Legutóbbi tartalom: kiki17

Kedves most! Nagyon szépen köszönöm a fáradozásodat, és hogy válaszoltál nekem! A lecke fel van adva! Van min elgondolkoznom, de egy lépéssel előrébb vagyok! Az általad leírtakból vannak következtetéseim, és úgy érzem -így ismeretlenül is- a lelkembe látsz :D Ne haragudj, ez furcsa nekem...

Kedves Fórumozók! A segítségeteket szeretném kérni. Visszatérő álmaimban egy nagy szőrös fekete pók van, amely leereszkedik a plafonról, és végigmászik a nyakamon, arcomon. Attól függően, hogy milyen álomban szerepel. Szó szerint megtámad a pók, és csak engem , az álmom többi szereplője pedig...

:) :D Nagyon kedves vagy! Köszönöm! Kiki

:)

Vedd el az életed,hisz még, mindig szereted. Megtette az életét elvette. Vére a földre hullott,szíve csakis hozzá húzott. Újabb temetés, újabb könnyek,az angyalok ismét eljöttek. Megölték magukat egy szerelemért,meghaltak egy szebb életért...

Ezek voltak az utolsó szavak,ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak. Jött a reggel, mennie kellett,kedvesétől könnyes búcsút vett. A srác könnyei csak folytak,szívéhez az ördög angyalai szóltak:

Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,s belül szerelméért reszketett. Órák teltek el végül elmondta: szeretlek,de érted már semmit se tehetek? Mért hagytál egyedül,csend csak fájdalmat szül. A csendben egy hang suttogott,az Ő hangja szívében búgott.. Azt hitte csak képzelődik,csak a...

Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól,nem értette, hogy már minden holt.

A temetőben csendben állt,a szomorúság a szemében hált. Még most se tudja elhinni,hogy szerelme mért akart elmenni? Végleg eltűnt, itt hagyta,szívét a halálnak adta. Csendesen a sírhoz lépett,a fájdalomtól lelke égett. A szemei bánatosak,az álmok fájdalmasak. Kint állt, de meg nem tudott...

Egy őszi napon eltemették,végleg elengedték. A koporsó hideg mint a jég,érte sírt az ég. Valaki a kapuban várt,nem felejtette a szerelmes nyárt. Talpig feketében,szerelme emlékében.

Az írás olvashatatlan,szíve hontalan.

Egy csendes este megtalálták,de már vérben fagyva látták. Kezében a levél megcímezve,szíve el volt vérezve.

Meghalt!- a szél vitte,a srác el nem hitte. Nem ment haza többé,a nyugalom az övé. Barátai napokon át keresték,hisz ők mindig is szerették.

Meghalt érte,pedig senki nem kérte.

Könnyei patakként szaladtak,de ki nem apadtak. Érted teszem,életem, elveszem. A Nap szomorúan nézett,az Ő szíve is vérzett. Lassan zuhant a mélybe,senki se látta a csendes éjbe. Még most is üvöltötte szeretlek,soha nem feledlek. Lelke a magasba szállt,az angyala a felhőn állt.