Vajon el lehet felejteni magyarul? – Egy külföldön élő magyar viszonya az anyanyelvéhez

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2017 November 14, 01:24.

Melitta - 2017 November 14, 01:24
  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy elfelejtheti-e valaki az anyanyelvét. Bolgár nagypapám – a Magyarországon töltött ötven év után is – határozottan állította, hogy nem.

    Jó tíz éve élek külföldön, és ezalatt megtanultam, hogy a külhoni magyarok nyelvhasználatával kapcsolatos sztereotipikus mondatok, az „anyanyelv ösztönből jön”, „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember”, „sznobság x idő után idegen szavakkal beszélni” kijelentések felszíni igazságtartalma mögött összetett és igen árnyalt labirintus rejlik. Ebben az útvesztőben bolyongva, az én viszonyom is változott a saját anyanyelvemhez. Trembácz Éva Zsuzsa írása a nyelvhez való viszonyáról a magyar nyelv napján, amit 2011 óta november 13-án ünneplünk.

    Ha most útravalót adhatnék tizenegy évvel ezelőtti önmagamnak, talán elfújnék egy darabot abból a rózsaszín felhőből, amely eltakarta az idegen kultúrában való mindennapi élet következményeit, többek között a nyelvhez való viszony önkéntelen változását. Tudatában sem voltam annak, hogy ösztönösen rigorózus nyelvőrként vágtam neki a nagyvilágnak, és hol elképedtem, hol dühöngtem azon, miért kell egy magyar nyelvű beszélgetést idegen szavakkal megtűzdelni, valamint: hogyan is történhet meg, hogy egy-egy hétköznapi kifejezést hosszú másodpercekig keresgél valaki. Az élet szerencsére szembeállítja az embert a saját előítéleteivel, hogy közelről nézve azokat, a sok-sok „igen, de” szertefoszlassa őket.

    „Az anyanyelv ösztönből jön”, és „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember” gondolata sokáig tartotta bennem is magát. Aztán láttam, hogy ezt az „ösztönösséget” mennyi minden ostromolja a hétköznapokban.

    Nyolc-tíz órán át egy másik nyelven dolgozni, kommunikálni, érvelni, információt feldolgozni, egy szakterületen elmerülni, egy másik nyelven élni az életet, gyakran úgy, hogy nincs magyar közösség a közelben, igenis rányomja a bélyegét az anyanyelv használatára. Bevallom, nekem is hamarabb ugrik be a recruitment kifejezés, mint a munkaerő-toborzás, mert angol nyelven sajátítottam el a munkámhoz szükséges szakmai ismeretet, amelyet napi nyolc órában használok. Folyamatosan két nyelvet használni igazi agytorna, és roppant fárasztó, így már nem gondolom, hogy főbenjáró bűn lenne a két nyelv közötti ugrálás során megbotlani. Az odafigyelést pedig jócskán befolyásolja, hogy milyen gyakran, illetve milyen ritkán használunk egy magyar kifejezést, mennyi időt tölt valaki Magyarországon, hiszen a nyelv változásait a távolból nem könnyű beépíteni a nyelvhasználatba. Én is mosolyogtam, amikor a gyerekként ’56-ban Amerikába került tanítványaim jégszekrénynek hívták a hűtőt 2015-ben, és most én állok döbbenten a mindent lerövidítő gyakorlat, a „koviubi, talizunk” és társai előtt.

    [​IMG]

    Amikor valaki külföldre költözik, egy kis batyuban viszi magával az anyanyelvét. A csomag egy részét folyamatosan használja, egy része érintetlenül a batyu alján marad, és hazatérve sikerül(het) kicsit újratölteni. A bepakolt útravaló megkopik idővel, és csak limitáltan tud táplálkozni a talajból, ahol a gyökerei vannak – pedig ezt a talajt közel hozza a Skype, az internet, az online rádiók és tévék. Tudományosan bizonyított, hogy az akcentuson sem kell nagyon csodálkozni: a hangszálakat, ajkat mozgató izmok koordinációja változik, ha huzamosan egy másik nyelven beszélünk, de ez személyenként változó, mert az izmok rugalmasságától függ.

    A sznobságot pedig érdemes egyéni megítélés alá vetni: van, aki az, és van, aki nem.

