A Kossuth-díjas író a CEU-ügy kapcsán írt nyílt levelet a miniszterelnöknek. Elég keményre sikerült.
A levél így hangzik:
„Miniszterelnök Úr!
A múlt század utolsó harmadában a kitáguló Közép-Európa sokféleségének érdeklődő és megcsodáló felfedezése adott sokunknak örvendő otthonosságot a fölpezsdülésük által mind érdekesebbé váló hazáinkban.
Megértettük, hogy tanulnunk kell egymástól, és a diákok szerteszét Európában és a földkerekségen felneszelve kedvet kaptak tanulmányozásunkhoz.
Tisztelet és köszönet illeti Soros Györgyöt, hogy a tehetségével felhalmozott vagyona jelentékeny részét ennek a tanulmányozásnak adta.
Saját, és nem az állam vagyonából sok kiváló intézményt alapított a magyar hazában, amely 1944-ben olyannyira vonakodott az ő hazája is lenni, hogy majdnem meg is ölte, de mikor Gyuri, a gyilkolási előkészületet, nagyjából úgy, mint én, túlélte, kamaszkorában úgy döntött, hogy nem akar olyan földön élni, ahol ilyesmi előfordulhat, ahol az ember kiszolgáltatott, és nem rendelkezhet szabadon önmagával.
1948 táján, amikor Magyarországon rövid szünet után a nemzeti szocialista bőrkabátos fiatal férfiakat a kommunista-szocialista bőrkabátos fiatal férfiak váltották fel, hogy elbánjanak az egyet-nemértőkkel, az apjától kapott tíz dollárral fölszerelkezve nekivágott a nagyvilágnak.
Hogy most az ön propagandagépezete göbbelsi lendülettel a zsidó Sorosban mutatja fel a nemzetnek és a világnak minden bajok okozóját az 1933-as náci jelszóhoz (a zsidók a mi szerencsétlenségünk) hasonlóan,
gyászosan emlékeztet az undorító példára.
Ha csak egyszer-egyszer utalt volna Sorosra, az még kaphatna egy elnéző magyarázatot, de hogy folyamatosan suhogtatott bunkót fabrikált annak az embernek a nevéből, aki több jót adott a magyar és máshonnan jövő tanulni vágyó fiataloknak, mint ön és baráti köre együtt véve, engem arról győzött meg, hogy
ön a hatalmának önkényes meghosszabbítása érdekében a ravasz és képmutató politikai antiszemitizmus szólamtárából két marokkal merít.
Akinek a Közép-európai Egyetem nem kell, annak a sokféle Közép-Európa sem kell, sőt, a még sokfélébb Európa sem.
Ahogy Magyarország neve angolul Hungary, úgy a Közép-európai Egyetem neve Central European University. Mi a baj ezzel?
Kicsoda micsoda Brüsszel? Belgium fővárosa és az EU, meg a Nato központjának a székhelye?
Vagy egy ellenséges megszálló hatalom fővárosa?
Nem ön képviseli Magyarországot az ott székelő Európai Bizottságban?
Külföldi pénzből kitartott hálózatok? – ez áll az ön nekünk, állampolgároknak küldött levelében.
Kire-mire gondol? Magyarországra, amely beruházásainak kilenctizedét brüsszeli pénzből, más európai országok adófizetőinek támogatásából fedezi?
Milyen beruházásokból gazdagszik olyan meglepő ütemben az ön kedvenc falujának a polgármestere és baráti köre? Vagy az a sok milliárd mind csak az ő zsebébe megy? Mert olyan ügyes, okos üzletember? A sikerének semmi köze ahhoz, hogy falubeli játszótársa a miniszterelnök?
Az átláthatóság Önnek ebben az esetben is szívügye?
Miért haragszik Magyarország miniszterelnöke az Európai Unióra?
Mert onnan jön a pénz? Mert meg kéne köszönni, mert el kellene számolni vele?
Mennyit adott a gonosz Brüsszel? És mennyit adott a jó Oroszország?
Mennyit az ördögi Soros, és mennyit az angyali Orbán?
A külföldi pénz büdös, ha a „civilekhez” megy, és jó szagú ha a kormányfő családjához.
Az előbbiek „kitartottak”, mint a kurvák, utóbbiaknak jár?
Nemzeti függetlenségünket és biztonságunkat valóban Brüsszel veszélyezteti, és nem Ön, akinek sikerült ledolgoznia országunkat az „új demokráciák” ranglistájának aljára?
Ön húsz évvel ezelőtt lett kormányfő, tizenegy évet töltött hatalomban, vagy annak a közelében. Nem volt elég?
Meggyőződésem, hogy a rendszerváltozás óta Ön volt a legkártékonyabb magyar politikus.
Senki másnak nem sikerült annyi megalapozatlan állítást és igaztalan rágalmat felhalmoznia, Ön a bajnok.
A legderekabb hazafias cselekedete az lenne, uram, ha lemondana az állásáról.
Nyugdíjas éveiben szórakozzon a játék-vonatocskájával meg a stadionkájával, és rugdossa egyedül a labdát az üres kapuba.
Üdvözlettel,
Konrád György”
A levél így hangzik:
„Miniszterelnök Úr!
