negyven felett

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Szép napot...
A negyvenes évek idusán túllépve, hogy is volt?:)
Szinte észrevétlenül érkezett az újabb x.
Szoktam volt mondani: nem fáj!
A látható változásokkal nincs mit tenni, csak elfogadni, egy-két ránc, és akkor mi van! - összemennek a ruhák a szekrényben?-na bumm! - elmarad a ruhaválasztós hiszti a szombati buli előtt stb.
Ami lényeges változás, azt nem látni!
Elhagytak a "bűnök" :)... önfeledtebbé, lazábbá lett az élet, vagy megérett a helyzet élvezni az életet.
Elmúltak az agyalós görcsök, asszem képessé lettem felelősséget vállalni, óriási megkönnyebbülés. A lazulós tendenciát mutató kötőszövet ellenére többször érzem magam megelégedettséggel a bőrömben, mint ennek előtte bármikor, és ez tényleg független a külsőtől.
Időnként emlékeztetem magam a stressz, az aggódás és a különféle félelmek cseppet sem kellemes élményeire, aztán gyorsan megbeszélem magammal: felesleges, értelmetlen!
:)
 

Andi_HU

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Lassan közeledik a születésnapom, és egyre többet foglalkoztat a korom. Lehet, hogy a hormonális változások miatt? Vagy csak én csinálok ebből ügyet? Nem tudom, de szeretném a véleményeteket kérni, ti hogyan élitek ezt meg? Hogy működik ez a férfiaknál?
Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Másrészt örülni kell minden évnek, amit megélünk. Nagyon sokan sajnos fiatalon meghalnak és sosem tudják meg, milyen 40, 50 60... évesnek lenni.
Persze a hosszabb élet során több minden történik velünk, a korral jönnek a problémák, de ezt el kell fogadni. Idővel már csak a szép emlékek maradnak.
 

claire73

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Lassan közeledik a születésnapom, és egyre többet foglalkoztat a korom. Lehet, hogy a hormonális változások miatt? Vagy csak én csinálok ebből ügyet? Nem tudom, de szeretném a véleményeteket kérni, ti hogyan élitek ezt meg? Hogy működik ez a férfiaknál?
Szia!
Teljesen megértelek, ez velem is így volt. Először elkezdtem egyre többet figyelni a külsőmre és elkezdtem sportolni. Először kemény volt de mostmár jobban érzem magam mint 10 éve.
 

claire73

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia!

Amikor 16-18 éves voltam, azt gondoltam, hogy egy negyven éves nő öreg. Most, hogy már 44-t is betöltöttem, teljesen másként ítélem meg a dolgokat. Nem az életkort kell megélni, hanem az életet. Ha körülötted rendben mennek a dolgok, mindegy hogy hány éves vagy.
teljesen egyetértek veled
 

claire73

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Enikő, megértelek, engem ez előbb ért el. Úgy 36-8 éves koromban. Volt egy néhány nap alatt orvosolható problémám, amitől annyira megijedtem, hogy évekig szorongtam, már magam sem tudtam mitől, attól féltem , hogy nehogy megint félni kezdjek. Én azt gondolom, hogy a nők belső változásai is okozhatnak megmagyarázhatatlan gondolatokat, kinek így, kinek úgy. Én is orvostól orvosig....minden negatív. De akkor meg mitől vagyok így???? Most 51 éves vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb. Tul.képpen semmi nem változott. Férj, gyerek, munka. Mégis, mindenben meg tudom találni a kellemest. Nem érdekel már a korom. Engem a nagy baráti kör, egy kevés orvosi segítség, tudatosan jobban akarok lenni gondolatok és egy kis testmozgás ( jóga, magam módján ) húzott ki a gödörből. Több évig vegetáltam, már sajnálom azt az elpocsékolt időt, de hát ezeket nem lehet ésszel irányítani. Már nem akarok 20-30-nak kinézni, szeretem a jól ápolt, csinos, 51-es tükörképemet is. Kívánom neked is, hogy túl tudjál lenni a 45 érzésen. Keresd mindenben a pici jót, kellemest, csinálj olyan dolgokat is, amiket nagyon szeretsz ( olvasás, mozgás, kirándulás, kézimunka, kert, barátok....ezek fognak energiát adni ahhoz, hogy a többi ( taposómalom )csak letudható pipa legyen az életedben.
igazad van
 
