, és az otthoni levelek nehezen jutnak el hozzá. Amikor Fircsi már a lépcsőházban volt Béla még utána kiabált a lépcsőházba. -És van minden kikötőben menyasszonyod? Ezen mindenki nevetett csak Mária nem, meg is mondta rögtön Bélának, hogy lehet ilyen tapintatlan. Később Liszkának elmondta: -Sajnálja, hogy Béláékat meghívta, mert Fircsi nincs az ilyen viselkedéshez hozzászokva. Mégis csak egy angol úr! *Máriát a házban Fircsi érkezése óta mindenki csak nagyasszonynak hívta. Valóban úgy is viselkedett, mint egy grófnő. Ebből még az sem zökkentette ki, hogy nyolcadik kerületi Illés utcában lakott, egy szobakonyhás lakásban. Dehogy költözött volna el innen. Őt itt ismeri, szereti, főleg irigyli mindenki! Ez az ő világa! Mária dédelgetett terve volt, hogy a lakás szomszédjában régóta lezárt üres helyiséget megszerezze. Akkor valóban egy igazi palotát sikerülne maga körül kialakítani. Fircsi megígérte, hogy elmegy a Gombos elvtársnőhöz, a lakásosztály vezetőjéhez a tanácsba, és mindent megpróbál az ügy érdekében. Sőt, ha a helyiséget sikerülne megszerezni, a saját költségén egy fürdőszobát, és WC-ét alakítana ki az édesanyjának. Ígéretéhez híven Fircsi az elutazása előtt bejelentkezett az elvtársnőhöz. A kapott időpontot megelőzően az IKKÁ-ban vett egy doboz After Eigth-et, ami különleges angol, mentolos csokoládé, egy üveg francia parfümöt, és kis borítékba 50 fontot rakott. Gombos elvtársnővel lehetett beszélni. Néhány hét múlva a kiutalás megérkezett. *Fircsi alig várta, hogy a presszóban találkozzon Jucival. A lány minden találkozáskor elbűvölte, de most még szebb volt, mint máskor. A szíve elszorult, ami az arcán is tükröződött. -Mi a baj? kérdezte a lány. -Búcsúzni jöttem, mondta. -BúcsúzniíÍÍ? Tágult kerekre a lány szeme. Még alig kezdtek összemelegedni és már vége? Nem értette az egészet. -Igen kedvesem. Lejárt a szabadságom és haza kell mennem. -HazaAA? Ámult el újra Juci. -Igen haza. Haza a messzi Angliába. Jucinak most esett le a tantusz. Ezért volt ez a fiú olyan jólöltözött, és nagyvonalú, hiszen ő az a „Világutazó” angol az Illés utcából, akiről mindenki beszél. Egy könny gördült az arcán és megértette, hogy ennek a kapcsolatnak egyszer s mindenkorra vége. *Fircsi, hazaérkezése után, mindjárt másnap elindult Fokvárosba a Queen Elisabeth fedélzetén.*Juci nehezen tette túl magát ezen a csalódáson. A barátnői vigasztalták, akikkel továbbra is eljárt ötórai teára a kis körúti eszpresszóba. Egy nap, amikor hazaért a szobája asztalán egy színes képeslap várta. Fircsi küldte Fokvárosból. Jucinak akkorát dobbant a szíve, hogy majd elejtette a lapot. Nem hazudott a fiú, amikor azt mondta, hogy nem felejti el, és írni fog, amint lehet.A képeslapra annyit írt a fiatalember. Szeretettel üdvözli egy „világutazó” aki nagyon sokat gondol magára! Hússzor olvasta el újra és újra a néhány sort, és csak akkor hagyta abba, amikor az anyja vacsorázni hívta a konyhába. -Ki küldte neked azt a külföldi lapot? kérdezte az apja. -Egy ismerős. Itt találkoztunk Pesten, és azt mondta ír, ha valami érdekes helyen jár. -Amikor már az ötvenedik érdekes lap érkezett, a szülők kérdőre vonták a lányukat. -Csak nem valami kémmel ismerkedtél össze te, lány? -Dehogy kém anya, mondta Juci, csak egy kedves fiú az Illés utcából. Ő az a fiú, akiről mostanában mindenki beszél. Az angol. A világutazó. -Na csak vigyázz, zsörtölődött tovább az édesanya, mert sok ilyet hallani. Juci gyűjteményében egyre sűrűsödtek a képeslapok. Mária, Fircsi édesanyja is úgy gondolta, megismerkedik azzal a lánnyal, aki annyira megtetszett a fiának. Fircsivel üzent Jucinak, és a lány rövidesen felkereste. Már nem féltékenykedett, inkább kedvesen fogadta a bájos fruskát, aki lehet – a fia leveleiből hámozta ki- a menye lesz egyszer. Juci bejáratos lett Mária nénihez. Fircsi ezután sűrűbben járt haza. *Egy szép nyári napon, amikor éppen itthon járt megjelent Juciéknál. Ünnepélyesen felöltözött, egy csokor virágot és egy üveg finom bort vett és a lány szüleitől megkérte a Juci kezét. A lány apja és anyja örömmel fogadták a fiút. Látták, hogy fiatalok között egyre szorosabb szál kötődik. Juci boldog volt és nagyot kacagott. -Mit nevetsz? kérdezte Fircsi. -Amikor kislány voltam, a szomszédban lakó Elvira azt jósolta nekem, hogy messzi országból kapok férjet és egy gyerekem is lesz. Fircsi is jót nevetett, és annyit mondott: -Bizony-bizony és el kell kezdeni Juci ügyeidet intézni a kiutazáshoz. Szeretném ha az esküvő