A világ legszebb nagyija: 100 éves modell pózol a 100 éves Vogue címlapján

Az én nagymamám is 98 évig élt, és még csak ráncos se volt az arca! És nem viselt szemüveget sem. Azt mondta, a szemüveg öregíti

Melitta írta:

A százéves brit hölgy az első olyan modell, aki ennyi idősen szerepelt a szintén centenáriumát ünneplő nagynevű divatmagazin címoldalán.

Bo Gilbert a brit Harvey Nichols Áruház divatkampányában fog részt venni, amely a magazin május 5-én megjelenő, jubileumi számában fog debütálni – írja a Mashable.

Gilbert, aki egy birminghami idősek otthonában él, a címlapon többek között Valentino szemüveget, Victoria Beckham felsőt, a Dries Van Noten kabátot, Céline cipőt és Lanvin nyakláncot visel.

Nem véletlenül egy százéves hölgy szerepel a fennállásának századik évfordulóját ünneplő lap címoldalán, a lapszám kiemelt témája az ageism lesz (az életkor miatti megbélyegzés) a divatszakmában. – A jelenségről itt írtunk bővebben egy korábbi cikkünkben.

A Bo Gilbertről és a fotózásról készült kisfilm alapján a százéves modellt igencsak lenyűgözte a róla készült sorozat és a címlapkép.



Csatolás megtekintése 1454064

Kattints a kibontásához...

*
Kedves Melitta,
de szeretnék így kinézni 100 éves koromra...
A válasz: genetika és önfegyelem. Nekem mindkettőből hibádzik. Genetikailag gombóc vagyok, az önfegyelmet többször gyakoroltam, sikeresen. Akkor le is fogytam. Mostanában nagyon "elszaladt velem a ló", nem foglalkozom a külcsínnel. A belcsín jelent többet. Igaz, az egészség a külcsínnél van, mert ha nincsenek felesleges kilóim,akkor több az esélyem a szépkor megélésére.
Ez igaz, többször elmondom majd ezek után, meg is nézem a videót és erőt veszek magamon.
Remélem sikerül.
*
A hölgy finom, elegáns, csinos és valóban szép. A fotózás időpontjában nem jól választották meg számára a fülbevalót. Az nem illett hozzá. A hölgyhöz egy finom, valódi aprócska gyémánt fülbevaló, vagy igazgyöngyből készített illett volna. A ruhája színe is finom, mégis elgondolkoztató. Nem ám feketében, hanem rózsaszínben, pasztelban.. Öröm ránézni. Milyen gyönyörűséges lehetett Ő fiatalon?
Csak azon vagyok kiakadva, miért van Ő idősek otthonában? A családban nincs helye? Igaz, ez Amerikában megszokott dolog, én mégis berzenkedem. Irtózom az intézményesített élettől... A szabadságot szeretem, a felügyeletet hárítom. Pláne, ilyen agilis, fiatalos hölgynek. A körülötte lévő dolgok rendbetételét, takarítást, főzést, egyéb dolgokat másnak kell elvégeznie. Elismerem. De miért kell neki otthonban élnie?
G.B.

Tényleg jól néz ki. Gratulálok!

Georgina Bojana írta:

*
Csak azon vagyok kiakadva, miért van Ő idősek otthonában? A családban nincs helye? Igaz, ez Amerikában megszokott dolog, én mégis berzenkedem. Irtózom az intézményesített élettől... A szabadságot szeretem, a felügyeletet hárítom. Pláne, ilyen agilis, fiatalos hölgynek. A körülötte lévő dolgok rendbetételét, takarítást, főzést, egyéb dolgokat másnak kell elvégeznie. Elismerem. De miért kell neki otthonban élnie?
G.B.

Kattints a kibontásához...

Csak tippelni tudok, de bizonyára azért, mert 24 órás felügyeletre szorul. Ez azt is jelentheti, hogy éjjel is ébren kell lenni hozzá. Mert nagymamám pl. hajnal háromkor ment ki a fürdőszobába, elesett, és a fia és a menye, akik már szintén korosak, és altatóval aludtak, (gondoljunk bele, egy 98 évesnek 78 éves a fia) nem hallották meg a kiabálását. (Amúgy ők rosszabb állapotban voltak egészségileg, mint a mama.)
Nem minden család tudja biztosítani a szakápolót igénylő gondozást sem, és az állandó orvosi felügyeletet sem, mert erre is szükség lehet. Persze családi körben biztos jobb egy idős embernek, de ha én ilyen idős lennék, inkább otthonba vonulnék, semhogy terhet jelentsek a családomnak. 100 éves ember már nem tudja ellátni magát, legalábbis ritka lehet az olyan.

Jaszladany írta:

de ha én ilyen idős lennék, inkább otthonba vonulnék, semhogy terhet jelentsek a családomnak.

Kattints a kibontásához...

off Ha egy helyre kerülünk , majd megkérdezem tőled: Te Ladi , emlékszel amikor 33 éve még volt egy jó kis cset a kanadán? on

A szombaton divatbemutató lesz , induljunk együtt .

atapata írta:

off Ha egy helyre kerülünk , majd megkérdezem tőled: Te Ladi , emlékszel amikor 33 éve még volt egy jó kis cset a kanadán? on

A szombaton divatbemutató lesz , induljunk együtt .

Kattints a kibontásához...

Számítok rád!