Hello !
Nem rég volt születésnapom .Nagyon megörültem amikor lánykáim (Vannak hárman ) és drága férjem felköszöntöttek.
41 éves lettem .A boldogság nagyobb volt ,mert majd egy éve megvoltam győződve,hogy én most töltöm a 43-mat.
Tehát nyertem egy kis"" időt ""
Amire most nagy szükség is van mert sok év gondolkodás ,rábeszélés után most várom a negyedik kisbabámat az én drága férjem nagy nagy boldogságára !
 

ed-na

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedveskéim! Amit mindenki - férfi és nő is - átél valamikor, az az életút-válság !
Nincs benne semmi misztikus: mindenkit arra ösztökél, hogy lomtalanítsa ki az életét, mert nem vihet mindent tovább.
Életünk első szakasza a "csupa izgalom", amikor megpróbálunk mindent megszerezni. Életünk második szakaszába akkor lépünk át, ha kiválogatjuk mi kell és mi nem, majd csak az akkor nélkülözhetetleneket visszük magunkkal. A második szakasz már csak a lényegest kellene hogy tartalmazza.
Sokan például azt sem hiszik el, hogy negyven fölött is tele van az élet csodálatosságokkal. Ezek az emberek sztereotípiák fogságában tudnak csak gondolkodni.

Ha valaki az átlépésnél reked meg, akkor nagyon nehezen éli meg az évek múlását: megfáradt, megtört, kiégett, depressziós, keserű ember válhat belőle.
Vannak akik rosszul válogatnak, és olyan dolgokat is kidobnak az átlépéskor, amik nélkül később már nem lesz boldog az életük, mert már vissza nem szerezhetők (emberi kapcsolatok).
Vannak, akik rossz csomagokat cipelnek, esetlegesen olyanokat, mint: mások betegségei; mások problémái, gondjai, tragédiái; saját probléma sokszorosan felnagyítva (legyen az akár testi probléma /betegség, magánéleti vagy érzelmi zűr/zavar, és egyebek ).

Léteznek valóban nagyon nehéz "csomagok" is, amit bármikor megkaphatunk cipelésre, ezek nem az életkor függvényében kerülnek hozzánk: ezek hozott vagy szerzett energiahalmazok. Ezeket kiérdemeljük. Tudom, hogy ez csúnyán hangzik, de ez az igazságon nem változtat. Bizonyára mindegyikhez van valami segédlet ami megkönnyíti a cipelést, sőt ha megküzd az ember, és jól küzd, akár le is teheti. De ehhez valóban sokat, és jól kell tenni: másokért és önmagunkért. Nagy tanulási folyamatok ezek.

Minden embernek kellene egy térkép az élethez, akkor sokkal könnyebb lenne a változások megélése, mégpedig tudatosan. Lennének benne jó kis tanácsok:
mit érdemes és mit nem; segítők (itt fentebb már két önzetlen is akadt); egy kis szakirodalom :) és egyebek.

Azt sem kellene elfelejteni, hogy negyvenévesen a felnőtt élet felét sem élte le senki (a megélhető legmagasabb átlagéletkort figyelembe véve), de legfőképp azt nem, hogy a második félidőt is -sírva, nevetve, sántítva, vagy emelt fővel jókedvűen, de- végig kell játszani.
 
Utoljára módosítva:

Kajcsa Gyöngyi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia!

Amikor 16-18 éves voltam, azt gondoltam, hogy egy negyven éves nő öreg. Most, hogy már 44-t is betöltöttem, teljesen másként ítélem meg a dolgokat. Nem az életkort kell megélni, hanem az életet. Ha körülötted rendben mennek a dolgok, mindegy hogy hány éves vagy.
Egyetértek veled, én leragadtam a "22"-nél :) , pedig 2x annyi vagyok. Gondolni kell a jövőre, de a mának kell élni, minden percet élvezni. Örülni az életnek.... csak egy van belőle.
 

