Verő Tamás rabbi elmondása szerint a pészah első és utolsó két napja a főünnep, a közbeeső négy nap úgynevezett félünnep. A pészah idején minden kovásszal készült, megkelt ételtől tartózkodni kell. Ez arra vezethető vissza, hogy a Tóra elbeszélése szerint Izrael népe sietve kényszerült elhagyni Egyiptomot a fáraó és az egyiptomi nép haragja miatt. Ezért nem volt idejük útravalót készíteni, hanem a keletlen tésztájukat, a maceszlepényt vitték magukkal.

A kovásztalan ételekkel táplálkozás pészah idején két célt is szolgál az izraelita hit szerint. Az egyik, hogy ezzel állítson emléket az Isten által vezetett egyiptomi kivonulásnak, a másik, hogy "az idők végezetéig emlékeztesse" az eljövendő nemzedékeket: "ilyen emelkedett hittel bíztak az atyák az Örökkévalóban, noha semmiféle előzetes felkészítésben, nevelésben nem részesültek".

A pészahot az elkerülés ünnepének is nevezik, mert a Tóra szerint a zsidók többségének házai megmenekültek a fáraó katonáinak pusztításától. Ugyanígy a tavasz ünnepe is, mert tavasz idején szabadultak meg a több száz éves rabszolgaságból a zsidó nép tagjai Mózes vezetésével. Ezenkívül természetesen a szabadság ünnepeként is számon tartja a pészahot a zsidóság.

A pészah ünnepe a széderestével kezdődik, amely Izraelben az első, Izraelen kívül az első két estét jelenti a zsidóság számára. A széder jelentése rend, mert egy bizonyos rendben, imádsággal, hálaadással, énekekkel, történelmi emlékezésekkel egybekötött családi vagy közösségi vacsorán beszélik el az egyiptomi rabszolgaságból való kivonulás eseményeit, az ahhoz fűződő magyarázatokat.

Ennek során hálát adnak a szabadító Istennek, majd énekes hitvallással fejezik be a szertartást, amellyel kifejezik a zsidóság Messiásba vetett reménységét. Az izraelita vallás megközelítése szerint a széderesti asztalon elhelyezett díszes serleg a Messiás előhírnökének, Illés prófétának az eljövetelére vár.
Széderestén a terített asztalon áll az úgynevezett szédertál három pászkával, azaz kovásztalan kenyérrel és más jelképes étkekkel. A kovásztalan kenyér a hagyomány szerint mind a mai napig tizennyolc perc alatt készül el. Ennyi idő alatt a lisztből és vízből álló tészta nem erjed meg, nem kovászosodik meg.

A szédertál melletti három pászkából kettőre áldást mondanak, a harmadikat kettétörik, és a felét az ünnepi vacsora után jelképesen csemegeként, desszertként elfogyasztják. A másik féldarabkát elrejtik, és a közösségből az a kisgyermek, aki megtalálja, ajándékot kap. Ezzel a szokással igyekeznek fenntartani a gyerekek érdeklődését széderestén a késői órákig.

A szédertálon a szimbolikus ételek között van például egy darab parázson sült csontos sült hús (zöroá), ami a szentélybeli bárányáldozatra utal, parázson sült tojás (bécá), ami az ünnepi áldozatra utal, keserűgyökér (máror), torma és saláta. Ezekből az este folyamán kétszer esznek, amivel sanyarú egyiptomi sorsukra emlékeznek.

Az alma, dió és bor keverékéből álló massza (chároszet) pedig azokat a téglákat jelképezi, amelyeket a szolgaság alatt a zsidók vályogvetéssel készítettek.
Az asztalon található egy díszes serleg is, amely a Messiás előhírnökét, Élijáhut, azaz Illés prófétát juttatja a hívők eszébe.

A széderestén elmondják a kivonulás történetét és az ahhoz fűződő magyarázatokat, mely az úgynevezett hágádában, azaz elbeszélések könyvében található, majd vacsorát szolgálnak fel. Utána folytatódik a szertartás, mely az étkezés utáni áldással és énekekkel ér véget.

A szédereste előadója ünnepi fehér köntöst és ahhoz illő kis fehér sapkát ölt, amit általában kittelnek neveznek. A szorosan vett ünnepi történethez más énekek is csatlakoznak, ilyen a záró dal, amelynek végén Isten diadalmaskodik a halál angyala felett. Így az örök élet hitével, majd a résztvevők kórusos énekével, tehát a messianizmus hirdetésével ér véget a szabadság ünnepét felidéző szédereste.