Amikor egy mosonmagyaróvári háztartásban lehúzzák a WC-t, ugyanaz a víz folyik, mint amit Budapest egyik legdrágább kávéházában a vendégeknek felszolgálnak – poharanként 890 forintért. Amit helyben a csapból engedve isznak az óváriak, az a fővárosi Gerbaud cukrászdában 7600-szor, vagy akár húszezerszer drágább. A mosonmagyaróvári önkormányzat külön céget gründolt az értékesítésre, állítólag természeti kincsen ül a város, jöhet még a kínai export is.
Emlékszik még a Szentkirályi ásványvíz kezdeti történetére? A sztori nagyközönség előtt ismert része úgy indult, hogy egy jó Kecskemét környéki vízbázisra épülve kitalálták a márkát, majd megnyertek vele egy olyan nemzetközi versenyt (Aqua Eauscar), amelynek komolyságát ugyan sokan kétségbe vonták, a marketingértéke azonban nagy lökést adott a vállalkozásnak. A Szentkirályi a következő években heves árversenyben gyakorlatilag letarolta a magyar piac felét, és tulajdonosa sok év jelentős profittermelése után csak nemrég jutott oda, hogy a nemzetközi terjeszkedés miatt részben meg kellett válnia a cégétől.
Első látásra most valami kísértetiesen hasonló történik a mosonmagyaróvári csapvízzel. Igen, a csapvízzel, hiszen az a termék, amelyről szó van, nem ásványvíz, hanem hivatalos besorolása szerint ivóvíz, vagyis ugyanabból a kútból jön, amely a Szigetközben 74 ezer háztartás vízellátását biztosítja. Az önkormányzat 2011-ben adta áldását a tulajdonában lévő vízközmű-társaság vállalkozó szellemű vezetőinek arra a tervére, hogy az ivóvizet palackozni kezdjék. „Olyan tisztaságú a víz, hogy a kutak közvetlenül rá vannak kötve a palackozóra, és semmilyen előkészítést nem kell vele végezni” – mondta a hvg.hu-nak Klauser Róbert, a Panta Aqua Zrt. kereskedelmi vezetője. Ez ugyanis a cég, amely a vízközmű leányaként a kereskedelemmel foglalkozik.
Szénsavas és mentes Szigetközi. Mindkettő Nagy Aranyérem-nyertes.
Fotó: Stiller Ákos
Van tehát a víz, amely bármely mosonmagyaróvári háztartásban a csapból folyik (nota bene, ezzel mosnak, és vélhetően még a WC-t is ezzel öblítik), de ugyanezt palackozva csak bizonyos éttermekben lehet megkapni, jó drágán. Ez ugyanis prémiumtermék, eleve annak találták ki. Budapest szívében, a turisták által kedvelt és méltán híres Gerbaud cukrászdában például 890 forintba kerül belőle 2,5 deciliter – büszkén feszít az étlapon a hasonló árfekvésű San Pellegrino és Evian mellett. Webshopja is van már a cégnek, ahol 10 liter vizet (20 palackban) 3400 forintért lehet megvásárolni, vagyis literenként 340 forintért is hozzá lehet jutni. „Budapesten tudjuk a vizet kiszállítani, de tervezzük, hogy a szolgáltatási területet ősztől kiterjesztjük” – mondja Klauser Róbert.
A mosonmagyaróváriak persze ennél sokkal szerencsésebbek, ők egy köbmétert – 1000 litert – vehetnek 476 forintért, vagyis potom 0,47 forintot fizetnek egy literért (ugyanez az egy liter a Gerbaud-ban: 3560 forint, vagyis durván 7600-szoros az árkülönbség). Sőt, ha nagyon szigorúan számolnánk, a mosoniak valójában csak 0,17 forintért ihatják a vizet (ekkor húszezerszeres árkülönbségről beszélhetünk), hiszen az általuk fizetett díjban 0,3 forint a szennyvízdíj.
