Ünnepeink: TÉLAPÓ
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
Szuksegem volna babozhato karacsonyi mesere/ tortenetre?!! Tudna valaki segiteni ebben??? koszonom szepen!!!
Donászi Magda: Télapó érkezése
Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.
Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Vílághírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.
Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.
Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Pirosalmát, aranydiót,
feketemák-szemeket.
Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jószokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.
Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jóétvágyat,
mindenkinek jó napot!
Devecsery László: Mikulás-játék
- Megérkeztem! Itt vagyok!
Ők meg pici krampuszok!
Eljöttem én hozzátok:
vidámságot kívánok!
Ajándékot kínálok,
nyissátok ki a szátok!
Kedves dallal köszöntsetek,
hisz itt vagyok közöttetek!
Ajándékom osztogatom,
jó gyereknek odaadom!
Visszatérek jövőre:
éppen egy esztendőre!
Szánkómra most visszaszállok:
rénszarvasok reám várnak.
Hópihékkel repülünk,
csengőszóval csendülünk..
Mikulásvers mazsolázó!
Tóthárpád Ferenc: Latolgató
Ünneplőbe öltözködött
kicsinyke kis házunk,
izgalommal készülődünk,
Szent Miklósra várunk.
Nem voltam bár túl jó gyerek,
most már nagyon bánom
– a Mikulás sosem volt rossz? –
lehetne barátom.
És… akkor, ha épp erre jár,
s mondjuk: nagyon fáradt…
itt hagyhatna csomagokat,
gondolom, úgy százat.
Ne bajlódjon annyit vele,
oly nehéz a zsákja!
Még a végén megbetegszik,
gondoljon magára!
Az erejét jól ossza be!
Hosszú lesz az útja.
S hogy hol lakom? A Mikulás
ugye tuti, tudja!
Szabó Lőrinc: Virgács
Ketten vagyunk, te meg én,
valaki rossz, de nem én,
virgács nézi feketén,
mit csinálunk te meg én:
valamit a fenekén
kap valaki, de nem én!
Mentovics Éva: Indul a szán
Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.
Suttognak a havas ágak,
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen
kályha mellett volna jó.
Télapónk csak nevet rajta,
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot,
amíg más csak didereg.
Búcsút int a sok manónak…
indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.
Mentovics Éva: A Mikulás
Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.
Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg.
Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.
Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.
Devecsery László: Jön a Mikulás...
A Mikulás, mikor eljő,
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.
Tóthárpád Ferenc: Miközben hull a hó
Kucsmát húz a tél a házra,
s pihe-puha takaró
fedi be a messzi tájat,
szendereg a rét, a tó.
Dombok között szánkó suhan,
hegyre kaptat, s égre fel.
Tömött zsákok arra várnak,
hogy az este jöjjön el.
És amikor álmot lehel
szemünkre az éjszaka,
egyre jobban érződik az
ünnep édes illata.
Felhők mögül alászállva
Mikulás szól: „Hó-hahó!”
Megtelnek a kis cipőcskék,
s közben csak hull, hull a hó.
Tóthárpád Ferenc: Latolgató
Ünneplőbe öltözködött
kicsinyke kis házunk,
izgalommal készülődünk,
Szent Miklósra várunk.
Nem voltam bár túl jó gyerek,
most már nagyon bánom
– a Mikulás sosem volt rossz? –
lehetne barátom.
És… akkor, ha épp erre jár,
s mondjuk: nagyon fáradt…
itt hagyhatna csomagokat,
gondolom, úgy százat.
Ne bajlódjon annyit vele,
oly nehéz a zsákja!
Még a végén megbetegszik,
gondoljon magára!
Az erejét jól ossza be!
Hosszú lesz az útja.
S hogy hol lakom? A Mikulás
ugye tuti, tudja!
Szabó Lőrinc: Virgács
Ketten vagyunk, te meg én,
valaki rossz, de nem én,
virgács nézi feketén,
mit csinálunk te meg én:
valamit a fenekén
kap valaki, de nem én!
Mentovics Éva: Indul a szán
Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.
Suttognak a havas ágak,
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen
kályha mellett volna jó.
Télapónk csak nevet rajta,
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot,
amíg más csak didereg.
Búcsút int a sok manónak…
indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.
Mentovics Éva: A Mikulás
Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.
Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg.
Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.
Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.
Devecsery László: Jön a Mikulás...
A Mikulás, mikor eljő,
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.
Tóthárpád Ferenc: Miközben hull a hó
Kucsmát húz a tél a házra,
s pihe-puha takaró
fedi be a messzi tájat,
szendereg a rét, a tó.
Dombok között szánkó suhan,
hegyre kaptat, s égre fel.
Tömött zsákok arra várnak,
hogy az este jöjjön el.
És amikor álmot lehel
szemünkre az éjszaka,
egyre jobban érződik az
ünnep édes illata.
Felhők mögül alászállva
Mikulás szól: „Hó-hahó!”
Megtelnek a kis cipőcskék,
s közben csak hull, hull a hó.
Sürgős levél
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg erdő. A rengeteg erdő kellős közepén állt egy kidőlt-bedőlt kis házikó. Ebben a házikóban lakott a Télapó.
Nagyon-nagyon öreg volt már Télapó, a szeme is rossz volt, a lába is fájt időváltozáskor, hát csak üldögélt a kidőlt-bedőlt házikóban, és azzal mulattatta magát, hogy számlálgatta, hány nap van egy esztendőben. Már száz éve, hogy belekezdett, mégsem tudott a végére járni, mert mindig odavetődött valaki, és megzavarta a munkájában.
- Kipp-kopp! Itthon vagy-e, Télapó?
- Itthon. Hogyne volnék itthon!
Hát egy kis cinke állt az ablak párkányán, az kopogtatott az ablakon.
- Éhes vagyok, Télapó. Nem adnál egy kis szotyolamagot? Majd ősszel megadom.
Máskor megint a nyulacska kopogtatott az ajtón.
- Kipp-kopp! Itthon vagy-e, Télapó?
- Itthon. Hogyne volnék itthon!
- Eressz be, Télapó! Elfogyott a tüzelőm, és fáznak a kis gyerekeim.
Majd hozok neked húsvétra szép hímes tojást.Mit volt mit tennie? Előkereste a szotyolamagot, ne éhezzen szegény madárka, kinyitotta az ajtót, meg ne fázzanak szegény kis nyulacskák. Aztán újból hozzákezdett a számláláshoz, mert közben elfelejtette, hol is tartott már, s elölről kellett kezdenie…
- No, de most már nem hagyom magam többé megzavarni – mérgelődött Télapó –, megszámlálom, ha addig élek is.
