Cipőpucolóból milliomos - egy elzálogosított hűtővel kezdődött

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Mindenki a semmiből akar sikeres lenni, úgyhogy most mutatunk valakit, aki a harmadik világban gyakorlatilag az utcáról jutott nagyon magasra.

Megküzdött a bürokráciával, zaciba vágta a hűtőjét, hogy legyen alaptőkéje, és nagyon keményen dolgozott - és most nagyon jól keres.

A jó megjelenés márpedig fontos. Meg van az a mondás is, hogy egy karaktert a cipővel kezdünk el felépíteni. Legyen most szó akár állásinterjúról, fontos randevúról, netán egy üzleti vacsoráról, mindenki a legjobbját akarja nyújtani.

Aztán váltunk egy picit – Dél-Afrikában járunk. Itt mindennapos látványnak számítanak a lábbeliket pucolók, lehetnek akár nagyon fiatalok is. Ha éppen nincs hangulata megtisztítani cipőjét, adja inkább szakértő kezekbe – Lere Mgayiya vállalkozása éppen erre specializálódott.

Bár a cégnév nem valami fantáziadús, hiszen a Lere’s Shoe Shine szó szerint Lere cipőtisztítóját jelenti, az üzlet virágzik. A CNN megkereste a férfit, aki most már nyugodtan állíthatja, övé a legnagyobb cipőtisztító-hálózat az országban. Egyszerre három reptéren dolgoznak 45 alkalmazottal, naponta körülbelül 600 lábbelit kifényesítve. De Lere már nagyban gondolkodik, nem csak Afrikában terjeszkedne tovább, hanem az Egyesült Államokban és Angliában is.

A szerény kezdetek

Ma Mgayiya körülbelül 227 ezer dollárt keres évente, ami az országban szép összegnek számít. De mielőtt még fényezőkirállyá vált volna, rengeteg akadályt kellett legyőznie. Dolgozott a nemzeti légitársaságnak, aztán a családi élőállat bizniszben is megfordult, ahonnan végül nagybátyja csúnya körülmények közt ki is vágta.

Ezután más irányban próbálkozott, a Red Bull egy versenyén 3100 dollárt nyert, de ezt egy rossz befektetéssel gyorsan elbukta, és egy év után megint egy fillér és munka nélkül állt az utcán.

Az éhező ember nem gondolkozik

Mgayiya teljesen elszegényedve végül aprópénzért cipőfényezésbe kezdett a fokvárosi reptér mellett, de hamarosan már nagyban tervezett. Megkereste régi kapcsolatait a légitársaságos napjaiból, segítségükkel 2002-ben üzlethelyiségért folyamodott. A hatóságok több mint egy év alatt bírálták el a kérvényét, ezalatt a létbiztonsága többször is beszélybe került, és recepciósként próbálta eltartani magát.

Eladom a hűtőmet, mert hiszek magamban

Az üzlet indulásához már nem sok hiányzott mikor végre megérkezett a hatósági ámen, Mgayiya még bevágta a hűtőjét a zálogházba, hogy eszközöket és krémeket tudjon venni.

Alkalmazottjával együtt már az első napon rossz hírekkel szembesültek, a beszállító nem hozta ki a megrendelt emelvényeket, így az ölükben pucolták a cipőket – reggel öttől este kilencig, heti hat napon.

Ha egy üzlet beindul, akkor pedig nincs megállás, így volt ez itt is. Egy vendég javaslatára a nevet Reptéri Cipőfényesítőről (Airport Shoeshine) Lere Cipőfényesítőjévé (Lere’s Shoe Shine) változtatták, kihangsúlyozva ezzel a személyes, beszédes jellegét. Négy hónap alatt az üzlet berobbant, és Lere már öt alkalmazottat foglalkoztatott.

Kell egy kis szerencse is

Egy év telt el, ekkor hősünk lehetőséget kapott arra, hogy terjeszkedési ötleteit felvázolja az összes dél-afrikai reptér atyaúristenének, aki vevő volt ezekre. Az üzlet csúcspontján öt reptéren hatvan ember dolgozott Lere Cipőfényesítőjében. Ma már csak a három legfontosabbra koncentrál: Fokvárosra, Durbanra és Johannesburgra.

És ez van ma…

Lere ma már nem dolgozik naponta 14 órát, csak egyszer hetet, ha éppen olyan kedve van. Saját háza van, lánya magániskolába jár, és már tud ajándékokat venni feleségének.

Ha üzleti tanácsért fordulnak hozzá, azt feleli, hogy hinni kell magunkban, na meg szerencse is kell. Egyelőre még nincs megállás, Mgayiya nem akar megállni, terjeszkedne Afrikában és más kontinenseken is.

A zaciba vágott hűtőről viszont sajnos nem tudunk semmit.

Privatbankar
cop pucolo.jpg
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes, ha engem kérdeztek volna nem támogattam volna az ötletet hisz nem láttam benne pénzt...Ebből látszik hogy nem árt szétnéznünk a környezetünkben és lehet hogy ott találjuk a meggazdagodás útját.
Persze a kitartás sem árt!
 

blober

Őstag
Gyémánt támogató
Állandó Tag
Én is mindig hittem magamban, dolgoztam keményen de a lakbér, villanyszámla, evés-ivás, elvitte a nehezen összedolgozott pénzemet. De azért valahol legbelül mégis egy elégedett emberként éltem az életemet, távol az igazi jóléttöl de távol az anyagi gondoktól is.
Azért az ilyen meggazdagók jó nagy részt köszönhetnek a szerencsének mégis minden elismerésem az övék.

A Csabi. Szakács volt és déleött dolgozott egy étteremben ahol ebédet fözött és délután, este, éjjel dolgozott egy másikban ahol rendes szakács volt. Az anyagi helyzete hozzánk képest fantasztikus volt. Egyszer, nem kis dicsekvéssel tarkitva tartott nekünk egy kisebb beszédet, hogy lehet itt nagyon jól élni csak dolgozni kell. Példa természetesen saját maga volt a két étteremben fözéssel. Lajos hallgatta majd megkérdezte - jó, jó de, hogy csináljam én? Dolgozz kisfiam! Na de én nem szakács vagyok hanem esztergályos. Következett egy pohár bor és témaváltás.
 

Zsuzsi1031

Állandó Tag
Állandó Tag
Tanulság, van a akinek csak szemét. semmi eget rengető gondolat, s van aki aranyat lát benne...s valóban arannyá vált :)..kalap emelést érdemel...úgyhogy emelem :)
 

blober

Őstag
Gyémánt támogató
Állandó Tag
Ahogy irod pacisi! Ez az élet rendje. A meggazdakodók száma nagyon is behatárolt. Szerencse, taposás és sok munka és akkor megy. Addig amig a kinaiak nem jönnek. Bár nekünk akik csak élünk, nekünk jók a kinaiak mert olcsók. De ezt már régen tudják a walmart-nál is.
 
Oldal tetejére