    Ez utóbbi esetben kérem a fenti tényezők figyelembevételét. Továbbra is azt gondolom, hogy a pubertáskor után megszilárdult nyelvtudást – mély traumát átéltek kivételével – nem lehet elfelejteni, de ahogy saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy igenis nehéz kisebbségi nyelvet ápolni, megőrizni, átadni, úgy a saját anyanyelvemhez való viszonyom is változott. Tudatosult bennem, milyen mérhetetlen nagy komfortot ad az, ha a saját nyelvén éli az életét az ember. Angolul megingok egy-egy szó használatán, megkérdőjelezem, hogy jól mondtam-e, és nem egyszer zavar, hogy nem tudom olyan árnyaltan és finomra hangoltan kifejezni azt, amit szeretnék, ahogy az belül megfogalmazódik bennem. Lelki dolgokról sokkal jobb magyarul beszélgetni, mert úgy érzem, maradéktalanul át tudom adni azt, amit megélek, míg angolul egy pici mindig bennem marad. Kétségtelenül izgalmas két nyelven létezni, hiszen olyan, mintha két énem lenne, amelyet a két nyelv, és a hozzájuk kapcsolódó kulturális többlettartalom is formál. Gyakran érzem, hogy más ember vagyok angol és magyar nyelvi közegben: a magyarul – szerintem – szórakoztató énem nem könnyen konvertálható „angol” környezetbe, így sokáig zaklattam a férjem azzal, hogy unalmas vagyok angolul.

    [​IMG]

    Bármennyire érdekes is ez a kettősség, szinte a zsigereimben érzem a változást, amikor hazaérek: mintha lehullanának körülöttem az idegen nyelv kreálta falak. Számomra élmény elmerülni a magyar nyelv szépségeiben, gazdag hangzókészletében, és már-már perverziónak érzem az olyan szavak feletti merengéseimet, mint a cipőfűző, sündörög vagy a bazsarózsa. Igaz, hogy izgalmas ki-be járkálni a két nyelv között, de

    míg a tanult nyelv olyan, mint egy szoba, amelynek falaiba időnként beleütközünk, és amely fizikai voltából adódóan meghatározza mozgásterünket, az anyanyelv olyan, mint egy színes virágokkal teli, határtalan zöld mező.

    Úgy érzem, a szoba falait sok-sok energiával kijjebb és kijjebb tolhatjuk, teljesen lebontani, virágokkal beültetni nem lehet azt.

    Kosztolányi erről ezt mondta: „Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemerjét azonnal vérré változtatjuk. A többi nyelvből kisebb-nagyobb adagot bírunk el, mint az orvosságból.” Kétnyelvűek mindig közelebbinek érzik az egyik nyelvet: azt, amely a lelkük nyelve.

    Azt is mondják, hogy egy másik nyelvet akkor tesz valaki igazán magáévá, amikor azon a nyelven álmodik. Én mindig magyarul álmodom. És tudom, hogy a lelkem nyelve magyar. Ahogy azt is, hogy a nagyapámnak igaza volt.

    Trembácz Éva Zsuzsa

    nelvrol.jpeg
     

Hozzászólás

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2017 November 14, 01:24.

    1. pitti
      pitti
      Ez egy nagyon erdekes cikk. Erdekes lenne tudni, hogy az iroja meddig elt mas nyelvteruleten. Ugyanis vannak dolgok amivel tokeletesen egyet tudok erteni es vannak dolgok a cikkben amivel abszolut nem tudok egyet erteni.
      En 32 ev utan amikor hazamegyek mindenki azt mondja, hogy jo a magyarom (idegen akcentussal), de sokszor elakadok es keresem a helyes Magyar megfelelojet annak amit mondani akarok. Baromra megprobalok vigyazni hogy ne keverjek angol szavakat a Magyar beszedbe es ekkor akadok el. Itthon is sokszor elkezdunk magyarul beszelni es eszre sem vesszuk, hogy automatikusan atvaltottunk angolra.
      En nagyon regen angolul almodok Magyar helyett. Nagyon sok dolog van amit csak angolul tudok mert annak idelyen nem volt Magyar megfeleloje es itt tanultam meg. Foleg technikai dolgok. Nem tudom a Magyar valtozatat.
      Ahogy oregszik az ember ugy jon elo dominansnak az anyanyelv es szorul hatterbe a tanult nyelv meg akkor is ha a tanult nyelv dekadokon keresztul dominans volt, de csak az a resze az anya nyelvnek amibe belenott az ember.
      Emekszek apam 35 even keresztul anyanyelvi szinten beszelte az angolt es franciat, de a halalos agyan csak magyarul tudott igazan. Az agy egy kulonleges dolog nem lehet egyszeru konzekvenciakat levonni egyik iranyban sem.
      Utoljára módosítva: 2017 November 14, 01:56
    2. advocatus_diaboli
      advocatus_diaboli
      Hááát, hm... Nagyon valószínű, soha a büdös életben nem fogok tudni úgy angolul, mint magyarul!