- Egy, kettő, három, négy… - mondogatta csendesen magában, és már el is jutott talán háromszázig, amikor ismét bezörgetett valaki az ablakon.
- Ki van kint? – szólt ki mogorván Télapó. – Ki háborgat megint fontos dolgomban?
- Én vagyok, a postás bácsi! – hallatszott kívülről. – Levelet hoztam Télapónak.
Erre már mégiscsak ki kellett nyitni az ajtót.
- Nagyon fontos levelet hoztam – mondotta a postás bácsi. – Az van ráírva: Sürgős! Tessék hát sürgősen elolvasni!
- Könnyű azt mondani! – dörmögte Télapó. – Nem látom ám én az ilyen bolhabetűket.
- No, majd én segítek! – ajánlotta a postás bácsi. Kibontotta a levelet, és elolvasta, ahogy ott állt, szép sorjában:
„Kedves Télapókám! Gyere el hozzám, mihelyt lehet! Fontos dologban kell beszélnem veled! Csókol: Lacika!”
Mit tehetett Télapó? Felhúzta a meleg csizmáját, amivel hét mérföldet lehet egyszerre lépni, belebújt a bundájába, fejébe nyomta a prémes sapkáját; éppolyan volt most, mint egy falusi bakter. Becsomagolt magának egy kis útravalót, előkereste a vándorbotját, és elindult hetedhét országgá.
Ment, mendegélt a rengeteg erdőben, hát egyszer csak összetalálkozott a cinegével.
- Hej, cinege madaram, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig jobbra ebben a rengeteg erdőben, arra lakik Lacika!
Ment, mendegélt Télapó, amerre a kis cinege mondta, hát egyszer csak kiért egy nagy, virágos rétre.
„Hát most ugyan merre tartsak?” – gondolta magában, és akkor hirtelen megpillantotta a mezei nyulacskát, amint éppen futni tanította a kisfiát.
- Hej, te nyulam-bulam, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig balra ezen a nagy, virágos réten! Arra lakik Lacika.
Ment, mendegélt Télapó, amerre a nyulacska mutatta néki, hát egyszer csak elért egy nagy tornyos város szélére. A nagy tornyos város szélén szerencsére összetalálkozott a postás bácsival, amint éppen munka után hazaballagott.
- Ugyan, kedves postás bácsi, meg tudnád-e mondani nekem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak szépen egyenesen ebben a nagy tornyos városban, míg egy icipici utcába nem érsz. Abban az icipici utcában lakik Lacika.
Fáradt volt Télapó, útravalója is elfogyott már, mire megtalálta az icipici utcát. Be is esteledett, mire egy toronymagas házban megtalálta a kisfiút.
Jaj, talán már alszik is Lacika, hiszen öreg este van már! – gondolta Télapó, és óvatosan csengetett, hogy fel ne ébressze Lacikát.
- Itt lakik Lacika? – kérdezte nagyanyótól, aki ajtót nyitott neki.
- Itt lakik, itt lakik! – felelte nagyanyó. – Tessék besétálni!
Lacika már ágyban volt, mert egész nap csak Télapót várta, és elfáradt a sok várakozásban. Mégis megörült, amikor meglátta az ajtóban Télapót.
- Jó estét, Télapó! De régen vártalak! Jó, hogy megérkeztél!
- Jó estét, Lacika! De sokáig jöttem, amíg ideértem! Nagy rengeteg erdőn, virágos, nagy réten! Hetedhét országot végiggyalogoltam, mind megettem, ami útravalót hoztam.
- Jaj, kedves Télapó, de jó, hogy eljöttél, nagy tornyos városban, hogy el nem tévedtél! – kiáltotta Lacika örömmel, és helyet csinált Télapónak az ágya szélén.
- Nagyon fontos dologban kell veled beszélnem.
- Mondd csak, mondd, galambom! – mosolygott Télapó.
- Tudod, Télapókám…, de hajolj közelebb, a füledbe súgom, mert nagy titok, amit mondok neked. Nagyanyókám vett egy szánkót karácsonyra, de a pénzéből már nem futotta – hóra. Hó nélkül a szánkó nem ér egy fagarast; hozzál nekem sok-sok jó ropogós havat!
- Jól van – bólintott Télapó –, hozok neked, Lacikám, mert olyan szép levelet írtál nekem. Most csak feküdj le szépen, és aludj, mert elmondták már az esti mesét is a rádióban.
Le is feküdt Lacika, szemét is behunyta, el is aludt nyomban. Télapó meg éppen csak erre várt, szép lábujjhegyen kiosont a szobából, halkan becsukta maga megett az ajtót, hogy meg ne zavarja a kisfiú álmát, és elindult a csendes éjszakába.
Amerre ment, csillagos hó hullt az utakra, városra, tornyos nagy házakra. Hó hullt a mezőre, rengeteg erdőre, és a puha hóban senki sem hallotta lépteinek zaját. De reggel, mikor felébredtek a gyerekek, s kinéztek az ablakon, örömükben felkiáltottak:
- Esik a hó! Esik a hó!
Lacika nem szólt semmit, csak mosolygott a kis rácsos ágyában, mert ő már tegnap este tudta, hogy itt járt a Télapó.
http://karacsonytolkaracsonyig.blogspot.hu/2014/07/surgos-leve.html
Történet Miklós püspökről
Történet Miklós püspökről
Késő este volt már. Miklós püspök megállt az utolsó ház előtt, ahol egy kisfiú lakott, akinek még ajándékot akart vinni. Elbocsátotta a rénszarvast:
- Most már több helyre nem megyek. Menj, rénszarvas, pihenj le és aludj!
A rénszarvas elment, elhúzta a szánt, Miklós püspök pedig fogta a zsákot, teli ajándékkal, és elindult a lépcsőházban fölfelé.
A harmadik emeletre ment. Ott lakott egy Zoli nevű fiú, őt akarta meglátogatni. Ment a körfolyosón, és látta, hogy Zoli ablaka még világos. Benézett, ott volt a cipő az ablakban. Gondolta, óvatosan belecsúsztatja az ajándékot. De mielőtt betette volna, azt látta, hogy ennek a Zoli gyereknek potyognak a könnyei, itatja az egereket, sír.