A víz kereskedelmi (és nem közműrendszerben adott) árának értékeléséhez figyelembe kell venni azt is, hogy a Panta Aqua szigorúan PET-palack-ellenes, a nemes nedűt kizárólag üvegben hozza forgalomba, szakmai megfontolások alapján. A PET-palackban ugyanis a víz algásodhat, illetve a műanyag használata potenciálisan környezetszennyező. A költségekhez tehát hozzátartozik a göngyöleg kezelése, az üvegpalackok garantált visszavétele (internetes rendelés esetén visszaszállítása) is. Amíg egy rekesz üveg körülbelül 15-ször meg nem fordul, addig csak befektetési fázisban van a társaság, a rekesz összköltsége csak ekkortól térül meg, igaz, onnan kezdve már termeli a profitot.
A Szigetközi Friss Víz márkanéven futó termék elnyerte a brüsszeli székhelyű Monde Selection minősítőtől a Nagy Aranyéremnek nevezett díjat, a szénsavas és a mentes kategóriában egyaránt. Ez a díj a Szentkirályi egykori elismeréséhez hasonlóan szintén megosztja kissé a szakmai közvéleményt, a komolyságáról bővebb elemzést itt olvashat.
A brüsszeli szervezettől kapott fényes érem marketingértéke azonban jó lökést adhat a Panta Aquának. Kínában például biztosan nem tudják, hogy a Mosonmagyaróvár melletti Feketeerdő kútjai Európa melyik szegletében bújnak meg, az azonban meggyőzheti őket, hogy ez egy európaiak által bevizsgált, és tényleg tiszta víz. A Monde Selectiont ért kritikák ellenére ugyanis azt senki sem kérdőjelezi meg, hogy a szervezet a hozzá benevezett italokat alapos laborvizsgálatnak veti alá.
A vízkészlet Klauser Róbert elmondása szerint irdatlan mennyiségű, még egy kínai rohamot is kibírna, hiszen egyetlen kút termelése önmagában biztosítani tudná Magyarország vízfogyasztásának 2,5-szeresét. Most két kút működik, de összesen nyolcat fúrtak, így akkor sem esnének kétségbe, ha egyszerre kínaiak tízmilliói kattannának rá a nedűre. A palackozóüzemnek is rengeteg fölös kapacitása van, a cég tavaly csupán 600 ezer palack vizet adott el, tehát meglehetősen kis szereplő az egyébként öldöklő versennyel jellemzett vizes piacon. „Mi nem a Szentkirályi példáját követjük, nem is abban a ligában játszunk, prémiumterméket készítünk egy viszonylag szűk piaci keresletre” – mondja a kereskedelmi igazgató. A tervek megvalósításához ennek ellenére is folyamatos befektetésekre van szükség, Mosonmagyaróvár azonban tőkeemelések formájában egyelőre mindig állta a számlát.
Volt már ilyen, csak épp forrásvíznek akarták eladni a csapvizet
A mosonmagyaróváriak előtt már többen is belefogtak abba, hogy palackozott csapvízzel piacra lépjenek, azzal az alig elhanyagolható különbséggel, hogy ők nem osztották meg a vásárlókkal a víz forrását. Pár éve Nagy-Britanniában a Tesco és az Asda láncok is szuperolcsó saját márkás szénsavmentes vizeket dobtak piacra – amiket közvetlenül az Evian és Perrier vizekkel egy polcon kínáltak. A címkékről azonban valahogy lefelejtették, hogy e vizek pedigréje sokkal szegényesebb, mint nagyon menő társaiké. Mindössze annyi volt bennük a figura, hogy a vezetékből jövő „igazi” csapvízhez képest sokkal jobban megszűrték – bár erre a vezetékes szolgáltatók szerint egészségi szempontból semmi szükség nincs. Ezeket a vizeket jellemzően „bio” jelzővel vagy „csak víz, semmi más” beetető szöveggel látták el, esetleg francia származásukat próbálták bizonygatni, vagy a Tesco „bestseller” címkét ragasztott a palackra, és részükről ezzel le is volt rendezve az üzlet tájékoztatási, kommunikációs része.