      DE:

      Amikor vagy 3 évtizeddel ezelőtt megtanultam eszperantóul, igenis VOLT nemegyszer olyan, hogy azon a nyelven ÁLMODTAM!

      Mostanában már nem, de csak amiatt nem mert csaknem teljesen elfelejtettem az eszperantót, lévén hogy nem használtam. Nem áll messze az igazságtól, meg se tudnék szólalni azon a nyelven váratlanul, ha kéne. De amikor kezembe akadt egy eszperantó mesekönyv, „Hungaraj fabeloj” (=magyar népmesék) címmel, azonnal megértettem belőle mindent szótárazás nélkül is! Tehát a PASSZÍV nyelvtudásom megmaradt benne. Vélhető, pár nap alatt visszajönne az aktív is, ha megint gyakran forgolódnék eszperantisták közt. (de nem tervezem).

      Visszatérve az angolra: épp tegnap kitöltöttem egy online angol nyelvi tesztet. Kiderült, egy egész sereg olyan kérdésre jól válaszoltam (nem mindre persze...) amit igazából csak megtippeltem a válasz során, mert e kifejezésekkel még soha a büdös életben nem találkoztam addig! Messze-messze több esetben találtam el a jó választ mint a rosszat, amikor így tippelgettem, s ezzel arra akarok kilyukadni, hogy a „nyelvérzékem” kezd egész tisztességes hatásfokkal működni már az angolt illetően is, tehát immár nemcsak azt használom amit úgymond „bemagoltam”, hanem kezdek „ráérezni” a nyelvre, épp úgy, ahogy az újszülött lassanként ráérez az anyanyelvére!

      Miért mondom akkor mégis, hogy szerintem soha nem fogok úgy tudni angolul mint magyarul?

      Amiatt, mert túl öreg vagyok. Ezalatt nem azt értem hogy ne lenne IDŐM megtanulni a nyelvet akármilyen jól. Ezalatt azt értem, túl sokat tudok már MAGYARUL...

      Gondoljuk el: ha egy óvodás kell megtanuljon úgy angolul mint magyarul, könnyű a dolga, mert ő magyarul se tud sokat: az ő kis óvodás világképét kell csak hogy lefordítani tudja angolra. Nekem azonban... Nekem sokkal komplexebb a világképem. Nemcsak a tudományos ismereteim, de az érzelemvilágom is. Emellett, az óvodás többnyire nemcsak tőmondatokban beszél, de úgy is gondolkodik. (tudom, túlzok, de nem nagyon). Egy óvodás a saját anyanyelvén se értené meg a napilap politikai tartalmú vezércikkét. Én igen, sőt ha kell akármikor írok is egy olyat. Amikor tehát én azt mondom hogy úgy akarok tudni angolul mint magyarul, az messze sokkal több nyelvtudást jelent, mintha egy óvodás mondaná azt. Vagy akár egy általános iskolás.

      És miközben tanulom az angolt, aközben használom a magyart is, mert itt fórumozok, meg magyar cikkeket olvasok, tanulok is mindenfélét magyarul, meg én magam is írok regényeket magyarul, stb, tehát az angoltudásom hiába fejlődik, sosem érheti utol a magyart, mert annak mindig lesz valamekkora előnye!

      Nem hiszem, hogy valaha is el tudnám felejteni a magyar nyelvet. NEM amiatt mert „annyira szeretem”, nem valamiféle speciális nosztalgiaérzés miatt vagy más ködös emóciók miatt, hanem emiatt: túl öreg vagyok hozzá!