Miért szomorú ez a Zoli? Igazán elkezdte érdekelni. Miklós püspök körmével megkocogtatta az ablakot, és csendesen odaszólt a fiúnak:
- Mi van veled, miért sírsz?
Erre a kisfiú nagyon megijedt, halkan felkiáltott:
- Jaj, jaj, Miklós püspök, ne adj nekem virgácsot!
- Miért adnék neked virgácsot? - kérdezte csodálkozva Miklós püspök. - Nézd csak, itt van a tele csomag szaloncukorral, dióval meg mandulával, naranccsal, nincs benne virgács!
- De igen, igen! - bizonygatta Zoli. - Engem a mamám ma megfenyegetett, hogy én olyan rossz voltam, hogy csak virgácsot kapok.
- De hát mi történt? - kérdezte Miklós püspök. A gyerek mesélni kezdett.
Az történt, hogy délelőtt szánkózni mentek a kistestvérével. Fölhúzták a szánkót a hegy tetejére, és azon veszekedtek, hogy ki kormányozzon. Aztán csúszni kezdtek a lejtőn. A testvére kormányzott, de Zoli is lerakta a lábát, hogy kanyarodjon a szánkó, és nekimentek egy fának. A testvére beverte a fejét, úgy, hogy kórházba kellett vinni, és most ott fekszik; szegény Zoli meg itatja az egereket a szobában.
Miklós püspök tanácstalan volt. Hogy lehetne megvigasztalni ezt a fiút?
Zoli pedig csak keservesen hajtogatta:
- Jaj, én nagyon rossz vagyok, nem érdemlek mást, csak virgácsot! Ekkor Miklós püspöknek támadt egy ötlete.
- Gyere Zoli - mondta neki -, látogassuk meg a kistestvéredet! Elviszed neki a csomagot.
Zolinak fölragyogott az arca:
- Menjünk!
Kimászott az ablakon, és Miklós püspökkel kézen fogva elindultak.
- Merre van az a kórház? - kérdezte Miklós püspök.
- A papámtól azt hallottam - felelte Zoli -, hogy három villamosmegállóra van innen.
- Akkor szálljunk villamosra!
Most kezdte bánni Miklós püspök, hogy elengedte a rénszarvast, mert vele gyorsabban odaértek volna, így pedig ott fagyoskodtak a villamosmegállóban. Aztán végre megjött a villamos, fölszálltak. Három megálló. Ott zötyögtek a villamoson Miklós püspök meg Zoli. Egyszer csak fölszállt egy ellenőr.
- Miklós püspök! - kérdezte Zoli - Van neked bérleted?
- Nincs - mondta Miklós püspök.
- Miklós püspök! - kérdezte Zoli - Van neked jegyed?
- Nincs - mondta Miklós püspök.
- Hát akkor mit tegyünk?
Jött az ellenőr. - Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! - mondta hangosan, és odaért Miklós püspök elé.
Miklós püspök pedig végső tanácstalanságában előhúzott a zsebéből egy szaloncukrot, betette a lyukasztóba, és kilyukasztotta.
- Tessék! - odaadta az ellenőrnek.
Az ellenőr nagy szemeket meresztett. - Miklós püspök! Milyen ez a villamosjegy? Zselés vagy kókuszos, esetleg marcipános?
- Azt hiszem, marcipános - mondta szégyenkezve Miklós püspök. A kalauz mosolygott, és visszaadta a kilyukasztott szaloncukrot: Jó utazást!
Na, ezután már leszálltak, és tényleg ott is volt a kórház. Elindultak a kapu felé, és egyszer csak megláttak egy táblát:
14 ÉV ALATTI GYEREKEK
A KÓRHÁZ BETEGEIT NEM
LÁTOGATHATJÁK!
- Hány éves vagy? - kérdezte Miklós püspök Zolitól.
- Én bizony csak kilenc - mondta Zoli.
- Mit tegyünk, mit tegyünk? - törték a fejüket.
A kórház előtt ott sötétlett egy bokor. Miklós püspöknek eszébe jutott valami. Kiöntötte a bokor tövébe a zsákjából az ajándékokat, és azt mondta Zolinak:
- Mássz be gyorsan!
Zoli bemászott a zsákba, Miklós püspök a vállára vette. Nehéz volt, nyomta a vállát a zsák, de bement. Bent volt a kórház előterében, ahol a portás megszólította:
- Miklós püspök! Mit keres kend itt a kórházban?
- Kedves portás úr - felelte Miklós püspök -, itt is vannak beteg gyerekek, meg kell látogatnom őket.
- Na, és az a fiú nem érzi magát kényelmetlenül a zsákban? - kérdezte a portás.
Miklós püspök ott pironkodott: - Lebuktam, lebuktam! - gondolta.
A portás folytatta: - Azt hiszi, kegyelmed, hogy én nem látok keresztül az üvegajtón? Ott lapulnak a csomagok a bokor tövében, ott szállt be a fiú. Engedje ki nyugodtan, nagyon kényelmetlen lenne fölcipelni a lépcsőházban.
Úgyhogy Zoli kimászott a zsákból, és fölbaktattak. Ezután már minden egyszerűen ment. Megtalálták Zoli öccsét, Petit. Ott feküdt az egyik ágyban, és be volt pólyálva a feje. Volt nagy meglepetés, amikor Zoli bement hozzá.
- Itt van Miklós püspök is, hoztunk neked csomagot!
Átadták neki az ajándékot. Petinek ragyogott az arca. Vidáman újságolta:
- A doktor bácsi azt mondta, hogy holnap már ki is jöhetek, mert nincsen komolyabb bajom.
lMiklós püspök ekkor már nagyon fáradt volt, így hát elbúcsúztak Petitől és elindultak kifelé. A portás ott vigyázott a bokor mellett a csomagokra, nehogy valaki elvigye. Megköszönték neki a segítséget, otthagytak ajándékba egy narancsot és egy marék földimogyorót, majd visszatértek Zoliék lakásához. A fiú megkönnyebbült sóhajjal aludt el, Miklós püspök pedig egymaga ballagott az éjszakában, s arra gondolt, hogy fog csodálkozni másnap a rénszarvas, amikor mindezt elmeséli neki.
http://karacsonytolkaracsonyig.blogspot.hu/2014/07/tortenet-miklos-puspokrol.html
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg erdő. A rengeteg erdő kellős közepén állt egy kidőlt-bedőlt kis házikó. Ebben a házikóban lakott a Télapó.
