Mi lesz az atomfegyverekkel, ha időnap előtt bekopog a nukleáris télapó?

Published by Istefan in the blog Istefan blogja. Megtekintés: 1145

Ez jutott eszembe, amikor olvastam a NASA nyilatkozatát, mely szerint 2017 és 2113 között körülbelül négyszáz koccanást szenvedhet a Föld, ugyanis egy egész konvoj aszteroida közeleg felé, no meg felénk is, míg egyelőre rajta etyepetyézünk.

Az utóbbi hatvan nap alatt begyűjtött adatokra és információkra alapszik e jelentés, a nemzetközi űrállomás valamelyik csapata adta le a drótot, de gondolom nem az orosz csapat lehetett, az ugyanis tengeri planktonokkal szórakozott, melyeket az űrállomás külső burkolatán fedeztek fel.

Senkinek gőze nincs, hogy ezek miként kerültek oda, de ez a felfedezés mindenképp két vállra fekteti azt az elméletet, mely szerint az űrben nincs élet.
De nem is ez a lényeg most, hanem az, hogy lesz-é élet a földön, ha véletlenül nekicsapódik az a „kolosszális szörny”, amelyik az aszteroida csoport élbolyában leledzik, és a számítások szerint hat éven belül full-kontaktusba kerülhet a bolygócskánkkal.

Erről úgy vélekednek a szakemberek, hogy ez egy valódi „globális gyilkos”, tehát feltételezem, hogy nem csak a globalizációs folyamatot gyilkolássza meg.
Több neves tudós egyetért abban, hogy ezek az aszteroidák komoly veszélyt jelentenek, és sajnos nem igazán lehet ellenük védekezni.
Brian Cox professzor szerint, az egyik aszteroidára biztos be van vésve a nevünk, és ha ez megérkezik ugyanúgy járunk mint a dinók hajdanán, amikor télapó nem kellett decemberig várjon arra, hogy csilingelő szánkóján vidáman csúszkálva, ajándékot osztogasson.

Egy másik űrszakértő tudós, Bill Napier professzor azt állítja, hogy két lehetőség is van, aszteroida vagy üstökös fog véget vetni a földi mennyországnak, és változtatja azt fagyos pokollá.

Mert, ha megérkezik az a globalizációölő óriás, egyből megállítja a globális felmelegedés folyamatát, és menten lehűlés kezdődik. De remélem csak parciális, és nem globális! Mert az én sötét alantos tudatom kezdi megelégelni már, ezt a sok globális miegymást!

De hiába próbálom világos tudattal kikerülni őket, és az aszteroida becsapódás következményei helyett, egy üstökös megérkezése következtében újjászülető jövő felé kacsintgatok, sajnos az ismét egy globális valamit rejt maga mögött.
Igaz, ez inkább sötét, és nem tudni, ha látni lehet majd valamit belőle, mert ha a föld közelében szétporlik egy háromszáz kilométernyi átmérőjű jégtömb, azaz egy üstökös, máris beköszönt a napmentes nukleáris tél, ami eltarthat néhány ezer évig. Ez idő alatt nemcsak a napszemüveg biznisznek lőttek, hanem a nukleáris fegyverek használatának is. Hiszen annyira sötétben tapogatózunk majd, hogy lehetetlen lesz egy piros gombot megtalálni,meglehet még a saját gombunkat sem találjuk meg.

Ekkor jutott eszembe, hogy mit kezdenek majd a nagyhatalmak felhalmozott atomfegyver készleteikkel?
Egy nukleáris tél közepette, -még ha rá is akadnának arra a piros gombicsra- nem hinném, hogy valamelyiknek kedve lesz atombombát robbantgatni, vagy ezzel egymást rémisztgetni, mint ahogy ez most divat.

Tovább olvasva azonban Napier professzor véleményét, egy kissé megnyugodtam, és nem törtem tovább a fejem az atomfegyverek sorsa felől.
Ő ugyanis a Swift-Tuttle üstökösre tippel, amelyik 4479-ben halad el a Föld mellett, és okozhat egy nagyobb galibát.
Van hát idő bőven, ennyi idő alatt annyi bombát lehet felrobbantani, hogy az a szegény üstökös már csak kihűlt helyünk mellett porlik szét, és valószínű sose talál ránk, hogy nukleáris télapót küldjön a nyakunkra.
Neked tetszik.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...