„Tényleg képesek a tibeti lámák akaratlagosan befolyásolni a testhőmérsékletüket? Egyáltalán mennyire vagyunk képesek a biológiai működésünket tudatosan irányítani?”
Mik a tapasztalatok?
Számos, a tudományos követelményeknek megfelelő vizsgálatban valóban igazolták, hogy a belső szemlélődés (kontempláció) tudatos és rendszeres gyakorlása együtt jár élettani működésünk változásaival. A különböző meditációs technikák kapcsán a szívfrekvencia és a testhőmérséklet mellett megfigyelték a vérnyomás, a vérünkben keringő hormonok és egyéb molekuláris összetevők koncentrációjának változását is, az agyi elektromos aktivitás módosulását, de az agy szerkezetének átalakulását is észlelték.
Mit vizsgáltak korábban?
A legtöbb ilyen tanulmányt a tibeti és indiai buddhista meditációról, a japán Zen-gyakorlatokról, egyes jóga meditációkról, illetve a Transzcendens Meditációról készítették. Az 1970-es és ’80-as években bonyolították le a legtöbb vizsgálatot a szívfrekvencia tekintetében, amelyek többségében azt figyelték meg, hogy a rendszeresen meditáló résztvevők percenkénti szívütéseinek száma 5-10-zel kevesebb a nem meditálókhoz képest, amely tovább csökkenhet a gyakorlat során.
A meditáció a keringés átrendeződését (redisztribúcióját) is elősegítheti. A meditáció során csökkent a szív által percenként tovább pumpált vérmennyiség, a zsigerek (elsősorban a máj és a vesék) és az izmok véráramlása is, azonban a bőr ereiben bizonyos fokú áramlásfokozódást is megfigyeltek.
Az agy esetében a magasabb kéregterületekben általánosan csökkent, míg az ébrenlét és a vegetatív idegrendszer központi szabályozását végző agytörzsben jelentősen fokozódott a véráramlás. Elsősorban a transzcendens meditációnál, de egyéb technikák mellett is megfigyelték, hogy a gyakorlatok rendszeres végzése mellett a népességre jellemző átlagnál mintegy 15-20 Hgmm-rel kisebb vérnyomás észlelhető.
Vizes lepedők a világ végén
Herbert Benson, a Harvard Orvosi Egyetem kutatója a Dalai Lámával való 1979-es találkozása után a vallási vezető segítségével a Himalaya-hegységben elhagyatottan élő szerzetesekkel végzett egy hátborzongató vizsgálatot. A meditáló szerzetesek a hátukra terített nedves lepedőt fagypont alatti környezeti hőmérséklet mellett voltak képesek testük melegével megszárítani.
A tibeti szerzetesek a gTum-mo-meditáció segítségével mintegy 10 fokkal voltak képesek növelni kéz- és lábujjaik hőmérsékletét. A fenti teljesítmény azonban azt igazolja, hogy a bőr véráramlása fokozódott, amely növelte a szerzetesek test hőmérsékletét, azonban a hagyományos meditációs gyakorlatok többsége azzal társul, hogy a szervezet egészének működése lelassul, ami pedig inkább a belső hőmérséklet csökkenéséhez vezet. Ezt igazolja az is, hogy a szervezet oxigénfogyasztása (amely a szervezet metabolizmusának egyik legmegbízhatóbb paramétere) 17%-kal csökkenhet meditáció során, ami meghaladja az alvásnál megfigyelhető 10-15%-os arányt.
Az agy szerepe
Összességében tehát vegetatív (normálisan nem tudatosuló) funkcióink, például a szívműködés, a keringésszabályozás vagy a zsigeri működés akarattal irányíthatók. Ennek hátterében pedig a központi idegrendszer kiemelt szerepe feltételezhető. Egy 2005-ben megjelent tanulmány szerint ugyanis a buddhista meditáció agyunk szerkezetét is megváltoztatja. A Sara Lazar által vezetett vizsgálatban 20 olyan, amerikai személy vett részt, akik 9 éven át hetente hat alkalommal 45 perces meditációs üléseket végeztek. A rendszeresen meditáló alanyok agyának felépítését mágneses rezonancia (MR) vizsgálattal - nagy felbontású orvosi képalkotó eljárás segítségével – térképezték fel, majd az eredményeket 15 tagú, meditációt nem végző kontrollcsoport MR-felvételeivel hasonlították össze.
A figyelem fenntartásában és a memória szabályozásában szerepet játszó agyi régió, a prefrontalis kéreg valamint a gondolataink és érzelmeink összehangolásáért felelős jobb oldali insula (az agy kéregállományának szigetszerű területe) vastagabbnak bizonyult a meditálók körében.
A felfedezés közvetetten alátámasztja, hogy a buddhista meditáció nem csupán a relaxáció egy formája, hanem olyan tudatos tevékenység, amely nagyobb kognitív éberség kifejlesztéséhez járul hozzá, továbbá ez a tanulmány szolgáltatta az első tapasztalati bizonyítékot az agykéreg plaszticitása és a meditácós gyakorlat közötti összefüggést illetően.
Lazar és munkatársai azt is megfigyelték, hogy a prefrontalis kéregvastagságbeli különbség az idősebbek körében kifejezettebb volt, amely alapján feltételezhető, hogy a rendszeres meditáció lassítja az időskori szellemi leépülést.
A meditáció hétköznapi értelemben
A hagyományos meditációs technikák az elméleti medicína érdekes kutatási területét képezik. A korábbi megfigyelések azt igazolják, hogy ezek a gyakorlatok kiválóan alkalmasak, az európai civilizációban elterjedt külső beavatkozási lehetőségekkel szemben: tudatos, önálló tevékenység eredményeként helyrehozható az a belső nyugalom, amelynek megőrzése a nap mint nap minket ért stresszhalmaz folytán szinte lehetetlen, és amely elengedhetetlen szervezetünk egészséges egyensúlyi működésének fenntartásában. A meditáció élettani hatásai mellett azonban olyan belső éberség kifejlesztéséhez is vezethet, amely a belátás alapján történő, tudatos emberi döntéshozatal velejárója.
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Hozzászólások (0)
Szólj hozzá Te is!
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned. Nincs még fiókod? Regisztrálj most.
„Tényleg képesek a tibeti lámák akaratlagosan befolyásolni a testhőmérsékletüket? Egyáltalán mennyire vagyunk képesek a biológiai működésünket tudatosan irányítani?”
Az USA-nak sokk millió dollárjába kerülhet...
Vastagh Pál úr egy olyan személyiség aki mi...