Nagyon-nagyon öreg volt már Télapó, a szeme is rossz volt, a lába is fájt időváltozáskor, hát csak üldögélt a kidőlt-bedőlt házikóban, és azzal mulattatta magát, hogy számlálgatta, hány nap van egy esztendőben. Már száz éve, hogy belekezdett, mégsem tudott a végére járni, mert mindig odavetődött valaki, és megzavarta a munkájában.
- Kipp-kopp! Itthon vagy-e, Télapó?
- Itthon. Hogyne volnék itthon!
Hát egy kis cinke állt az ablak párkányán, az kopogtatott az ablakon.
- Éhes vagyok, Télapó. Nem adnál egy kis szotyolamagot? Majd ősszel megadom.
Máskor megint a nyulacska kopogtatott az ajtón.
- Kipp-kopp! Itthon vagy-e, Télapó?
- Itthon. Hogyne volnék itthon!
- Eressz be, Télapó! Elfogyott a tüzelőm, és fáznak a kis gyerekeim.
Majd hozok neked húsvétra szép hímes tojást.Mit volt mit tennie? Előkereste a szotyolamagot, ne éhezzen szegény madárka, kinyitotta az ajtót, meg ne fázzanak szegény kis nyulacskák. Aztán újból hozzákezdett a számláláshoz, mert közben elfelejtette, hol is tartott már, s elölről kellett kezdenie…
- No, de most már nem hagyom magam többé megzavarni – mérgelődött Télapó –, megszámlálom, ha addig élek is.
- Egy, kettő, három, négy… - mondogatta csendesen magában, és már el is jutott talán háromszázig, amikor ismét bezörgetett valaki az ablakon.
- Ki van kint? – szólt ki mogorván Télapó. – Ki háborgat megint fontos dolgomban?
- Én vagyok, a postás bácsi! – hallatszott kívülről. – Levelet hoztam Télapónak.
Erre már mégiscsak ki kellett nyitni az ajtót.
- Nagyon fontos levelet hoztam – mondotta a postás bácsi. – Az van ráírva: Sürgős! Tessék hát sürgősen elolvasni!
- Könnyű azt mondani! – dörmögte Télapó. – Nem látom ám én az ilyen bolhabetűket.
- No, majd én segítek! – ajánlotta a postás bácsi. Kibontotta a levelet, és elolvasta, ahogy ott állt, szép sorjában:
„Kedves Télapókám! Gyere el hozzám, mihelyt lehet! Fontos dologban kell beszélnem veled! Csókol: Lacika!”
Mit tehetett Télapó? Felhúzta a meleg csizmáját, amivel hét mérföldet lehet egyszerre lépni, belebújt a bundájába, fejébe nyomta a prémes sapkáját; éppolyan volt most, mint egy falusi bakter. Becsomagolt magának egy kis útravalót, előkereste a vándorbotját, és elindult hetedhét országgá.
Ment, mendegélt a rengeteg erdőben, hát egyszer csak összetalálkozott a cinegével.
- Hej, cinege madaram, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig jobbra ebben a rengeteg erdőben, arra lakik Lacika!
Ment, mendegélt Télapó, amerre a kis cinege mondta, hát egyszer csak kiért egy nagy, virágos rétre.
„Hát most ugyan merre tartsak?” – gondolta magában, és akkor hirtelen megpillantotta a mezei nyulacskát, amint éppen futni tanította a kisfiát.
- Hej, te nyulam-bulam, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig balra ezen a nagy, virágos réten! Arra lakik Lacika.
Ment, mendegélt Télapó, amerre a nyulacska mutatta néki, hát egyszer csak elért egy nagy tornyos város szélére. A nagy tornyos város szélén szerencsére összetalálkozott a postás bácsival, amint éppen munka után hazaballagott.
- Ugyan, kedves postás bácsi, meg tudnád-e mondani nekem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak szépen egyenesen ebben a nagy tornyos városban, míg egy icipici utcába nem érsz. Abban az icipici utcában lakik Lacika.
Fáradt volt Télapó, útravalója is elfogyott már, mire megtalálta az icipici utcát. Be is esteledett, mire egy toronymagas házban megtalálta a kisfiút.
Jaj, talán már alszik is Lacika, hiszen öreg este van már! – gondolta Télapó, és óvatosan csengetett, hogy fel ne ébressze Lacikát.
- Itt lakik Lacika? – kérdezte nagyanyótól, aki ajtót nyitott neki.
- Itt lakik, itt lakik! – felelte nagyanyó. – Tessék besétálni!
Lacika már ágyban volt, mert egész nap csak Télapót várta, és elfáradt a sok várakozásban. Mégis megörült, amikor meglátta az ajtóban Télapót.
- Jó estét, Télapó! De régen vártalak! Jó, hogy megérkeztél!
- Jó estét, Lacika! De sokáig jöttem, amíg ideértem! Nagy rengeteg erdőn, virágos, nagy réten! Hetedhét országot végiggyalogoltam, mind megettem, ami útravalót hoztam.
- Jaj, kedves Télapó, de jó, hogy eljöttél, nagy tornyos városban, hogy el nem tévedtél! – kiáltotta Lacika örömmel, és helyet csinált Télapónak az ágya szélén.
- Nagyon fontos dologban kell veled beszélnem.
- Mondd csak, mondd, galambom! – mosolygott Télapó.
- Tudod, Télapókám…, de hajolj közelebb, a füledbe súgom, mert nagy titok, amit mondok neked. Nagyanyókám vett egy szánkót karácsonyra, de a pénzéből már nem futotta – hóra. Hó nélkül a szánkó nem ér egy fagarast; hozzál nekem sok-sok jó ropogós havat!
- Jól van – bólintott Télapó –, hozok neked, Lacikám, mert olyan szép levelet írtál nekem. Most csak feküdj le szépen, és aludj, mert elmondták már az esti mesét is a rádióban.
Le is feküdt Lacika, szemét is behunyta, el is aludt nyomban. Télapó meg éppen csak erre várt, szép lábujjhegyen kiosont a szobából, halkan becsukta maga megett az ajtót, hogy meg ne zavarja a kisfiú álmát, és elindult a csendes éjszakába.