Én tudom, milyen nehéz megoldani, hogy valaki mindig legyen otthon az idős családtaggal, mert a nagymamám felváltva volt hol a fiainál, hol az unokáinál (azaz nálunk). Valakinek mindig otthon kellett vele lenni. Próbáltuk úgy megoldani, hogy beültettük az autóba, és magunkkal vittük, de akkor meg egész úton azt kérdezgette, hogy mikor megyünk már haza
El tudta magát látni, de egy percre se akart egyedül maradni. És borzasztó nehéz volt bébiszittert (vagy mamaszittert) szerezni hozzá, ráadásul akkor is végig idegeskedett, hogy mi lesz vele, ha minket baj ér az úton, és ő egyedül marad örökre. De különben nagyon aranyos volt! Csak szobafogságban tartotta a családot.
Na most előfordulhat, hogy egy család nem tudja megoldani ezt a 24 órás mamafelügyeletet. Nálunk három család között oszlott meg, de így se volt egyszerű.

Amúgy ő nem örült ennek a hosszú életnek. A végén már nagyon fárasztotta. Csodálkozott is, miért tart olyan sokáig, kérdezgette is, hogy "hát meddig akarok én ílni?"
És mondta, hogy ha meghal, nehogy sirassuk, mert szép élete volt, de neki már bőven elég volt ennyi.
Persze nagyon sajnáltuk, de az biztos, hogy sokkal megnyugtatóbb, ha valaki így az "élettel betelve" megy el. Soha semmilyen krónikus betegsége nem volt. Végül egy tüdőgyulladás gyengítette le, és egyszer csak elaludt, ahogy szeretett volna.

minden elismerésem a hölgynek - de az a fülbevaló (G.B.!) tényleg borzalmas - egy lónak elmenne egy ekkora kampó, de egy ilyen archoz szerintem is egy kis gyöngy illene igazán

az otthont illetően...erről mindenkinek más a véleménye, elgondolása - én pl. most biztos vagyok benne, hogy ha valaha megérek egy olyan kort, helyzetet, amiben nem tudom száz százalékosan ellátni magam és a környezetemet, akkor inkább választok egy normális otthont - nem azért, mert nem szeretem a gyerekeimet vagy ők ne szeretnének, de tudom jól, több generáció együttélése nem egyszerű dolog (persze, lehet jönni azzal, hogy régen is generációk éltek együtt, csakhogy akkor nem volt más megoldás, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a nagymama is boldog volt, hogy nem kell külön élnie és bizony ott is csörrent kanál, tányér, legfeljebb kevesebb került ki a nyilvánosság elé)

Jaszladany írta:

Csak tippelni tudok, de bizonyára azért, mert 24 órás felügyeletre szorul. Ez azt is jelentheti, hogy éjjel is ébren kell lenni hozzá. Mert nagymamám pl. hajnal háromkor ment ki a fürdőszobába, elesett, és a fia és a menye, akik már szintén korosak, és altatóval aludtak, (gondoljunk bele, egy 98 évesnek 78 éves a fia) nem hallották meg a kiabálását. (Amúgy ők rosszabb állapotban voltak egészségileg, mint a mama.)
Nem minden család tudja biztosítani a szakápolót igénylő gondozást sem, és az állandó orvosi felügyeletet sem, mert erre is szükség lehet. Persze családi körben biztos jobb egy idős embernek, de ha én ilyen idős lennék, inkább otthonba vonulnék, semhogy terhet jelentsek a családomnak. 100 éves ember már nem tudja ellátni magát, legalábbis ritka lehet az olyan.

Kattints a kibontásához...

*
Kedves Jászladány,
ez nagyon szép, hogy elhatározod. Én sem szeretnék teher lenni senki "hátán". Ezért fohászkodom és minden áldott nap azért könyörgöm, hogy éljem meg a 78-79 évet, így, u.ebben az egészségi állapotban. Nem, nem akarnék már sem szép, de csinos sem lenni, még egészségesebb sem, csak az állapotom, az eü. állapotom ne romoljon. Tehát maradjunk az így-ben.
De!
Az intézményesített rendszereket nem tudom elviselni. Anno' napközis sem voltam éppen ezért. Tanulószobás igen, de napközis? Nem, egy nagyon rövid ideig, de nem ettem, duzzogtam - gyerekként! - ráadásul nem is fogadtam szót.
A munkahelyem is bizonyos szempontból szabad volt, tehát jöhettem/mehettem, amikor dolgom volt. Senki nem állt a hátam mögött, hogy ülj le és ne moccanj X ideig. Mivel nem mondták, így nem is moccantam, csak akkor, ha valóban - bármi okból mennem kellett.
Csak úgy, soha nem éltem vissza azzal a szabadsággal, amit megkaptam.
Nem tudom, még a gondolatát sem elviselni, ha bárki megszabná mikor alhatom, mikor ehetek, mikor és mit csinálhatok, mikor tévézhetek stb. stb. stb.
Igaz, vannak már 1 szobás apartmanok is, kb. 4 millió forintot kell letenni. Szükség volt rá, valakinek kerestem. De van olyan otthon is, ahol havi szinten kell befizetni 150 ezer forintot. No és itt is 2 ágyas a szoba. Ki tudja, kit kapok magam mellé?
No ezért fohászkodom, imádkozom, ne kerüljek ilyen helyre, s éljem meg úgy, ahogyan azt elképzeltem, ebben az eü. állapotban azt a kort. Aztán aludjak el, s ne ébredjek fel. Van ilyen, talán ez nekem is "bejön"?!
No igen, jól tudom, ember tervez - Isten végez.
Kérni azért lehet, nem? S, ha ez nekem reményt ad, akkor nosza, folytatom az alkudozást.
G.B.

Ő is...