Soros György neve Magyarországon már nem egy személyt, hanem egy fogalmat takar. Vele azonosítanak mindent, ami rossz, vagy amit a kormány elszúr. Soros a Gyurcsány, Soros a civil, Soros a menekült.
Képzeljük el, mi lenne, ha egyszer végre Soros György is levelet írna Orbán Viktornak. Mi állna benne? Mi Kern András után szabadon: “elfogtuk ezt a levelet.”
Tisztelet Miniszterelnök úr, kedves ösztöndíjasom!
Igazán megtisztelő, hogy Magyarország kormánya minden pillanatban velem foglalkozik, viszont úgy érzem, nem ez a legjobb irány. Noha nem tisztem megmondani, hogy az Ön és a tanácsadói által felépített propagandában mi szerepeljen és mi nem, abban viszont biztos vagyok, hogy nálam sokkal fontosabb ügyeket is találhat hazájában. Olyan ügyeket, amelyek nem egy demonizált, dúsgazdag öregurat próbálnak megutáltatni a néppel, hanem épp hogy a lakosság érdekeit szolgálják. Egyetértek azzal, hogy világítsa át az általam finanszírozott civil szervezeteket, mivel én épp azokat a hiátusokat próbálom betölteni, amelyeket Ön a személyemmel való folytonos törődés miatt elhanyagol, az átvilágítás során pedig észreveheti, hogy milyen hasznos tevékenységet folytatunk.
Ilyen a gyermekéhezés, az esélyegyenlőség, a mindenkit megillető szabadságjogok védelme, a sajtószabadság támogatása, a korrupciós ügyek felgöngyölítésére létrehozott orgánumok, stb. Tudja, Miniszterelnök úr, ezek a szervezetek nem vonnak ki pénzt Magyarországról, hiszen én pénzelem őket, ahogyan azt Ön nagyon helyesen állítja. A civileknek ugyanis épp az a lényegük, hogy nem profitorientált tevékenységet végeznek különféle támogatásokból, így levéve némi terhet az állam válláról, vagy éppen ellensúlyként funkcionálni a kormány visszaéléseivel szemben. Ha utóbbi bántja Önt, akkor azt hiszem, nem az én portámon kellene söprögetnie.
Értem én, hogy ellenségképre van szüksége ahhoz, hogy a fél-diktatúráját egészben tartsa, de vajon miért épp engem választott ehhez a tevékenységhez? Azért tartom furcsának a döntését, mivel ahhoz a tudáshoz, amit tanulmányai során megszerzett, szintén az én pénzemből jutott. Ezen a ponton beismerem: néha én is tévedhetek, nem minden esetben megy jó helyre a támogatás, ahogy ez az Ön példáján is látszik.
Úgy látom, Miniszterelnök úr, hogy Ön félreismerte a saját népét. A magyarok sokkal pallérozottabbak annál, minthogy elhiggyék mindazt, amit a saját médiabirodalmán keresztül hirdet. Vajon mire fognak haragudni inkább: egy egyetemre, ahova a gyermekeik járhatnak, és Európa-szerte elismert, vagy arra, hogy a kormányával ellehetetlenítenék ennek a működését?
Tudja, hogy mi a legnagyobb különbség köztünk? Mindketten tehetős emberek vagyunk. Önnek is és nekem is lehetőségünk van támogatni az oktatást, az esélyegyenlőséget, a jövő nemzedékének fejlődését. Miniszterelnök úrnak ez kötelessége is lenne, nekem nem, mégis én ölök ebbe pénzt, Ön pedig mindent megtesz azért, hogy ezt meggátolja.
A legnagyobb különbség viszont, hogy én a számláimon tartom a vagyonom, nem pedig gázszerelőknek utalom át. Gondolom, Ön sem tesz ilyesmit, ugye?
Köszönöm a figyelmét, jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel,
"Soros György”
Képzeljük el, mi lenne, ha egyszer végre Soros György is levelet írna Orbán Viktornak. Mi állna benne? Mi Kern András után szabadon: “elfogtuk ezt a levelet.”
Tisztelet Miniszterelnök úr, kedves ösztöndíjasom!
Igazán megtisztelő, hogy Magyarország kormánya minden pillanatban velem foglalkozik, viszont úgy érzem, nem ez a legjobb irány. Noha nem tisztem megmondani, hogy az Ön és a tanácsadói által felépített propagandában mi szerepeljen és mi nem, abban viszont biztos vagyok, hogy nálam sokkal fontosabb ügyeket is találhat hazájában. Olyan ügyeket, amelyek nem egy demonizált, dúsgazdag öregurat próbálnak megutáltatni a néppel, hanem épp hogy a lakosság érdekeit szolgálják. Egyetértek azzal, hogy világítsa át az általam finanszírozott civil szervezeteket, mivel én épp azokat a hiátusokat próbálom betölteni, amelyeket Ön a személyemmel való folytonos törődés miatt elhanyagol, az átvilágítás során pedig észreveheti, hogy milyen hasznos tevékenységet folytatunk.
Ilyen a gyermekéhezés, az esélyegyenlőség, a mindenkit megillető szabadságjogok védelme, a sajtószabadság támogatása, a korrupciós ügyek felgöngyölítésére létrehozott orgánumok, stb. Tudja, Miniszterelnök úr, ezek a szervezetek nem vonnak ki pénzt Magyarországról, hiszen én pénzelem őket, ahogyan azt Ön nagyon helyesen állítja. A civileknek ugyanis épp az a lényegük, hogy nem profitorientált tevékenységet végeznek különféle támogatásokból, így levéve némi terhet az állam válláról, vagy éppen ellensúlyként funkcionálni a kormány visszaéléseivel szemben. Ha utóbbi bántja Önt, akkor azt hiszem, nem az én portámon kellene söprögetnie.
Értem én, hogy ellenségképre van szüksége ahhoz, hogy a fél-diktatúráját egészben tartsa, de vajon miért épp engem választott ehhez a tevékenységhez? Azért tartom furcsának a döntését, mivel ahhoz a tudáshoz, amit tanulmányai során megszerzett, szintén az én pénzemből jutott. Ezen a ponton beismerem: néha én is tévedhetek, nem minden esetben megy jó helyre a támogatás, ahogy ez az Ön példáján is látszik.
Úgy látom, Miniszterelnök úr, hogy Ön félreismerte a saját népét. A magyarok sokkal pallérozottabbak annál, minthogy elhiggyék mindazt, amit a saját médiabirodalmán keresztül hirdet. Vajon mire fognak haragudni inkább: egy egyetemre, ahova a gyermekeik járhatnak, és Európa-szerte elismert, vagy arra, hogy a kormányával ellehetetlenítenék ennek a működését?
Tudja, hogy mi a legnagyobb különbség köztünk? Mindketten tehetős emberek vagyunk. Önnek is és nekem is lehetőségünk van támogatni az oktatást, az esélyegyenlőséget, a jövő nemzedékének fejlődését. Miniszterelnök úrnak ez kötelessége is lenne, nekem nem, mégis én ölök ebbe pénzt, Ön pedig mindent megtesz azért, hogy ezt meggátolja.
A legnagyobb különbség viszont, hogy én a számláimon tartom a vagyonom, nem pedig gázszerelőknek utalom át. Gondolom, Ön sem tesz ilyesmit, ugye?
Köszönöm a figyelmét, jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel,
"Soros György”
Legutóbb a fülöpszigeti Duterte üzent neki nagyon csúnyákat. 