      Ha ötödikes koromban hagyom el Magyarországot, TALÁN sikerül elfelejtenem. Ha óvodásként, akkor egészen biztosan. Így azonban, így nem.
      evelyn13 és analema kedveli ezt.
    3. *Rima
      *Rima
      Tíz év távlatából ilyen sommás kijelentéseket tenni több mint merészség .
      Tíz év alatt max. megtanulta jól beszélni a választott ország nyelvet .
      Felejtesrol beszélni igen nagyfokú nagyképűség .
      Felnőtt ember ki járt is iskolába az anyanyelvi környezetben
      az Soha nem felejti el az anyanyelvet .
      Ha sohasem használja az megkopik de el nem felejtődik.
      Az a hivatalos álláspont Ha a gyerek 11 éves kora előtt kerül
      idegen nyelvű környezetbe az tökéletesen akcentus nélkül
      fogja beszélni a tanult nyelvet Ha 11 éves kora után annak a beszédén
      bármennyire is tökéletesen fog beszélni az akcentus mindenkor
      kihallik.
      Ezt a tételt tudom igazolni tapasztalattal ,igen így van .
    4. udvarfy
      udvarfy
      Rima , igazat kell adnom , de kérlek hány és hány "hires ember" van manapság akik majd fél évnyi távollét után már keresik a szavakat mert "elfelejtették" állitolag anyanyelvüket , közben én még emlékszem Szentgyörgyi professzora aki amikor elöször volt mit tudom én mikor Magyarországon a háború után majd akcentus nélkül beszélete az anyanyelvét !;) De az is igaz olyan szép Magyar akcentussal mint Marika Rökk senki nemtudta a Németet beszélni .
      bubu és CasaLoma kedveli ezt.
    5. *Rima
      *Rima
      Én akcentus nélkül beszélek a Pitti is a Melitta is
      tudjuk mit jelent a pittymallik
      Aki tanulta a nyelvet azok nem tudják az mit jelent .
      Nem hiszem hogy énekelnenk a magyart sok évtized után sem .
      Kedves Gyula akikről Te beszélsz azokat semmi kép sem tartom híres embernek
      mint ahogy Te elítéled úgy minden jóérzésű elítéli .
      Keresni a szavakat igen előfordul ,hogy az angol egyszerűsége elotor .
      Sokáig kevertem az angolt a némettel és igen németes hangzás
      meg is maradt .
      analema, CasaLoma és udvarfy kedveli ezt.
    6. Georgina Bojana
      Georgina Bojana
      *
      Maximálisan egyetértek a cikk írójával, minden mondatában és kijelentésében.
      hegiv és Ernoe kedveli ezt.
    7. Ernoe
      Ernoe
      Magyarországon gyakran aláirásos filmeket vetitettek a moziban, néhány nap multán gondolkodni kelett, hogy szinkronizált vagy aláirásos volt.
      -
      Hála az internetnek, néha azon kapom magamat rajta, hogy olvasok valamit a képernyön és megkell eröltessem magamat, hogy tudatos legyen milyen nyelven irták? Remélem érthetöen irtam. Nem a tartalom amiben kételkedik az agyam hanem "te jo ég ez most magyar, német, vagy angol?" Elolvasom mégegyszer és még mindig nem esik le, keresem az ékezeteket és világos lesz.
      -
      Ez olyankor van amikor elmélyedten foglalkozok valamive. Családi körbe is elöfordul, hogy a feleségem mondanivaloját ugyanazon a nyelven adom tovább a csak magyarul értö rokonnak, mindenki nevet mert csak isételtem nem forditottam.
      -
      Az utobbi években eleget foglalkozok a magyar nyelvvel, hála a canada-hu-nak, a szavak elég hamar beugranak, vagy körülirom.
      A probléma fizetéskor van, ha a pincér jön, ha a kasszánál állok. Jol eltársalgok velük csak a pénzt forgatom mind egy idiota, ilyen nem történik velem a helyi fizetési eszközzel. :)
    8. CasaLoma
      CasaLoma