A múlt század utolsó harmadában a kitáguló Közép-Európa sokféleségének érdeklődő és megcsodáló felfedezése adott sokunknak örvendő otthonosságot a fölpezsdülésük által mind érdekesebbé váló hazáinkban.
Megértettük, hogy tanulnunk kell egymástól, és a diákok szerteszét Európában és a földkerekségen felneszelve kedvet kaptak tanulmányozásunkhoz.
Tisztelet és köszönet illeti Soros Györgyöt, hogy a tehetségével felhalmozott vagyona jelentékeny részét ennek a tanulmányozásnak adta.
Saját, és nem az állam vagyonából sok kiváló intézményt alapított a magyar hazában, amely 1944-ben olyannyira vonakodott az ő hazája is lenni, hogy majdnem meg is ölte, de mikor Gyuri, a gyilkolási előkészületet, nagyjából úgy, mint én, túlélte, kamaszkorában úgy döntött, hogy nem akar olyan földön élni, ahol ilyesmi előfordulhat, ahol az ember kiszolgáltatott, és nem rendelkezhet szabadon önmagával.
1948 táján, amikor Magyarországon rövid szünet után a nemzeti szocialista bőrkabátos fiatal férfiakat a kommunista-szocialista bőrkabátos fiatal férfiak váltották fel, hogy elbánjanak az egyet-nemértőkkel, az apjától kapott tíz dollárral fölszerelkezve nekivágott a nagyvilágnak.
Hogy most az ön propagandagépezete göbbelsi lendülettel a zsidó Sorosban mutatja fel a nemzetnek és a világnak minden bajok okozóját az 1933-as náci jelszóhoz (a zsidók a mi szerencsétlenségünk) hasonlóan,
gyászosan emlékeztet az undorító példára.
Ha csak egyszer-egyszer utalt volna Sorosra, az még kaphatna egy elnéző magyarázatot, de hogy folyamatosan suhogtatott bunkót fabrikált annak az embernek a nevéből, aki több jót adott a magyar és máshonnan jövő tanulni vágyó fiataloknak, mint ön és baráti köre együtt véve, engem arról győzött meg, hogy
ön a hatalmának önkényes meghosszabbítása érdekében a ravasz és képmutató politikai antiszemitizmus szólamtárából két marokkal merít.
Akinek a Közép-európai Egyetem nem kell, annak a sokféle Közép-Európa sem kell, sőt, a még sokfélébb Európa sem.
Ahogy Magyarország neve angolul Hungary, úgy a Közép-európai Egyetem neve Central European University. Mi a baj ezzel?
Kicsoda micsoda Brüsszel? Belgium fővárosa és az EU, meg a Nato központjának a székhelye?
Vagy egy ellenséges megszálló hatalom fővárosa?
Nem ön képviseli Magyarországot az ott székelő Európai Bizottságban?
Külföldi pénzből kitartott hálózatok? – ez áll az ön nekünk, állampolgároknak küldött levelében.
Kire-mire gondol? Magyarországra, amely beruházásainak kilenctizedét brüsszeli pénzből, más európai országok adófizetőinek támogatásából fedezi?
Milyen beruházásokból gazdagszik olyan meglepő ütemben az ön kedvenc falujának a polgármestere és baráti köre? Vagy az a sok milliárd mind csak az ő zsebébe megy? Mert olyan ügyes, okos üzletember? A sikerének semmi köze ahhoz, hogy falubeli játszótársa a miniszterelnök?
Az átláthatóság Önnek ebben az esetben is szívügye?
Miért haragszik Magyarország miniszterelnöke az Európai Unióra?
Mert onnan jön a pénz? Mert meg kéne köszönni, mert el kellene számolni vele?
Mennyit adott a gonosz Brüsszel? És mennyit adott a jó Oroszország?
Mennyit az ördögi Soros, és mennyit az angyali Orbán?
A külföldi pénz büdös, ha a „civilekhez” megy, és jó szagú ha a kormányfő családjához.
Az előbbiek „kitartottak”, mint a kurvák, utóbbiaknak jár?
Nemzeti függetlenségünket és biztonságunkat valóban Brüsszel veszélyezteti, és nem Ön, akinek sikerült ledolgoznia országunkat az „új demokráciák” ranglistájának aljára?
Ön húsz évvel ezelőtt lett kormányfő, tizenegy évet töltött hatalomban, vagy annak a közelében. Nem volt elég?
Meggyőződésem, hogy a rendszerváltozás óta Ön volt a legkártékonyabb magyar politikus.
Senki másnak nem sikerült annyi megalapozatlan állítást és igaztalan rágalmat felhalmoznia, Ön a bajnok.
A legderekabb hazafias cselekedete az lenne, uram, ha lemondana az állásáról.
Nyugdíjas éveiben szórakozzon a játék-vonatocskájával meg a stadionkájával, és rugdossa egyedül a labdát az üres kapuba.
Üdvözlettel,
Konrád György”
Ráadásul te valóságban nem Magyarországon élsz, ezért aztán bármit elhiszel, amit írnak. Az, hogy valaki diplomás, Kossuth-díjas, stb. nem jelenti, hogy bármit leír, vagy kimond, igaza van. 
