Cynthia A. Jackevicius, az Institute for Clinical Evaluative Sciences gyógyszerésze és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy azok a kanadai szívbetegek, akik szerencsésen túlélték az infarktust és elhagyták a kórházat, megfelelően szedik-e a szívroham ismétlődésének kockázatát csökkentő gyógyszereket. Torontóban és környékén a 65 évesnél idősebbek közül csaknem 4600 beteget kezeltek szívinfarktus miatt a helyi kórházakban.

A kutatók gondosan összegyűjtötték annak a csaknem 13 ezer receptnek a dokumentációját, amelyet a gyógyintézetből távozás során a betegek megkaptak, hogy ezeket a gyógyszereket saját érdekükben, pontosan és szünet nélkül szedjék. Az idős kanadai emberek minden recept kiváltásakor - a most érvényes átváltás szerint - csupán mintegy 320 forintnak megfelelő összeget, két dollárt fizettek, ami azt jelenti, hogy ez az összeg a betegeknek anyagi gondot nem jelentett.
Az infarktus utáni hazamenetelt követően minden ötödik receptet nem váltották ki. Az hazaérkezést követő első hét végéig a betegek 72 százaléka nem ment el a gyógyszertárba, hogy megkapja azokat a készítményeket, melyeknek további, gondos szedése jó eséllyel megvédhette attól, hogy a szívroham ismétlődjön. A receptek egyötödét még három hónap múlva sem vitték el kiváltás végett a patikába.

Az adatok igazán riasztó folytatása ezután következett, amikor a munkacsoport azt is vizsgálta, mi a sorsa azoknak a szívbetegeknek, akik valamilyen okból nem szedik a kórházban nekik javasolt gyógyszereket.

Kiderült, hogy azok halálának esélye egy éven belül, akik nem szedték a nekik javasolt gyógyszereket, 80 százalékkal nagyobbnak bizonyult azok túlélési esélyeihez képest, akik gondosan kiváltották és bevették azokat a tablettákat, amelyeket a kórházban ajánlottak. Azok a betegek, akik a gyógyszereiknek legalább egy részét szedték, még mindig 44 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg egy éven belül, mint a pontos gyógyszerszedők.

A kanadai kutatók az adatok további részleteinek értékelése során azt is tapasztalták, hogy a kórházban fekvő szívbetegek egyéb panaszaikra, betegségeikre is kaptak gyógyszeres javaslatot, receptet. Az igazán fontos szívszereknek 80 százalékát azért a betegek hazatávozás után beszerezték, de az egyéb betegségek kezelésére írt recepteknek legfeljebb egyharmadáért mentek el a patikába.
A vizsgálat vezetője hangsúlyozta, hogy megnyugtatónak aligha mondható eredményeiket mielőbb javítani kellene. A kórházból hazaengedett betegek részletes tájékoztatását, tanácsadását gyógyszerelésüket illetően még tudatosabban és részletesebben kellene végezni. Ez csapatmunka, amelyben szerepe van a doktor mellett a nővérnek, aki a kórházi bentfekvés alatt a betegnek odaadja a tablettáit és a patikusnak, aki az otthoni gyógyszerszedésben adhat tanácsot.

Vannak európai országok, ahol az ottlakóknak nem csak családorvosa, hanem családgyógyszerésze is van. A folyamatos gyógyszerszedésre szoruló beteg mindig ugyanabban a patikában váltja ki a receptjeit, s ha orvosa esetleg nem veszi észre, hogy a beteg nem jött ellenőrzésre, a patikus dokumentálja, hogy a páciens a következő hónapra még nem kapta meg a gyógyszereit.