után legrövidebb idő műlva követnél Angliába. A lány arca elborult. -Mi a baj? Kérdezte a fiú. Talán mégsem akarsz Mrs. Kalotai lenni? -De igen, nagyon szeretlek, és szeretnék a feleséged lenni. Azt is tudom, hogy bárki más boldog lenne ezért a csodálatos lehetőségért, de én eddig komolyan nem tudta arra gondolni, hogy elmenjek innen. Én nem tudnék máshol élni. Nekem itt élnek a szüleim, a húgom és a barátaim. Engem ide köt minden. Nem beszélek angolul, és ott nagyon magányos lennék. Képzeld csak el. Te hajóra szállsz, és hónapokig nem látlak. Egyedül nem tudnék megbirkózni azzal a helyzettel, hiába szeretlek nagyon-nagyon”. Fircsit leforrázta ez az új helyzet. Southampton közelében nemrégen foglalózott le egy kis házat, jó állása volt, és teljesen beilleszkedett -Kérlek adj egy kis időt, hogy átlássam mit tehetek, válaszolta és szomorúan csukta be maga mögött az ajtót. -Valóban nem gondolt arra, hogy a kis magyar lánynak ugyanazt a keserves utat kell végig járnia, amit ő is átélt néhány évvel ezelőtt. Amikor átrágott minden lehetőséget, újabb döntésre jutott. Szereti ezt a lányt, nem hagyja el, inkább felszámol mindent Angliában, és haza települ. Abban bízott, hogy sikerül az ehhez szükséges engedélyeket megszerezni a Magyar államhatóságoktól Londonban. Egyelőre nem szólt senkinek, de másnap már elkezdte ügyeinek intézését. Amikor a hivatalokban elmondta, mit akar, mindenki örültnek nézte. Jucit barátnői nézték teljesen hülyének, és átkozták a sorsot, hogy a fiú nem őket választotta. *Fircsi amikor a magyar hivatalokban elmondta, mit szeretne, azt hitték viccel. Még a rendszert kiszolgáló hivatalnokok is próbálták a tervéről lebeszélni. Elmondták a véleményüket a fiúnak, aki szerintük a vesztébe rohan. -Nézze Uram, biztosan tudja, hogy aki csak teheti, disszidál a semmire. Maga, akinek meg biztos egzisztenciája, lakása, mindene van, ide akar jönni. Biztos Ön ebben? Fircsi biztos volt, a hivatalnokok szerint pedig nem normális. -Az angol követségen azt a tájékoztatatást kapta Fircsi, ha magyar állampolgárként kíván visszatelepülni, úgy a biztonságát nem tudják garantálni. Gondolja át jól a döntését. Hiába volt minden győzködés Fircsi hajthatatlan maradt és megkezdődött a végtelennek látszó bürokratikus ügyintézés. Mivel mindketten megingathatatlanok voltak, ezerkiláncszázhatvanhétben a „Világutazó” Fircsi kettős állampolgárként végleg hazatért Magyarországra. Szép esküvőt tartottak. Fircsi anyja nem jött el az esküvőre. Sohasem tudta megbocsátani Jucinak, hogy hazacsalta a fiát, így az ő fejéről is leesett a nem létező korona. Már nem volt érdekes többé az ismerősök és a szomszédok számára. Nem volt más, csak egy elnyűtt házsártos öregasszony. Azért Béláék, Erzsiék és Liszka néha-néha meglátogatták, de soha sem felejtették el Mária néhány évvel azelőtti viselkedését. Ha szóba került Mária kissé kényelmetlenül érezte magát. *Fircsi, Johnnak, az angol jó barátnak adta el a házát, és a kapcsolatot fenntartották. John írta meg Fircsinek hogy Jóska elvált a feleségétől, de a műhelyét még mindig üzemelteti. *Fircsi ezután sokáig gyanús volt a hatóságok számára. Az elhárítás éveken át figyeltette. Soha nem értették meg a fiatalember döntését. Valami turpisságra gyanakodtak, amely lassan szétolvadt az évtizedek sodrásában. Jucival pár év múlva szép lakást vásároltak Kőbányán, ahol megbecsült helye volt Fircsi „világutazó” emléktárgyainak. Egy lányuk született, akit mindketten nagyon imádtak. *Fircsi hazatelepülése után majd negyven évvel, sikerült rávennie Johnt, hogy jöjjön el Magyarországra. A vasfüggönyt, ami sokáig visszatartó erő volt az angol utazók körében - feledve, John elfogadta barátja meghívását. Ötven év megpróbáltatásai után Magyarország az európai fejlődés útjára lépett, ami meglepte az öregedő angol férfit, és a látottaktól nem titkoltan az egyik ámulatból a másikba esett. *Fircsinek néha pakolás közben kezébe került az a régi színezett képeslap, szeme előtt filmszerűen peregtek az elmúlt évtizedek eseményei. Hallotta, ahogy az Illés utcában édesanyja vacsorázni hívja, barátja Jóska lelkes meséit, Jóskabá’ az öreg brigádvezető hangját, a hegedűk lágy melódiáját, a táncos csizmák kopogását, a lövések zaját, a tenger morajlását. Egy perc alatt átélte mindazt, amelyek élete részei voltak de eltűntek a múlt ösvényein. Mosolyogva mondta magában a „Világutazó körbejárta a világot, hogy megtalálja azt, amit keresett, ott, ahonnan elindult”.

1 tag értékelte