Másfél éven át szitálta a folyómedret, hogy összegyűjtse a jegygyűrűt

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Valami igazán különlegeset szeretett volna adni a szerelmének a férfi, de nem érte be annyival, hogy készíttet egy egyedi jegygyűrűt: a hozzávalót is a saját kezével szedte össze.

Hogy azért-e, mert romantikus, vagy azért, mert túlságosan skót volt a gyűrűvásárláshoz, nem tudni, de az biztos, hogy John Greenwood különleges módját választotta a barátnője keze megkérésének. A skóciai Luncartyban élő 48 éves férfi 18 hónapot töltött azzal, hogy a festői ország hegyeiben addig szitálja a folyómedret, míg sikerült összeszednie a több ezer apró aranyszemcsét, amiből egy ékszerész már el tudta készíteni a csodaszép szerelmi zálogot. "Ez a szerelem megszületése volt" - mondta utólag a kitartó férfi.

Azt mondta, sokszor hallott az aranylázról, és álmodott is róla, hogy ő maga aranyat mos. Ezért aztán elhatározta, hogy valóra váltja ezeket az álmokat, és úgy számolja, hogy összeadva a 18 hónap alatt végzett munkát, összesen mintegy 20 napnyi időt töltött az aranymosással. "Egy kicsit olyan ez, mint a hegymászást a tetején kezdeni" - magyarázta.

A gyűrű egyébként nemcsak ezért különleges. A skót hegyekben annyira ritka a patakokban heverő arany, hogy kereskedelmi forgalomban nem is lehet kapni. A robbanóanyag-technikusként dolgozó férfi azt mondta, ez a nemesfém a természetes állapotában körülbelül 22 karátos (a legtisztább arany 24 karátos besorolást érhet el), épp emiatt többet ér annál, mintsem megvehető legyen bárhol.

A kitartó munka eredménye összesen több mint 100 grammnyi skót aranyszemcse lett, amiből nemcsak a menyasszony, a 42 éves gyógytornászként dolgozó Morag Shearer gyűrűjére futotta, hanem mindkettejük karikagyűrűje is ebből készült.

A feldolgozás és beolvasztás során persze volt, ami selejtbe ment, a két karikagyűrű így 3,25 és 5,2 grammos lett. A pár a gyönyörű nyugat-indiai Antigua szigetén, paradicsomi környezetben mondta ki a boldogító igent egy álomesküvő keretein belül a múlt héten - számolt be a Daily Mirror.

jegygyuru_freedigitalTomClare.jpg
 

hombárfej

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes. Nekem soha nem jutott eszembe, hogy elmenjek aranyat mosni.
Azonban van egy-két apró hiba:
- Az aranyat nem szitálják, hanem mossák. A folyó iszapjából, vagy az ásott földből régen egy lapos peremű tálban a vizes zagyot körbelötyögtetve lehetett különválasztani a nehéz aranyszemcséket a könnyebb homoktól, földtől, agyagtól.
Magyarországon, még a Dunánál a Kis-Dunaágban is lehetett mosni. Ma már nincs, mert a szabályozássak máshová terelődött el az ülepedés. Ma inkább a Rába alsó folyása az, ahol lehet aranyat mosni. Egyeseknek megéri még ma is.
- A patakokban, a patakok partján heverő arany annyira ritka, hogy sehol nem lehet kapni, nemhogy Skóciában, és méghogy boltban! Aki ilyet talál, azonnal beváltja, mert a nyersarany sokat ér ám! A számítástechnika tonnaszámra használná, ha lenne elég.
- "A feldolgozás és beolvasztás során persze volt, ami selejtbe ment, a két karikagyűrű így 3,25 és 5,2 grammos lett."
Ki hallott már ilyet? Az aranyművesek századgrammra elszámolnak a hozott anyaggal.
Itt inkább az történhetett, hogy az "összesen több mint 100 grammnyi skót aranyszemcse" (mi az, hogy skót??) a feldolgozás során átalakult 8,45 gr aranygyűrűvé és 91,55 gr lopott arannyá. Tehát az arany nem veszett el, csak átalakult. :rohog: Magyarul, vagy inkább skótul, a szegény jómunkásembert átrázták.
= Az nem történhetett meg, hogy a cikk hírlapi kacsa, netán a fordítónak dunsztja sem volt a fordítás mikéntjéről, esetleg a sok szótárazás közben elvesztette a fonalat? Mert ez a cikk úgy marhaság, ahogy írva vagyon.
 
M

magdusis

Vendég
Éngem a menyasszony kommentárja érdekelne inkább.42 évesen arra várni,hogy a vőlegény egy -igaz,hogy szimbolikus értlkű,de mégiscsak-
tárgyra ennyi energiát,sőt időt áldozzon ....
Persze az más,ha együtt,közösen csinálták,és közben tudtak beszélgetni,stb.,az más.
 
Oldal tetejére