Három bivalyt is adott nejéért a fiatalember

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A tanzániai Sarah Samson Mwakalange és az újszászi Csermák Zoltán e hónapban ünneplik első házassági évfordulójukat. A tavaly szeptemberi eseményeket soha nem fogják elfelejteni, az ifjú párt ugyanis a távoli afrikai országban, a helyi hagyományok szerint adták össze.

– Gyertek már ki az esküvőre, legalább hárman legyünk fehérek! – kérte nevetve szüleit még tavaly nyáron Zoli, aki elhatározta, feleségül veszi kedvesét, a tanzániai származású Saraht. A fiatalok Londonban ismerkedtek össze, a barátságból hamar szerelem szövődött. A szülők meg sem lepődtek fiuk választottján, Zoli ugyanis évekig hangoztatta, mennyire tetszenek neki a fekete bőrű nők.

– Azon viszont megdöbbentünk, amikor kiderült, az esküvőt Tanzániában szeretnék tartani. Elővettem egy Afrika-térképet, hogy megnézzem, hol is van pontosan ez az ország. Sejthetik, mennyit beszélünk az ő nyelvükön! – mondja az édesapa, Ferenc.
– Vettünk hát egy fordítógépet, egy fehér lábaskészletet a nászasszonynak, majd felültünk a Londonba tartó repülőre, hogy onnan a gyerekekkel együtt utazzunk Tanzánia fővárosába.
– Jó napot, Mr. Mwakalange, örülök, hogy megismerhettem!

– ismételgettem izgatottan a gépen angolul, nehogy életem első idegen nyelvű beszélgetésén felsüljek! Amikor kinyílt a repülő ajtaja, a 95%-os páratartalom és a harminc fokos hőség csapott arcul bennünket, pedig ott akkor ért csak véget a tél – mondja Erzsike. Az utasokat már várták Sarah rokonai, akik a hagyományos üdvözléssel köszöntötték őket. A férfiak a vállukat érintették egymáshoz, a nők a nőknek kezet csókoltak. Majd a helyi asszonyok felkapva a csomagokat, hűségesen követték a „teremtés koronáit”.

– Egymás kezéből szedtük ki a nászasszonnyal a bőröndöt. Komoly harcot vívtam vele, hát mi dolog, hogy ő cipelje a terheket?! – meséli Ferenc, aki szerint az emancipáció Tanzániában még gyerekcipőben jár, bár viccesen azt is megjegyezte, egy magyar férfi könnyen bele tudna szokni e kultúrába. A fiatalok hamarosan felkeresték a helyi lelkipásztort, aki az eljegyzés előtt kiűzte belőlük a szellemet. Majd rátérhettek a „lényegre”, arra, hogy egy csoport megállapítsa,


Zoli feleségül veheti-e Saraht. A kérdés szó szerint anyagi alapokon nyugszik: a menyasszonyt ugyanis meg kellett vásárolni. Az ára három bivaly volt láncostól pénzben leróva, valamint 2 párna, 2 lepedő és 2 paplan. Üzletben nincsen barátság: a pénzt gondosan megszámolták, majd miután kiderült, egyezik a kért összeggel, trillázva, sikítva nyugtázták a helyiek, hogy nyélbe üttetett az eljegyzés. A fiatalok készülhettek az esküvőre. Zolit elvitték egy borbélyhoz, ahol gyantázták az arcát, nehogy pengével megvágják a nagy napon.


– Szeptember 30-án elérkezett a nagy nap, egy térre invitálták a násznépet – idézi fel az (akkor még) örömapa.
– A szertartás előtt egy helyi beatzenekar szórakoztatta a csaknem kétszáz embert, akik között mi voltunk a legnagyobb látványosság. Kikerekedett szemmel, térdrogyasztva bámultak bennünket, hiszen sokan fehér embert életükben nem láttak. Mi néztük őket, ők bennünket, érdekes helyzet volt – nevet össze az újszászi házaspár. A szertartás után kezdődött az ünnepi vacsora. Az alkohol viszont hiányzott.

– Nem estem kétségbe, mert ott volt nálam a jóféle magyar pálinka. A tanzániai magyar nagykövet mellett ültem, mi bizony gyakran meghúztuk az üveget! – bólogat Ferenc.
Miközben a férfiak titokban italoztak, az örömanyának ugyancsak bujdokolva kellett cigarettázni, a dohányzás ugyanis Tanzániában megvetett dolog. A lakodalom izgalmas része a magyar örömapa ünnepi beszéde volt.
– Hamar rájöttem, köszönőviszonyban sem volt az én beszédem azzal, amit lefordítottak. Máig nem tudom, mit mondhattam, de tetszett a násznépnek, mert trilláztak folyamatosan.

Az esküvő és lakodalom éjfélig tartott, az újszászi család afrikai kiruccanása pedig összesen két hétig. Az ifjú pár is visszautazott Londonba, a mai napig ott élnek. Zoltánt telefonon értük utol, aki azt mondta, Sara teljesen megváltoztatta az elmúlt egy év alatt, a szertelen fiatalemberből komoly férfit faragott belőle. A feleség is rajong párjáért, és apósáért is, akivel kifejezetten jó barátságba került. Első mondatai egyike, amit magyarul megtanult: „Imádlak, apuka!”

A konyhapartin csak nők vehetnek részt
Még Tan zániában is létezik lánybúcsú, melyet az ottaniak konyhapartinak neveznek. Ekkor adják át a menyasszonynak az ajándékokat is: sok konyhai eszközt és még több kelmét, amibe be is csavarják a fiatal nőt. A szülők sem maradnak ajándék nélkül, a Csermák házaspár is hozott haza bőségesen a helyi hímzett ingekből, blúzokból és szövetanyagból.
– Ezeket a ruhákat idehaza nem vennénk fel, ezért a szekrényben tartjuk őket. De bármikor rápillantok e blúzokra, a vidám színükre, mindig Afrika jut az eszembe, az elefántok, a szavanna illata és az Indiai-óceán morajlása – árulja el Erzsébet.
Szerelmespar.jpg
 
P

Pete White 77

Vendég
ez az eddigi legaranyosabb sztori ( gyermekeim születésén kívül ) amit megismertem :) gratula az ifjú párnak, és hosszú boldog közös éveket nekik :)
 
Oldal tetejére