Sixi

Állandó Tag
Állandó Tag

Egy 40 perces nem nyilvános videót küldök azoknak akik kitöltik (MesterElmék Szövetségének 1. Online Találkozójáról) ezt a 9 kérdéses felmérést, ami 5 percet vesz igénybe! MERT egy fontos célt akarok megvalósítani, ami mindannyiunkat előnyére tud vállni!
Noname a felmérés, kérlek benneteket, őszinte válaszokat adjatok!
LINK = IDE KATTINTS!
 

jessike

Állandó Tag
Állandó Tag
Mivel szinte semmi dolgom nincs mostanában a CH-n, ezért átfu

Mivel szinte semmi dolgom nincs mostanában a CH-n (ez persze nem igaz), ezért átfutottam ezt a témát is.
Érdekes, hogy a témaindító - legalábbis én úgy veszem ki a soraiból - , hogy a férfiaknak szánta a kérdését.
Még érdekesebb, hogy az egy szem iceman-t (a man-ból tippelek a gyengébb nemre) kivéve a szebbik nem reagált csupán.
Hogy javítsak egy picit az arányon én is írok pár sort:
A férfiaknál ez egy picit másként van. A korral haladva nemhogy romlana, hanem inkább nő az érettségük (persze kivételek itt is vannak jócskán). egy Harrison Ford, vagy akár Sir Connery 60 (sőt 70) felett is kívánatosak (állítólag), tehát náluk nem igazán dominál a kor amíg az egészségükön meg nem érzik.
Ellenben a nőknél (valószínűleg a társadalmi elvárásokból kialakultan) addigra, amíg a 40-t elérik megállapodottnak kell lennie (család, munka, háztartás) - szóval egzisztenciálisan mindennek a helyén illik lenni.
Biológiailag nem ajánlott 40 felett az első szülés sem meg egy csomó más sem...
Míg a férfiak általában 45-50 körül zakkanak meg és alapítanak új családot elölről kezdve mindent.

Ettől függetlenül a 40 is csak egy a sok születésnap közül, amit túl lehet élni (legalábbis, ha jól emléxem én is túléltem).
Persze a hölgyeknél ez tudom másként van, de szerintem, ha elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy, akkor a többiek is kénytelenek lesznek elfogadni.
Már pediglen, ha ez megvan, a többit is el lehet érni.

Kicsit még bénázom itt, a fórumokban, de remélem, összejön: Szóval, fentebb Flamingo soraihoz szeretnék hozzászólni: A férfiak megzakkanásával kapcs-ban...ez ugyanúgy a nőknél is, csak korábban, úgy 35-40 körül...felszabadulván a gyerekekek 24 órás terhe alól felszínre kerül, hogy valami hiányzik..és még egyszer, utoljára,stb.Ahogy a Szív hídjai-ban remekbe formázza Meryl Streep!
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Koroknay bela

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát végigolvasgattam a hozzászólásokat a témával kapcsolatban, és arra jutottam, mindenki másként éli meg ezt a dolgot. Édesapám például nem ünnepli a születésnapjait, mert amikor 30 lett, nagyanyám annyit mondott neki, hogy "Hát bizony kisfiam, te is elérted a harmadik X-et." Hogy ez miért csípődött be neki annyira azt nem tudom, de állítólag tiszta lelki beteg lett tőle, és azóta nem ünnepli a születésnapját. (most 78 éves) Én soha nem foglalkoztam a korommal, és nem is érdekelt, hogy mennyi az éveim száma. Már elmúltam 50, de ez sem zavar. Igaz, mostanában kezdem érezni, hogy lassan azért utól ér a kor, mert fáradékonyabb vagyok mint korábban, és többször is fordulok meg az orvosnál, de igazából tervezek a jövőre nézve, és nem hagyom, hogy egy évszám befolyásolja a hozzáállásomat a dolgokhoz. Azt gondolom, hogy ehhez azért nagyban szerepet játszanak a körülmények is az ember életében. 42 éves koromig éltem egy rossz házasságban, és akkoriban "öregebb" voltam mint most. Úgy szép lassan elfogadtam magamban, hogy ez az élet rendje, és már nem terveztem semmit, csak folyt az élet mellettem, és nem nagyon gondoltam, hogy lehet befolyásom a dolgokra. Azután amikor elváltam, azt éreztem, hogy lassan visszatalálok önmagamhoz. Mintha életem filmjét elvágták volna, és most hozzá ragasztották volna a folytatást. Visszatértem olyan dolgokhoz, amikről lemondtam a házasságom alatt. Újra elkezdtem foglalkozni a számomra kedves, de félbehagyott tevékenységekkel, új célok, tervek fogalmazódtak meg bennem. Azt gondolom, amíg vannak tervek a jövőre nézve, addig, nem kell a korral foglalkozni. Na nem azt akarom ezzel mondani, hogy el kell válni, vagy bármi radikális változtatást elkövetni. Ez csak az én esetem.
 