Amerre ment, csillagos hó hullt az utakra, városra, tornyos nagy házakra. Hó hullt a mezőre, rengeteg erdőre, és a puha hóban senki sem hallotta lépteinek zaját. De reggel, mikor felébredtek a gyerekek, s kinéztek az ablakon, örömükben felkiáltottak:
- Esik a hó! Esik a hó!
Lacika nem szólt semmit, csak mosolygott a kis rácsos ágyában, mert ő már tegnap este tudta, hogy itt járt a Télapó.
http://karacsonytolkaracsonyig.blogspot.hu/2014/07/surgos-leve.html
Történet Miklós püspökről
Történet Miklós püspökről
Késő este volt már. Miklós püspök megállt az utolsó ház előtt, ahol egy kisfiú lakott, akinek még ajándékot akart vinni. Elbocsátotta a rénszarvast:
- Most már több helyre nem megyek. Menj, rénszarvas, pihenj le és aludj!
A rénszarvas elment, elhúzta a szánt, Miklós püspök pedig fogta a zsákot, teli ajándékkal, és elindult a lépcsőházban fölfelé.
A harmadik emeletre ment. Ott lakott egy Zoli nevű fiú, őt akarta meglátogatni. Ment a körfolyosón, és látta, hogy Zoli ablaka még világos. Benézett, ott volt a cipő az ablakban. Gondolta, óvatosan belecsúsztatja az ajándékot. De mielőtt betette volna, azt látta, hogy ennek a Zoli gyereknek potyognak a könnyei, itatja az egereket, sír.
Miért szomorú ez a Zoli? Igazán elkezdte érdekelni. Miklós püspök körmével megkocogtatta az ablakot, és csendesen odaszólt a fiúnak:
- Mi van veled, miért sírsz?
Erre a kisfiú nagyon megijedt, halkan felkiáltott:
- Jaj, jaj, Miklós püspök, ne adj nekem virgácsot!
- Miért adnék neked virgácsot? - kérdezte csodálkozva Miklós püspök. - Nézd csak, itt van a tele csomag szaloncukorral, dióval meg mandulával, naranccsal, nincs benne virgács!
- De igen, igen! - bizonygatta Zoli. - Engem a mamám ma megfenyegetett, hogy én olyan rossz voltam, hogy csak virgácsot kapok.
- De hát mi történt? - kérdezte Miklós püspök. A gyerek mesélni kezdett.
Az történt, hogy délelőtt szánkózni mentek a kistestvérével. Fölhúzták a szánkót a hegy tetejére, és azon veszekedtek, hogy ki kormányozzon. Aztán csúszni kezdtek a lejtőn. A testvére kormányzott, de Zoli is lerakta a lábát, hogy kanyarodjon a szánkó, és nekimentek egy fának. A testvére beverte a fejét, úgy, hogy kórházba kellett vinni, és most ott fekszik; szegény Zoli meg itatja az egereket a szobában.
Miklós püspök tanácstalan volt. Hogy lehetne megvigasztalni ezt a fiút?
Zoli pedig csak keservesen hajtogatta:
- Jaj, én nagyon rossz vagyok, nem érdemlek mást, csak virgácsot! Ekkor Miklós püspöknek támadt egy ötlete.
- Gyere Zoli - mondta neki -, látogassuk meg a kistestvéredet! Elviszed neki a csomagot.
Zolinak fölragyogott az arca:
- Menjünk!
Kimászott az ablakon, és Miklós püspökkel kézen fogva elindultak.
- Merre van az a kórház? - kérdezte Miklós püspök.
- A papámtól azt hallottam - felelte Zoli -, hogy három villamosmegállóra van innen.
- Akkor szálljunk villamosra!
Most kezdte bánni Miklós püspök, hogy elengedte a rénszarvast, mert vele gyorsabban odaértek volna, így pedig ott fagyoskodtak a villamosmegállóban. Aztán végre megjött a villamos, fölszálltak. Három megálló. Ott zötyögtek a villamoson Miklós püspök meg Zoli. Egyszer csak fölszállt egy ellenőr.
- Miklós püspök! - kérdezte Zoli - Van neked bérleted?
- Nincs - mondta Miklós püspök.
- Miklós püspök! - kérdezte Zoli - Van neked jegyed?
- Nincs - mondta Miklós püspök.
- Hát akkor mit tegyünk?
Jött az ellenőr. - Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! - mondta hangosan, és odaért Miklós püspök elé.
Miklós püspök pedig végső tanácstalanságában előhúzott a zsebéből egy szaloncukrot, betette a lyukasztóba, és kilyukasztotta.
- Tessék! - odaadta az ellenőrnek.
Az ellenőr nagy szemeket meresztett. - Miklós püspök! Milyen ez a villamosjegy? Zselés vagy kókuszos, esetleg marcipános?
- Azt hiszem, marcipános - mondta szégyenkezve Miklós püspök. A kalauz mosolygott, és visszaadta a kilyukasztott szaloncukrot: Jó utazást!
Na, ezután már leszálltak, és tényleg ott is volt a kórház. Elindultak a kapu felé, és egyszer csak megláttak egy táblát:
14 ÉV ALATTI GYEREKEK
A KÓRHÁZ BETEGEIT NEM
LÁTOGATHATJÁK!
- Hány éves vagy? - kérdezte Miklós püspök Zolitól.
- Én bizony csak kilenc - mondta Zoli.
- Mit tegyünk, mit tegyünk? - törték a fejüket.
A kórház előtt ott sötétlett egy bokor. Miklós püspöknek eszébe jutott valami. Kiöntötte a bokor tövébe a zsákjából az ajándékokat, és azt mondta Zolinak:
- Mássz be gyorsan!
Zoli bemászott a zsákba, Miklós püspök a vállára vette. Nehéz volt, nyomta a vállát a zsák, de bement. Bent volt a kórház előterében, ahol a portás megszólította:
- Miklós püspök! Mit keres kend itt a kórházban?
- Kedves portás úr - felelte Miklós püspök -, itt is vannak beteg gyerekek, meg kell látogatnom őket.
- Na, és az a fiú nem érzi magát kényelmetlenül a zsákban? - kérdezte a portás.
Miklós püspök ott pironkodott: - Lebuktam, lebuktam! - gondolta.
A portás folytatta: - Azt hiszi, kegyelmed, hogy én nem látok keresztül az üvegajtón? Ott lapulnak a csomagok a bokor tövében, ott szállt be a fiú. Engedje ki nyugodtan, nagyon kényelmetlen lenne fölcipelni a lépcsőházban.