Egy kétliteres palack vizet 17 pennyért (mostani árfolyammal számolva 70 forintért) árultak, ami jelentős árelőny a 88 pennyért (380 forintért) kínált kétliteres üveg Eviannal vagy a 69 pennys (durván 300 forintos) Highland Springgel, nem is beszélve az egy fontért (430 forintért) vesztegetett 750 milliliteres Perrier-vel szemben.
A forgalmazók később persze kénytelenek voltak beismerni a stiklit, az Asda például azzal védekezett, hogy még így is jobban jön ki a vevő, mint ha vásárolt volna konyhai vízszűrőt és azzal tisztítaná a csapvizet. A két hiperlánc ezekkel a vizekkel ráadásul saját közepesen olcsó – 42-45 pennys, azaz 185 forint körüli – Tesco Ashbeck és Asda Eden vizeinek is alaposan betett.
Nemcsak a kereskedőknek, de a gyártóknak is beugrott, hogyan lehetne letarolni az alsó kategória piacát. A Coca-Cola is elcsábult 2004-ben, amikor kijött Dasani fantázianevű palackozott vezetékes vizével – ráadásul nem is aprózták el, egyből a prémiumkategóriába durrantották. Ausztráliában is sztori volt, amikor több gyártó is beismerte, hogy Sydney vízhálózatából töltik a „bio”, „tisztított” és hasonló vevőfogó jelzőkkel ellátott Aqua Pura, Mizone, Noble Pureau ivóvizes palackjaikat, amelyeket aztán a legnagyobb hiperláncokban – mint a Coles, a Woolworths, a Franklins és az IGA –, valamint a benzinkutaknál és kisboltok tömegeiben árultak.
Voltak, akik szűrt esővizet próbáltak eladni forrásvízként. A 180 ezer százalékos felárnak – amit ezek a láncok szakítottak – persze nehéz ellenállni. A bukta után – a britekhez hasonlóan – ők is az „ultratisztasággal” védekeztek, és „értéknövelt víznek” nevezeték egyszerű termékeiket.
HVG
Emlékszik még a Szentkirályi ásványvíz kezdeti történetére? A sztori nagyközönség előtt ismert része úgy indult, hogy egy jó Kecskemét környéki vízbázisra épülve kitalálták a márkát, majd megnyertek vele egy olyan nemzetközi versenyt (Aqua Eauscar), amelynek komolyságát ugyan sokan kétségbe vonták, a marketingértéke azonban nagy lökést adott a vállalkozásnak. A Szentkirályi a következő években heves árversenyben gyakorlatilag letarolta a magyar piac felét, és tulajdonosa sok év jelentős profittermelése után csak nemrég jutott oda, hogy a nemzetközi terjeszkedés miatt részben meg kellett válnia a cégétől.
Első látásra most valami kísértetiesen hasonló történik a mosonmagyaróvári csapvízzel. Igen, a csapvízzel, hiszen az a termék, amelyről szó van, nem ásványvíz, hanem hivatalos besorolása szerint ivóvíz, vagyis ugyanabból a kútból jön, amely a Szigetközben 74 ezer háztartás vízellátását biztosítja. Az önkormányzat 2011-ben adta áldását a tulajdonában lévő vízközmű-társaság vállalkozó szellemű vezetőinek arra a tervére, hogy az ivóvizet palackozni kezdjék. „Olyan tisztaságú a víz, hogy a kutak közvetlenül rá vannak kötve a palackozóra, és semmilyen előkészítést nem kell vele végezni” – mondta a hvg.hu-nak Klauser Róbert, a Panta Aqua Zrt. kereskedelmi vezetője. Ez ugyanis a cég, amely a vízközmű leányaként a kereskedelemmel foglalkozik.