Kiss Ida

Charcharodon
Állandó Tag
Állandó vita a férjemmel, hogy festessem-e a hajam. 65 éves vagyok, és majdnem teljesen ősz. Én büszke vagyok minden ősz hajszálamra, megdolgoztam, megszenvedtem értük. Nagyszerű érzés, hogy olyan rálátásom van az életre, ami korábban nem volt. Az online szellemi torna programban, a Lumosity-ben maximálisan teljesítek, és a fiataloktól csak a picit lassabb reakcióidőm különböztet meg. Fizikailag gyengébb és lassúbb vagyok, mint korábban, de ez csak részben a korom következménye, inkább amiatt van, mert nem mozgok eleget, és noha vannak súlyzóink, nagylabdánk, taposógépünk, gyakran elbliccelem az edzést.
Vannak céljaim az életben. Nem érek rá unatkozni.
 

Eva003

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Lassan közeledik a születésnapom, és egyre többet foglalkoztat a korom. Lehet, hogy a hormonális változások miatt? Vagy csak én csinálok ebből ügyet? Nem tudom, de szeretném a véleményeteket kérni, ti hogyan élitek ezt meg? Hogy működik ez a férfiaknál?

A férjem az ötvenet nagyon nehezen viselte, meg is lepődtem rajta, mert eddig soha nem foglalkoztatta ez a kérdés. Hála istennek már túl lépett ezen a lelkizésen. Elbeszélgettünk róla aztán mikor említettem neki, ő is rácsodálkozott a Tv reklámra, és egyből helyre állt az agya. Azt írták, hogy ha te 71-es születésű vagy akkor ideje gondoskodnod az öregségi nyugdíj biztosításodról.. Mondtam neki, na apám akkor én már készülhetek a nyugdíjra! Dolgozik ezentúl a fene. :D Én is negyvenes vagyok de nem érdekel különösebben. Születésünk pillanatától öregszünk, ez van. Szerintem az inkább aggasztó, hogy a médiában egy agymosás zajlik, és már a 30 éveseket is azzal stresszelik, hogy ráncosodnak, a férfiakat a 40-eseket hogy prosztata .... Sajnos ez tudat alatt nem tesz jót egyik korosztálynak sem. Aki 30-as lesz azon pánikol, aki 40-es azon.. Az idióta reklámok megteszik hatásukat. Mindenkinek fáj a feje... mert ugye szét megy a fejem... dalocska megy a TV-ben... Ez pont olyan mint a karácsony se karácsony, hanem egy bevásárlási verseny a tv szerint. Vegyél meg mindent, ha kell, ha nem... mert ha nem, akkor te már nem is vagy normális... Nem? :)
 

Eva003

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez egy abszolút természetes folyamat, szaknyelven változó kori (vagy középkor) krizisnek nevezik. Mindenki túlmegy rajta, csak nem mindenkinél nyilvánul meg azonos módon. Köznyelven ezt nevezik kapuzárási pániknak.
Ahogy poenyx forumtárs felajánlotta orvosi dolgokban segitségét, engem pszichés dolgokkal kereshetsz meg privátban és segitek megérteni mi történik.

Nekem ez valahogy kimaradt az életemből. Annyi volt, hogy a 25. születés napomon, hirtelen olyan soknak találtam. Mai napig emlékszem az érzésre ami átsuhant rajtam. Persze lehet, hogy ez viccesnek hangzik, de nekem ez akkor volt. Akkor is csak egy pillanatnyi negatív érzés, de mélyen érintett. És soha nem felejtem el azt a szomorú fura érzést. Azóta se bajom a korommal.
 

