Félelmek ellen

Published by ed-na in the blog ed-na blogja. Megtekintés: 1062




[​IMG]


Szép, verőfényes napsütötte tájon vezet keresztül az Út. A virágok mosolyognak, a fák levelei énekelnek a végtelen örök harmóniájában, a fűszálak táncolnak miközben madarak boldog árnyéka vetül a hullámzó levegőn keresztül az útra. Valahonnan a távolból egy vízesés moraja sejlik fel, fölötte a felhők lassú táncmozdulatokkat évődnek a Nappal. A szél apró, szinte alig látható érintéseivel cirógatja a Mindenséget.

A kékek kékebbek a kékeknél, a zöldek zöldebbek a legszebb zöldnél: valami megfejthetetlen, tökéletes szépségben virágzik a fény minden árnyalata. Minden vibrál, lüktet, apró, elképzelhetetlenül gyönyörű formákká összerendeződve. A közeli nem közeli, a távoli már nem távoli, csak egyszerűen összefonódnak és együtt pulzálnak. Egyszerre mindez láthatóvá válik, amit átjár a megnyugtató Minden miközben szétfeszíti és körülölelve összetartja egyszerre az egészet.

Hogy te hogyan látod ezt attól függ mennyit vagy képes mindebből meglátni. A szem az szem, mindegy hogy a tiéd vagy bárki másé. Mindegyik ugyanúgy működik, ha nem sérült.

A vakoknak is vannak belső képeik, de ők nem hagyatkozhatnak a szem által továbbított vizuális információkra. Az elme az ami valóban lát, mert az elme értelmez. Az elme csak a saját valóságán keresztül képes értelmes képekké, információkká alakítani a beérkező érzeteket, és csak azt képes értelmezni, amire megtanították.

Az elme érzékeli a képeket, hangokat, érzelmeket, különbséget tud tenni jó és rossz között, helyes és helytelen között, mint ahogyan szenvedés és megelégedettség között is. Csak az az elme él vakon amitől elzárják a fényt, és mint az egészséges szem, ha hosszan sötétségbe kényszerül, elfelejt látni.
És ha elfelejt látni, csak azt képes érzékelni, hogy az élet egyre csak nehézségeket produkál. De ha nem látsz, és félsz, az csak azért van, mert elzárták előled a helyes értelmezés fényét, hogy ne legyen alkalmad gondolkodni magasabb összefüggéseken, csak a problémáidon.

A sötét oldal mindent elkövet, hogy ne haladj tovább. Kísérteni kezd, hogy erősebben félj, mert nem akarja elveszíteni a hatalmát fölötted. Olyan változatos a fegyvertára, hogy sokan ennek az elmebéli sötétségnek a csapdájába esnek.

Szép a magyar nyelv: azt mondja ördögi kör. Minél több a félelmed, annál több félelem tud az elmédbe ragadni. Hiába keresel, kutatsz (kiutat, megoldást) - és mivel a fény még el van zárva előled az elméd vaksága miatt - még nagyobb félelmek helyét teremted meg az elmédben, miközben szépen lassan másokat is megtanítasz egyre jobban félni. Így zárul be a kör.

Jobb, ha "látod" mi történik körülötted. A félelem nem az ember veleszületett sajátja, csak egy tanult és folyamatosan - a külvilágból - megerősített viselkedési forma.

Csak egy eszköz. A gonosz eszköze.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...