Szénsavas és mentes Szigetközi. Mindkettő Nagy Aranyérem-nyertes.
Fotó: Stiller Ákos
Van tehát a víz, amely bármely mosonmagyaróvári háztartásban a csapból folyik (nota bene, ezzel mosnak, és vélhetően még a WC-t is ezzel öblítik), de ugyanezt palackozva csak bizonyos éttermekben lehet megkapni, jó drágán. Ez ugyanis prémiumtermék, eleve annak találták ki. Budapest szívében, a turisták által kedvelt és méltán híres Gerbaud cukrászdában például 890 forintba kerül belőle 2,5 deciliter – büszkén feszít az étlapon a hasonló árfekvésű San Pellegrino és Evian mellett. Webshopja is van már a cégnek, ahol 10 liter vizet (20 palackban) 3400 forintért lehet megvásárolni, vagyis literenként 340 forintért is hozzá lehet jutni. „Budapesten tudjuk a vizet kiszállítani, de tervezzük, hogy a szolgáltatási területet ősztől kiterjesztjük” – mondja Klauser Róbert.
A mosonmagyaróváriak persze ennél sokkal szerencsésebbek, ők egy köbmétert – 1000 litert – vehetnek 476 forintért, vagyis potom 0,47 forintot fizetnek egy literért (ugyanez az egy liter a Gerbaud-ban: 3560 forint, vagyis durván 7600-szoros az árkülönbség). Sőt, ha nagyon szigorúan számolnánk, a mosoniak valójában csak 0,17 forintért ihatják a vizet (ekkor húszezerszeres árkülönbségről beszélhetünk), hiszen az általuk fizetett díjban 0,3 forint a szennyvízdíj.
A víz kereskedelmi (és nem közműrendszerben adott) árának értékeléséhez figyelembe kell venni azt is, hogy a Panta Aqua szigorúan PET-palack-ellenes, a nemes nedűt kizárólag üvegben hozza forgalomba, szakmai megfontolások alapján. A PET-palackban ugyanis a víz algásodhat, illetve a műanyag használata potenciálisan környezetszennyező. A költségekhez tehát hozzátartozik a göngyöleg kezelése, az üvegpalackok garantált visszavétele (internetes rendelés esetén visszaszállítása) is. Amíg egy rekesz üveg körülbelül 15-ször meg nem fordul, addig csak befektetési fázisban van a társaság, a rekesz összköltsége csak ekkortól térül meg, igaz, onnan kezdve már termeli a profitot.
A Szigetközi Friss Víz márkanéven futó termék elnyerte a brüsszeli székhelyű Monde Selection minősítőtől a Nagy Aranyéremnek nevezett díjat, a szénsavas és a mentes kategóriában egyaránt. Ez a díj a Szentkirályi egykori elismeréséhez hasonlóan szintén megosztja kissé a szakmai közvéleményt, a komolyságáról bővebb elemzést itt olvashat.
A brüsszeli szervezettől kapott fényes érem marketingértéke azonban jó lökést adhat a Panta Aquának. Kínában például biztosan nem tudják, hogy a Mosonmagyaróvár melletti Feketeerdő kútjai Európa melyik szegletében bújnak meg, az azonban meggyőzheti őket, hogy ez egy európaiak által bevizsgált, és tényleg tiszta víz. A Monde Selectiont ért kritikák ellenére ugyanis azt senki sem kérdőjelezi meg, hogy a szervezet a hozzá benevezett italokat alapos laborvizsgálatnak veti alá.