Úgyhogy Zoli kimászott a zsákból, és fölbaktattak. Ezután már minden egyszerűen ment. Megtalálták Zoli öccsét, Petit. Ott feküdt az egyik ágyban, és be volt pólyálva a feje. Volt nagy meglepetés, amikor Zoli bement hozzá.
- Itt van Miklós püspök is, hoztunk neked csomagot!
Átadták neki az ajándékot. Petinek ragyogott az arca. Vidáman újságolta:
- A doktor bácsi azt mondta, hogy holnap már ki is jöhetek, mert nincsen komolyabb bajom.
lMiklós püspök ekkor már nagyon fáradt volt, így hát elbúcsúztak Petitől és elindultak kifelé. A portás ott vigyázott a bokor mellett a csomagokra, nehogy valaki elvigye. Megköszönték neki a segítséget, otthagytak ajándékba egy narancsot és egy marék földimogyorót, majd visszatértek Zoliék lakásához. A fiú megkönnyebbült sóhajjal aludt el, Miklós püspök pedig egymaga ballagott az éjszakában, s arra gondolt, hogy fog csodálkozni másnap a rénszarvas, amikor mindezt elmeséli neki.
http://karacsonytolkaracsonyig.blogspot.hu/2014/07/tortenet-miklos-puspokrol.html
Utoljára módosítva:
Sziasztok ! Keresném a Szervusz Télapó (Elérkezett, már rég vártuk, itt a december...)című számot,óvodás gyermekeknek- nem a Póker együttes előadásában.Azt is nagyon megköszönném,ha valaki a saját csoportja által előadott verziót fel tudná tenni. Nagyon szépen köszönöm !!!
Meglepetés a Mikulásnak
Történet
Állatok mézes sütit készítenek, de nincs méz. Elszaladnak a boltba és mogyoróért mézet vesznek. Tíz tojásból és a mézből készítenek csillagokat, angyalkát. Mikor kész vannak, kopog Mikulás. Ajándékosztás közben félúton kikopott a csizma talpa és nem tudja folytatni az útját. Kandallónál szunyókál, szárad a ruhája, állatok énekelve elaltatják a fáradt Mikulást. Mókus a padláson bőrt és zsinórt talál, a süni tüskéje lesz a tű, foltot varrnak a csizmára. Mikulás felébredvén nagyon boldog, köszöni a sütit, vendéglátást, csizmát, indul tovább. Elkísérik a rétig, és megígérik, jók maradnak. Hazatérve a csizmájukban csupa-csupa finomságot találnak.
Helyszín Állatkák háza (konyha, szoba)
Bábjáték
Mesélő:
Sziasztok Gyerekek! Micsoda nagy nap ez a mai! Tudjátok-e, kit várunk ma ide? (Ha minden igaz Igen, a Télapót/Mikulást!
Nem értem, hol késhet… Talán csak nem történt vele valami baj? Nemcsak mi várjuk ám, hanem az erdőben a barátaim is, a Süni meg a Mókus. Képzeljétek, van egy csodaszép házuk a patak mellett, egész télen jó meleg van benne, mert építettek egy kandallót, amiben mindig vidáman ropog a tűz. A spájzban meg ott áll a sok-sok finom bogyó, mogyoró, hogy télen se korogjon a gyomruk. Már én is rég nem jártam náluk, gyertek, nézzük meg, mit csinálnak! Tudjátok, nagyon szeretnek énekelni, remélem, Ti is! Ha hallotok valami ismerős éneket, énekeljetek velük bátran!
Mesélő elbújik, előjön Mókus és Süni, tesznek-vesznek.
Mókus
Sziasztok, Gyerekek! Képzeljétek, ma van Mikulás napja! Nagyon várjuk ám már! Olyan jók voltunk egész évben… Ti is?
Gyerekek Mi is! Tudjátok, mi épp most pucoltuk ki a csizmánkat szép fényesre, már ott is áll az ablakban, hogy a Mikulás beletehesse a sok-sok finomságot!
Süni: Tudunk ám mindenféle éneket, amivel várjuk a Mikulást. Ti is ismeritek pl. azt a dalt, hogy Hull a pelyhes?
Gyerekek: Igen!
Süni Akkor énekeljük el együtt, hátha hamarabb idetalál a Mikulás! [Ének]
Mókus: Mi lenne, ha a nagy várakozásban sütnénk egy kis mézes sütit? Úgy gyorsabban telik az idő ebben a nagy hidegben!
Süni Remek ötlet! Mi is kellhet a mézes sütihez? [Süni elbújik, mintha a spájzban keresgélne][Zörgés] Van lisztünk, tojásunk is tíz, vannak sütiformáink, nézd csak találtam csillagokat is! [Süni előmutatja a sütiformákat] [Előredobjuk a felfűzött sütiformákat]Ajaj. Egy valami viszont elfogyott, Mókus!
Mókus: Micsoda?
Süni: A méz! Elfogyott a méz! Hogy készítünk mézessütit méz nélkül?
Mókus: Megvan! Futás a boltba Mackó nénihez, még nyitva van! Nézzük csak, akad még bőven mogyorónk, amivel fizethetnénk! Gyerünk, indulás, Süni komám! [Énekelve elbújnak: Én elmentem a vásárba fél pénzzel, mézet vettem a vásárba fél pénzzel, mézem mondja…? ]
[Süni dúdolhat tovább, ha van kedve]
Paraván mögött hallani:
Csókolom, Mackó néni! Kérünk egy hatalmas csupor mézet! Mézes sütit készítünk és elfogyott a mézünk! Tessék, gyerekek! Nagyon ügyesek vagytok! Aztán kipucoltátok-e már csizmátokat? Ki bizony! Alig várjuk a Mikulást! Mennyivel tartozunk? 10 mogyoróba kerül a méz! Tessék! Csókolom! Sziasztok! Jó sütést![Mire visszajönnek, a felfűzött konyhafelszerelés is ott lóg a paravánon]
Süni [Süni miközben beszél, a háttérben konyhazörgés] Hát akkor lássunk neki. Tojásból tíz, mézből egy csupor, lisztből amennyi csak fér, keverjük össze, nyújsuk ki, legyen belőle angyalka, csillagocska, tepsibe vele, süssük ki, így ni és már kész is van!