Lateiner3

Állandó Tag
Állandó Tag
A férjem az ötvenet nagyon nehezen viselte, meg is lepődtem rajta, mert eddig soha nem foglalkoztatta ez a kérdés. Hála istennek már túl lépett ezen a lelkizésen. Elbeszélgettünk róla aztán mikor említettem neki, ő is rácsodálkozott a Tv reklámra, és egyből helyre állt az agya. Azt írták, hogy ha te 71-es születésű vagy akkor ideje gondoskodnod az öregségi nyugdíj biztosításodról.. Mondtam neki, na apám akkor én már készülhetek a nyugdíjra! Dolgozik ezentúl a fene. :D Én is negyvenes vagyok de nem érdekel különösebben. Születésünk pillanatától öregszünk, ez van. Szerintem az inkább aggasztó, hogy a médiában egy agymosás zajlik, és már a 30 éveseket is azzal stresszelik, hogy ráncosodnak, a férfiakat a 40-eseket hogy prosztata .... Sajnos ez tudat alatt nem tesz jót egyik korosztálynak sem. Aki 30-as lesz azon pánikol, aki 40-es azon.. Az idióta reklámok megteszik hatásukat. Mindenkinek fáj a feje... mert ugye szét megy a fejem... dalocska megy a TV-ben... Ez pont olyan mint a karácsony se karácsony, hanem egy bevásárlási verseny a tv szerint. Vegyél meg mindent, ha kell, ha nem... mert ha nem, akkor te már nem is vagy normális... Nem? :)
[HIDE][/HIDE][HIDE][/HIDE]
A férjem az ötvenet nagyon nehezen viselte, meg is lepődtem rajta, mert eddig soha nem foglalkoztatta ez a kérdés. Hála istennek már túl lépett ezen a lelkizésen. Elbeszélgettünk róla aztán mikor említettem neki, ő is rácsodálkozott a Tv reklámra, és egyből helyre állt az agya. Azt írták, hogy ha te 71-es születésű vagy akkor ideje gondoskodnod az öregségi nyugdíj biztosításodról.. Mondtam neki, na apám akkor én már készülhetek a nyugdíjra! Dolgozik ezentúl a fene. :D Én is negyvenes vagyok de nem érdekel különösebben. Születésünk pillanatától öregszünk, ez van. Szerintem az inkább aggasztó, hogy a médiában egy agymosás zajlik, és már a 30 éveseket is azzal stresszelik, hogy ráncosodnak, a férfiakat a 40-eseket hogy prosztata .... Sajnos ez tudat alatt nem tesz jót egyik korosztálynak sem. Aki 30-as lesz azon pánikol, aki 40-es azon.. Az idióta reklámok megteszik hatásukat. Mindenkinek fáj a feje... mert ugye szét megy a fejem... dalocska megy a TV-ben... Ez pont olyan mint a karácsony se karácsony, hanem egy bevásárlási verseny a tv szerint. Vegyél meg mindent, ha kell, ha nem... mert ha nem, akkor te már nem is vagy normális... Nem? :)

Kedves Eva003!
Igazad adok neked.
Már rég óta csak arról szól a média, hogy minden korosztálynak valamitől rettegnie kell. (Éppen azokat célba véve, akiknek el akarnak adni egy terméket, egy szolgáltatást, vagy csak el akarják bizonytalanitani őket.) Így olyan új kitalált fogalmakat lehet bevezetni, eladni amelyek előtte nem léteztek (pl. "kapunyitási pánik", újabb rák, depresszió hatások, stb). Minél többet foglalkozik az egyén önmagával, annál kevesebbet lát a körülötte történő dolgokból, eseményekből; könnyebben "csalható ki tőle" ezen ürügyekkel a pénzze, az önnön maga ellen, a saját kárára hozott rossz döntések.
Mivel igy megtalálják az aktuálisan célba vett korosztályok egyéneinek a gyengéit, azok besorolhatókká vállnak egy kasztba, ezáltal irányíthatóvá is válltak. Az emberek nagy többsége szerintem azt hiszi, hogy a médiában leadott atyáskodó/anyáskodó hírek, reklámok óvni akarják őket bármitől is. De nem így van. Inkább keltenek rossz hangulatot, bizonytalaságot, rémületet és pánikot, mint jó kedvet, vidámságot és biztonságérzetet. (Hiszen ez a cél ezekkel).
Túl a 4x-en és a saját élettapasztalatom alapján próbálok megélni minden napot úgy, mintha az volna az utolsó teljes napja a minden napi életemnek.
 