A vízkészlet Klauser Róbert elmondása szerint irdatlan mennyiségű, még egy kínai rohamot is kibírna, hiszen egyetlen kút termelése önmagában biztosítani tudná Magyarország vízfogyasztásának 2,5-szeresét. Most két kút működik, de összesen nyolcat fúrtak, így akkor sem esnének kétségbe, ha egyszerre kínaiak tízmilliói kattannának rá a nedűre. A palackozóüzemnek is rengeteg fölös kapacitása van, a cég tavaly csupán 600 ezer palack vizet adott el, tehát meglehetősen kis szereplő az egyébként öldöklő versennyel jellemzett vizes piacon. „Mi nem a Szentkirályi példáját követjük, nem is abban a ligában játszunk, prémiumterméket készítünk egy viszonylag szűk piaci keresletre” – mondja a kereskedelmi igazgató. A tervek megvalósításához ennek ellenére is folyamatos befektetésekre van szükség, Mosonmagyaróvár azonban tőkeemelések formájában egyelőre mindig állta a számlát.
Volt már ilyen, csak épp forrásvíznek akarták eladni a csapvizet
A mosonmagyaróváriak előtt már többen is belefogtak abba, hogy palackozott csapvízzel piacra lépjenek, azzal az alig elhanyagolható különbséggel, hogy ők nem osztották meg a vásárlókkal a víz forrását. Pár éve Nagy-Britanniában a Tesco és az Asda láncok is szuperolcsó saját márkás szénsavmentes vizeket dobtak piacra – amiket közvetlenül az Evian és Perrier vizekkel egy polcon kínáltak. A címkékről azonban valahogy lefelejtették, hogy e vizek pedigréje sokkal szegényesebb, mint nagyon menő társaiké. Mindössze annyi volt bennük a figura, hogy a vezetékből jövő „igazi” csapvízhez képest sokkal jobban megszűrték – bár erre a vezetékes szolgáltatók szerint egészségi szempontból semmi szükség nincs. Ezeket a vizeket jellemzően „bio” jelzővel vagy „csak víz, semmi más” beetető szöveggel látták el, esetleg francia származásukat próbálták bizonygatni, vagy a Tesco „bestseller” címkét ragasztott a palackra, és részükről ezzel le is volt rendezve az üzlet tájékoztatási, kommunikációs része.
Egy kétliteres palack vizet 17 pennyért (mostani árfolyammal számolva 70 forintért) árultak, ami jelentős árelőny a 88 pennyért (380 forintért) kínált kétliteres üveg Eviannal vagy a 69 pennys (durván 300 forintos) Highland Springgel, nem is beszélve az egy fontért (430 forintért) vesztegetett 750 milliliteres Perrier-vel szemben.
A forgalmazók később persze kénytelenek voltak beismerni a stiklit, az Asda például azzal védekezett, hogy még így is jobban jön ki a vevő, mint ha vásárolt volna konyhai vízszűrőt és azzal tisztítaná a csapvizet. A két hiperlánc ezekkel a vizekkel ráadásul saját közepesen olcsó – 42-45 pennys, azaz 185 forint körüli – Tesco Ashbeck és Asda Eden vizeinek is alaposan betett.
Nemcsak a kereskedőknek, de a gyártóknak is beugrott, hogyan lehetne letarolni az alsó kategória piacát. A Coca-Cola is elcsábult 2004-ben, amikor kijött Dasani fantázianevű palackozott vezetékes vizével – ráadásul nem is aprózták el, egyből a prémiumkategóriába durrantották. Ausztráliában is sztori volt, amikor több gyártó is beismerte, hogy Sydney vízhálózatából töltik a „bio”, „tisztított” és hasonló vevőfogó jelzőkkel ellátott Aqua Pura, Mizone, Noble Pureau ivóvizes palackjaikat, amelyeket aztán a legnagyobb hiperláncokban – mint a Coles, a Woolworths, a Franklins és az IGA –, valamint a benzinkutaknál és kisboltok tömegeiben árultak.
Voltak, akik szűrt esővizet próbáltak eladni forrásvízként. A 180 ezer százalékos felárnak – amit ezek a láncok szakítottak – persze nehéz ellenállni. A bukta után – a britekhez hasonlóan – ők is az „ultratisztasággal” védekeztek, és „értéknövelt víznek” nevezeték egyszerű termékeiket.
HVG