[Ének: Mézes bábot vegyenek, tükrös szívet, szépet. Ide nézz, oda nézz, fele cukor, fele méz.][Közben kiakasztja a csillagos sütiket a paravánra] [Kopogtatás]
Mesélő: Mókus Süni, valaki kopog!
Süni Ki lehet az ilyen későn? Mókus, kinyitnád, épp a következő mézes sütit veszem ki a sütőből![Mókus nem szól] Mókus, ki az?
Mókus: Süni, a Mi-Mi-Mi
Süni: Kicsoda?
Mókus: A Mikulás!
Süni: A Mikulás! Nahát… Ennyire jók voltunk talán? Tessék csak bejönni! Hideg van odakint és szakad a hó!
[Mikulás bejön, zsákját lerakja (kiakasztja a paravánra)]
Mikulás Szervusztok kedves kis barátaim. Tudom, hogy idén nagyon jók voltatok, látom a csizmákat is kitettétek már. Nem akartam én bejönni, mert erre nincs sok időm, várnak a gyerekek a világ minden táján. De jaj, nézzétek, a sok gyaloglástól csizmám talpa kiszakadt, befolyik a hó, így nem tudom tovább vinni az ajándékokat, nagyon fázik a lábam. A zsákom telis-tele s sok-sok csomaggal! Segítsetek kis állatok, ha tudtok, mert lyukas csizmában, fázós lábbal nem tudok tovább menni!
Süni Most mit csináljunk, Mókuskám, mit csináljunk, gyerekek?
[Gyerekek remélhetőleg bekiabálnak valamiket]
Mókus Ez az, megvan! Gyere, kedves Mikulás, vedd le gyorsan a csizmád, meg ne fázz, itt a kandalló, egyél egy kis sütit, igyál rá finom tejet, szunyókálj egy kicsit, míg megszárad a ruhád. Meglátod, pihenés után könnyebben megy majd a gyaloglás is!
[Mikulás lepihen, innentől fogva nemigen mocorog]
Süni Mókus, te ugye tudsz cipőt talpalni?
Mókus Bizony, cipész lesz belőlem! Nézzük csak azt a csizmát… Azt a paszta, cipőpaszta, ez aztán tényleg lukas… Felszaladok a padlásra, hátha találok valami foltnak valót.[Dúdol: Azért varrták a csizmát, hogy mi járjunk benne, ha foltos is, ha rongyos is, illik a tánc benne…]
Megvan, találtam foltnak való! De jaj…… nincs meg a varrótűm!!
Süni Sose búsulj, Mókus pajtás! Az én tüskéimnél jobbat sehol sem találsz! Itt van ni, a hátamon! Aztán csak óvatosan húzzad… Jujujuj, óvatosabban! No, ez megvan, akkor aztán lássunk neki gyorsan annak a csizmának, ne várjanak már a gyerekek!
Mesélő Bizony ezek a szorgos kis állatok a süni tüskéjével foltot varrtak a Mikulás csizmájára. Ajaj, úgy látom, Mikulás még nagyon alszik, de ha nem ébresztjük fel, elkésik! Gyerekek, segítsetek felkelteni! Mondjátok velem: Kukorikú, Mikulás ébredj, a csizmád kész lett!
[Hangosan: Kukurikú, Mikulás ébredj, a csizmád kész lett! 2X, 3X mire a Mikulás felébred]
Mókus Míg aludtál, megfoltoztuk a csizmád, menj siess, várnak a gyerekek!
Mikulás Köszönöm kis barátaim a segítséget, sietek, várnak rám a gyerekek!! Sziasztok!
Süni, Mókus Szia Mikulás! Jó utat![Mikulás elmegy]
Mókus Nézd csak, Süni, egyszer csak tele lett a csizmánk mindenféle jóval, dióval, mogyoróval… Úgy látszik, mégiscsak jók voltunk idén…
Mesélő Remélem, gyerekek, ti is sok mindent találtok majd a csizmátokban! Figyeljetek csak, mindjárt odaér hozzátok a Mikulás. Gyertek, énekeljünk még egyet-kettőt közösen, hátha könnyebben odatalál hozzátok! [Hull a pelyhes, Száncsengő, Télapó itt van]
Történet
Állatok mézes sütit készítenek, de nincs méz. Elszaladnak a boltba és mogyoróért mézet vesznek. Tíz tojásból és a mézből készítenek csillagokat, angyalkát. Mikor kész vannak, kopog Mikulás. Ajándékosztás közben félúton kikopott a csizma talpa és nem tudja folytatni az útját. Kandallónál szunyókál, szárad a ruhája, állatok énekelve elaltatják a fáradt Mikulást. Mókus a padláson bőrt és zsinórt talál, a süni tüskéje lesz a tű, foltot varrnak a csizmára. Mikulás felébredvén nagyon boldog, köszöni a sütit, vendéglátást, csizmát, indul tovább. Elkísérik a rétig, és megígérik, jók maradnak. Hazatérve a csizmájukban csupa-csupa finomságot találnak.
Helyszín Állatkák háza (konyha, szoba)
Bábjáték
Mesélő:
Sziasztok Gyerekek! Micsoda nagy nap ez a mai! Tudjátok-e, kit várunk ma ide? (Ha minden igaz Igen, a Télapót/Mikulást!
Nem értem, hol késhet… Talán csak nem történt vele valami baj? Nemcsak mi várjuk ám, hanem az erdőben a barátaim is, a Süni meg a Mókus. Képzeljétek, van egy csodaszép házuk a patak mellett, egész télen jó meleg van benne, mert építettek egy kandallót, amiben mindig vidáman ropog a tűz. A spájzban meg ott áll a sok-sok finom bogyó, mogyoró, hogy télen se korogjon a gyomruk. Már én is rég nem jártam náluk, gyertek, nézzük meg, mit csinálnak! Tudjátok, nagyon szeretnek énekelni, remélem, Ti is! Ha hallotok valami ismerős éneket, énekeljetek velük bátran!
Mesélő elbújik, előjön Mókus és Süni, tesznek-vesznek.
Mókus
Sziasztok, Gyerekek! Képzeljétek, ma van Mikulás napja! Nagyon várjuk ám már! Olyan jók voltunk egész évben… Ti is?
Gyerekek Mi is! Tudjátok, mi épp most pucoltuk ki a csizmánkat szép fényesre, már ott is áll az ablakban, hogy a Mikulás beletehesse a sok-sok finomságot!