      Piti, ezt olyan szépen fogalmaztad meg és írtad le magyarul, több évtizednyi távollét után is, hogy nagyon sok Magyarországon élő magyar, aki a lábát soha egy pillanatra sem tette ki a hazájából, az is megirigyelhetné!
      Piti Sándor, FLAMINGO és pitti kedveli ezt.
    9. Vegetable
      Vegetable
      Nagyon kiváncsi vagyok, hogy ahol a család is kétnyelvü, és a választott ország nyelve nem magyar, ott erre hogy reagál a gyerek? Gondolom erősebb a nyelv, ahol fenő, de mikor hazalátogattok, mi van? Hogy reagál rá, hogy az utcán is az újságos magyarul beszél, nem csak az egyik szülővel lehet úgy beszélni? Más, ha mindkét szülő magyar, és a kicsik előtt magyarul beszélnek, mert azt akarják stabil anyanyelvnek, az biztos, de kiváncsi lennék ennek a kétnyelvü (anyanyelv/apanyelv) + idegen környezet hogy hat a gyerekekre, mikor itt vannak?
      setni, Ernoe és CasaLoma kedveli ezt.
    10. varázsdoboz
      varázsdoboz
      Én azt vettem észre a tesóm gyerekeinél, hogy nem a nyelvi környezet van rájuk hatással, hanem a mentális. Azt mondják, nagyon szomorú nekik látni, hogy itt az emberek állandóan idegesek,zavartak. Nekem ez akkor tűnik fel, ha ők hazalátogatnak.
      Én meg értetlenül nézem, hogy minden mozdulatuk,arckifejezésük nyugodt, kiegyensúlyozott.
    11. udvarfy
      udvarfy
      Pontosan ugy hat mint annak a kisgyereknek is otthon , aki vagy akik kisgyerekkoroktul kezdve 2 vagy több nyelvvel nönnek fel . Megszokják és elönyük lesz az életben hiszen nemvéletlenül is van az szép Magyar közmondás ; ahány nyelv annyi ember vagy !
      bubu, Vegetable, setni és 1 másik tag kedveli ezt.
    12. Enmerkar
      Enmerkar
      El- de ez nagyban függ a környezettől. Ismerek olyan 1947-ben, gyermekként kitelepített svábot, aki akcentussal-tájszólással szabatosan beszél magyarul, és olyan 1956-ban Németországba kivándorolt "echte" magyart, aki 20 év alatt olyan szintű szókincsvesztésen ment át, hogy az érthetőséget veszélyezteti. Az egyik családi, ismerősi körben folyamatosan használta a nyelvet, a másik 20 éven keresztül senkivel.
      Vegetable, analema, udvarfy és 1 másik tag kedveli ezt.
    13. Ernoe
      Ernoe
      Van egy barátom amelyik hét nyelven beszél, sanjnos azt a keveset amit én is ismerek csak törve, ezért nehéz vele filozofikus gondolatokat kicserélni. Egészen biztos igy van ez a külföldön élö magyar szülök gyerekeivel is, ök is csak a "konyhanyelvet" beszélik.
      -
      A sok nyelvtöl nem lesznek a gyerekek okvetlen "nyelv-zsenik" söt "nyelvi-analphabetizmushoz" is vezethet, erröl olvastam és ezért hagytuk abba a saját gyerekeinknél az anya- és apanyelv forszirozását.
      -
      Mi kezdetben három nyelven beszéltünk a gyerekkel, mindenki a saját anyanyelvén és az ország nyelvén amiben élünk. Minden remek volt, a gyerek folyékonyan beszélt három nyelven, olyanyira, folyékonyan, hogy akár egy mondaton belül áttudott kapcsolni az egyikböl a másikra. :)
      -
      Ez viccesen hangzik, de amikor a játszotéren egy kislány elkezdett bögni és a mamájához szaladt és mondta "Ez a gyerek nem tud beszélni" a fiamra mutatva akkor megdöbbentem. Természetesen tudott beszélni, háromszor olyan gyorsan mind más és három nyelven egyszerre, csak nem értették meg. :)
      -
      Az ovodába menéskor aztán abbahagytuk az anyanyelvek forszirozását. Maradando károk nem keletkeztek, mert felnött korára a német mellé megtanult még kettöt, a diplomamunkáját angolul irta, most gyüri magát egy harmadik idegen nyelvvel de az anya- és apanyelven, (szám szerint kettön) csak a legszükségesebbeket.