contact

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedveskéim! Amit mindenki - férfi és nő is - átél valamikor, az az életút-válság !
Nincs benne semmi misztikus: mindenkit arra ösztökél, hogy lomtalanítsa ki az életét, mert nem vihet mindent tovább.
Életünk első szakasza a "csupa izgalom", amikor megpróbálunk mindent megszerezni. Életünk második szakaszába akkor lépünk át, ha kiválogatjuk mi kell és mi nem, majd csak az akkor nélkülözhetetleneket visszük magunkkal. A második szakasz már csak a lényegest kellene hogy tartalmazza.
Sokan például azt sem hiszik el, hogy negyven fölött is tele van az élet csodálatosságokkal. Ezek az emberek sztereotípiák fogságában tudnak csak gondolkodni.

Ha valaki az átlépésnél reked meg, akkor nagyon nehezen éli meg az évek múlását: megfáradt, megtört, kiégett, depressziós, keserű ember válhat belőle.
Vannak akik rosszul válogatnak, és olyan dolgokat is kidobnak az átlépéskor, amik nélkül később már nem lesz boldog az életük, mert már vissza nem szerezhetők (emberi kapcsolatok).
Vannak, akik rossz csomagokat cipelnek, esetlegesen olyanokat, mint: mások betegségei; mások problémái, gondjai, tragédiái; saját probléma sokszorosan felnagyítva (legyen az akár testi probléma /betegség, magánéleti vagy érzelmi zűr/zavar, és egyebek ).

Léteznek valóban nagyon nehéz "csomagok" is, amit bármikor megkaphatunk cipelésre, ezek nem az életkor függvényében kerülnek hozzánk: ezek hozott vagy szerzett energiahalmazok. Ezeket kiérdemeljük. Tudom, hogy ez csúnyán hangzik, de ez az igazságon nem változtat. Bizonyára mindegyikhez van valami segédlet ami megkönnyíti a cipelést, sőt ha megküzd az ember, és jól küzd, akár le is teheti. De ehhez valóban sokat, és jól kell tenni: másokért és önmagunkért. Nagy tanulási folyamatok ezek.

Minden embernek kellene egy térkép az élethez, akkor sokkal könnyebb lenne a változások megélése, mégpedig tudatosan. Lennének benne jó kis tanácsok:
mit érdemes és mit nem; segítők (itt fentebb már két önzetlen is akadt); egy kis szakirodalom :) és egyebek.

Azt sem kellene elfelejteni, hogy negyvenévesen a felnőtt élet felét sem élte le senki (a megélhető legmagasabb átlagéletkort figyelembe véve), de legfőképp azt nem, hogy a második félidőt is -sírva, nevetve, sántítva, vagy emelt fővel jókedvűen, de- végig kell játszani.

Ez tetszik, és egyetértek. :)
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Azt sem kellene elfelejteni, hogy negyvenévesen a felnőtt élet felét sem élte le senki (a megélhető legmagasabb átlagéletkort figyelembe véve), de legfőképp azt nem, hogy a második félidőt is -sírva, nevetve, sántítva, vagy emelt fővel jókedvűen, de- végig kell játszani.
Hát, kedveseim, én most kezdem újra az életem...remélem, így is sikerül újra felépítenem, már többször kellett életem során, porig rombolva is akár..
Most nem erről szól, a porig rombolásról, csak egyáltalán, válaszúthoz értem, és nem, nem most közelít a IV. x...:rohog:, azon már túl vagyok!
Tudom, h sikerül!
 

vatainé enikő

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Én indítottam ezt a beszelgetést s úgy érzem itt az ideje, hogy újra hozzászóljak. Amikor először írtam válságban, válaszút előtt álltam. A gyerekeim nagyok lettek, a házasságom nem elégítette ki az igényeimet. Az idősek meghalltak a környezetemben. Céltalannak éreztem magam, aki mellett elszalad az élet. Elkezdtem szalszázni, jógázni, könnyű- es komolyzenei koncertekre járni. Úgy erzem megtaláltam azt, ami hiányzott. Csak azt tudom, nem nézek tv- t, mert nincs szükségem negatív dolgokra, de nagyon sok pozitív dolgot találtam. Holnap lesz a születésnapom. Azt nem mondhatnám, hogy nem érdekel a korom (48 leszek), de nem érzem akkora tragédiának, mint a 45- öt. Remélem segítettem Nektek!
 
Oldal tetejére