Süni: Tudunk ám mindenféle éneket, amivel várjuk a Mikulást. Ti is ismeritek pl. azt a dalt, hogy Hull a pelyhes?
Gyerekek: Igen!
Süni Akkor énekeljük el együtt, hátha hamarabb idetalál a Mikulás! [Ének]
Mókus: Mi lenne, ha a nagy várakozásban sütnénk egy kis mézes sütit? Úgy gyorsabban telik az idő ebben a nagy hidegben!
Süni Remek ötlet! Mi is kellhet a mézes sütihez? [Süni elbújik, mintha a spájzban keresgélne][Zörgés] Van lisztünk, tojásunk is tíz, vannak sütiformáink, nézd csak találtam csillagokat is! [Süni előmutatja a sütiformákat] [Előredobjuk a felfűzött sütiformákat]Ajaj. Egy valami viszont elfogyott, Mókus!
Mókus: Micsoda?
Süni: A méz! Elfogyott a méz! Hogy készítünk mézessütit méz nélkül?
Mókus: Megvan! Futás a boltba Mackó nénihez, még nyitva van! Nézzük csak, akad még bőven mogyorónk, amivel fizethetnénk! Gyerünk, indulás, Süni komám! [Énekelve elbújnak: Én elmentem a vásárba fél pénzzel, mézet vettem a vásárba fél pénzzel, mézem mondja…? ]
[Süni dúdolhat tovább, ha van kedve]
Paraván mögött hallani:
Csókolom, Mackó néni! Kérünk egy hatalmas csupor mézet! Mézes sütit készítünk és elfogyott a mézünk! Tessék, gyerekek! Nagyon ügyesek vagytok! Aztán kipucoltátok-e már csizmátokat? Ki bizony! Alig várjuk a Mikulást! Mennyivel tartozunk? 10 mogyoróba kerül a méz! Tessék! Csókolom! Sziasztok! Jó sütést![Mire visszajönnek, a felfűzött konyhafelszerelés is ott lóg a paravánon]
Süni [Süni miközben beszél, a háttérben konyhazörgés] Hát akkor lássunk neki. Tojásból tíz, mézből egy csupor, lisztből amennyi csak fér, keverjük össze, nyújsuk ki, legyen belőle angyalka, csillagocska, tepsibe vele, süssük ki, így ni és már kész is van!
[Ének: Mézes bábot vegyenek, tükrös szívet, szépet. Ide nézz, oda nézz, fele cukor, fele méz.][Közben kiakasztja a csillagos sütiket a paravánra] [Kopogtatás]
Mesélő: Mókus Süni, valaki kopog!
Süni Ki lehet az ilyen későn? Mókus, kinyitnád, épp a következő mézes sütit veszem ki a sütőből![Mókus nem szól] Mókus, ki az?
Mókus: Süni, a Mi-Mi-Mi
Süni: Kicsoda?
Mókus: A Mikulás!
Süni: A Mikulás! Nahát… Ennyire jók voltunk talán? Tessék csak bejönni! Hideg van odakint és szakad a hó!
[Mikulás bejön, zsákját lerakja (kiakasztja a paravánra)]
Mikulás Szervusztok kedves kis barátaim. Tudom, hogy idén nagyon jók voltatok, látom a csizmákat is kitettétek már. Nem akartam én bejönni, mert erre nincs sok időm, várnak a gyerekek a világ minden táján. De jaj, nézzétek, a sok gyaloglástól csizmám talpa kiszakadt, befolyik a hó, így nem tudom tovább vinni az ajándékokat, nagyon fázik a lábam. A zsákom telis-tele s sok-sok csomaggal! Segítsetek kis állatok, ha tudtok, mert lyukas csizmában, fázós lábbal nem tudok tovább menni!
Süni Most mit csináljunk, Mókuskám, mit csináljunk, gyerekek?
[Gyerekek remélhetőleg bekiabálnak valamiket]
Mókus Ez az, megvan! Gyere, kedves Mikulás, vedd le gyorsan a csizmád, meg ne fázz, itt a kandalló, egyél egy kis sütit, igyál rá finom tejet, szunyókálj egy kicsit, míg megszárad a ruhád. Meglátod, pihenés után könnyebben megy majd a gyaloglás is!
[Mikulás lepihen, innentől fogva nemigen mocorog]
Süni Mókus, te ugye tudsz cipőt talpalni?
Mókus Bizony, cipész lesz belőlem! Nézzük csak azt a csizmát… Azt a paszta, cipőpaszta, ez aztán tényleg lukas… Felszaladok a padlásra, hátha találok valami foltnak valót.[Dúdol: Azért varrták a csizmát, hogy mi járjunk benne, ha foltos is, ha rongyos is, illik a tánc benne…]
Megvan, találtam foltnak való! De jaj…… nincs meg a varrótűm!!
Süni Sose búsulj, Mókus pajtás! Az én tüskéimnél jobbat sehol sem találsz! Itt van ni, a hátamon! Aztán csak óvatosan húzzad… Jujujuj, óvatosabban! No, ez megvan, akkor aztán lássunk neki gyorsan annak a csizmának, ne várjanak már a gyerekek!
Mesélő Bizony ezek a szorgos kis állatok a süni tüskéjével foltot varrtak a Mikulás csizmájára. Ajaj, úgy látom, Mikulás még nagyon alszik, de ha nem ébresztjük fel, elkésik! Gyerekek, segítsetek felkelteni! Mondjátok velem: Kukorikú, Mikulás ébredj, a csizmád kész lett!
[Hangosan: Kukurikú, Mikulás ébredj, a csizmád kész lett! 2X, 3X mire a Mikulás felébred]
Mókus Míg aludtál, megfoltoztuk a csizmád, menj siess, várnak a gyerekek!
Mikulás Köszönöm kis barátaim a segítséget, sietek, várnak rám a gyerekek!! Sziasztok!
Süni, Mókus Szia Mikulás! Jó utat![Mikulás elmegy]
Mókus Nézd csak, Süni, egyszer csak tele lett a csizmánk mindenféle jóval, dióval, mogyoróval… Úgy látszik, mégiscsak jók voltunk idén…
Mesélő Remélem, gyerekek, ti is sok mindent találtok majd a csizmátokban! Figyeljetek csak, mindjárt odaér hozzátok a Mikulás. Gyertek, énekeljünk még egyet-kettőt közösen, hátha könnyebben odatalál hozzátok! [Hull a pelyhes, Száncsengő, Télapó itt van]