      -
      Az is érdekes, hogy a dialektusokat is hamar felszedi, márpedig a németeknek van egy csomo dialektusuk, söt a magyarok beszélte németet is tudja mimelni, a rokonok megbotránykoztatására. :)
    14. analema
      analema
      Téged ismerve már meg is lepett volna, ha nem tanultál volna valamikor eszperantóul :D :D :D
      setni és Ernoe kedveli ezt.
    15. analema
      analema
      Legmegdöbbentőbb volt számomra, amikor egy házaspárral magyarul beszélgettünk már néhány órája és annyit tudtam róluk, hogy Németországban születtek és ismerkedtek meg, aztán Magyarországra költöztek. Az a tudat volt bennem, hogy magyar családok szülöttei.
      Igen, a férfi az is volt, de a nő született német, felnőttként tanulta meg a magyart miután összeházasodtak. De amikor ezt megtudtam és figyeltem akkor sem tudtam elcsípni sem nyelvtani hibát, sem akcentust nála. Megdöbbentő volt, azóta sem találkoztam ilyennel. Szóval vannak tehetségek :)
    16. Ernoe
      Ernoe
      Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, nekem fizikai fájdalmat okoz a magyar televizioban egy nyugati reklámot meghallgatni magyarul. Thomas Mann magyarul majdnem olyan szép mind eredetiben, de a reklámok. :rolleyes:
      -
      Filmeknél egyébbként is ugy van, hogy a szinkronizálás vagy jobb vagy rosszabb mind az eredeti, azt is válogatja az ember.
      -
      Vallásos emberek, a tapasztalatom szerint, jobban ragaszkodnak az anyanyelvükhöz mind a szabadon gondolkodok.
      Ezért is szokták megkérdezni a többnyelven otthonlevöktöl: "Es milyen nyelven szoktál imádkozni?"
      -
      De ha már csevegünk a téma körül. En sokáig azt hittem jobb lesz az idegen nyelv ismeretem ha az anyanyelvet mellözöm. Aztán pár évtized mulva felfedeztem, hogy nem. Az ide-oda kapcsolás jot tesz az agynak, mindkét nyelvelvnek jot tesz.
      Vegetable és varázsdoboz kedveli ezt.
    17. varázsdoboz
      varázsdoboz
      :rohog:...hát ez aranyos!
      (nálam is működik a 3 nyelv, csak olyan formán, hogy amikor németül beszélnék a rokonnal, akkor elgondolom magyarul,folytatom németül és az úristennek sem ugrik be egy-egy szó németül. Beugrik angolul, oroszul,csak németül nem, vagy angolnál németül...) Szerencsére mind beszél angolul így nem probléma amikor 2 nyelvből áll össze a mondatom. Végszükség esetén fordítanak a gyerekek:D
      udvarfy, Ernoe, Vegetable és 1 másik tag kedveli ezt.
    18. Vegetable
      Vegetable
      Köszi a válaszokat :) Sajnos nyelvügyileg én csak, ami rám ragadt, de mivel úgy vagyok vele, hogy ha elmegyek egy boltba, étterembe, el akarnak nekem adni, tehát nem kaptam szivrohamot, amikor ugy vettem ajándéktárgyat, hogy bal szél második polc 2 db kék :D Hasonló jelleggel vásároltunk a két napja német középfokut tett csajnak is, mert olyan fokig bepánikolt, hogy uristen nem jut eszébe egy rag, vagy rosszul mond valamit, hogy én vásároltem neki ezzel a stilussal. Néha megkérdeztem tőle egy szót, odasúgta, és folytattam. Félt megszólalni :D
    19. varázsdoboz
      varázsdoboz
      Jó buli lehetett, remélem nagyokat nevettetek közben. Én biztos megszakadtam volna a röhögéstől...Valami hasonló volt velünk is, csak annyi különbséggel, hogy a lányom profi angolos én meg tudok vakkantani:D, na amikor elkezdünk angolul beszélni, mindig nagy röhögésbe torkollik
      Vegetable, CasaLoma és analema kedveli ezt.

Megosztás