Mit ért, mit ér az Életem....?!?

Published by Georgina Bojana in the blog Georgina Bojana blogja. Megtekintés: 555

Több évtizeddel ezelőtt fel sem merült bennem ilyen, v. ehhez még hasonló gondolat sem. A 69. évemet betöltve, átértékelődtek a kapcsolataim, a napjaim, az "értékeim".
Megszületünk, s ki úgy, ki úgy éli meg gyermekéveit, van aki szerencsés és "jó helyre" került, legalábbis többen azt hiszik. Van aki már fiatalon megtapasztalja a szabadság illatát, ma itt, holnap ott. Felszáll a repülőre, s bejárja az egész világot. Mindent felhabzsol, sokat markol, de keveset fog.
Van aki szerényebb körülmények közé.
Van akinek csak a hétvégére jut, vagy talán akkor sem hús és desszert, de a könyvtár nyitva van előtte. Barátaival nyáron bográcsozik, nagyokat kirándulnak és a tábortűz mellett énekelve fogódzkodnak össze. Felhőtlenül boldogok, s ez a barátság egy életen át kitart.
Van aki egész életében kapar, küzd, hogy a panel lakásának vételárát kiszenvedje, van akinek csak át kell venni szüleitől a megkapott lakásának a kulcsát...
Felvetődik bennem, ki a boldogabb?
Aki mindent készen kap, szinte a feneke alá tolják, vagy az, aki fillért fillérre téve megkoplalja az általa vágyott tárgyat.
Még ma is úgy tudok örömködni egy szép pohárnak, egy aprócska figurának (másnak giccs) de nekem kincs. Akitől kaptam, tudom, hogy szeretettel, nekem szánva vásárolta.
Más kincseket gyűjt, én IGAZ barátokat. Öleléseket, igaz szót, akkor is, ha az az igaz, abban a pillanatban, amikor nekem szánták, esetleg könnyeket okoz. Az igaz barát nem leplezi őszinte véleményét, s helyére billenti gondolkodásomat, s ezért mindennél értékesebb.
*
Másnak nem érték, nekem nagy becsben, vitrinben tartott, ünnepkor elővett, ünnep fényét emelő húsos tálam, csokoládés készletem, kedves figuráim az én kincseim. Lányomnak említettem, vigyázzon rá, ha én már nem leszek, vigyázza ezt a pár darabot, melyet még szeretett nagyanyámtól megörököltem, s ez meg az, még az ő nagymamájáé volt... Elsoroltam.
Lányom őszintén megmondta, hogy nála bizony, megszakad a "megőrzés szála", nincs rá szüksége. Nem dramatizálom, de mintha kést szúrtak volna a szívembe, halkan megjegyeztem, de hiszen nagymamám ezeket még a háborúban is elásta, nehogy bajuk essék, nehogy ellopják... Itt vannak sértetlenül, van amelyik bögre több, mint kétszáz éves...
Leányom azonnal rávágta, no látod, hogyan tudnék én abból "nyugodtan" inni, hogyan tudnám azt "nyugodtan" elmosni? Pont én törjem el? Keress olyan embert, aki vigyázza, egész évben vitrinben tartja, nézegeti, s csak ünnepkor veszi elő, s akkor is óvatosan használja.
- Igen, igen, óvatosan, de boldogan! - vágtam rá. Mert a tradíció, az ősi energia, amit éppen ezektől a tárgyaktól megkaptam, kapunk. Többen feltúrják azokat a helyeket, ahol ilyen dolgokat lelni, csak azért, hogy nekik is legyen hasonló, hogy érezzék a régi szépség adta hangulatot...
Hiába. Borsó a falra...
Elkeseredve panaszkodtam mindhárom őszinte barátosnőimnek. Mindhárman, egy véleményen voltak: ami az én emlékem, ahhoz a lányom már nem kötődik. Nem vállalja a felelősség terhét, hogy vigyázza évtizedeken, akár egy életen át azt a bögrét, amelyből kétszáz évvel, még az én, szép nagymamám itta a tejeskávét a macesszal... Különben is, ne gondoljak ilyen dolgokra, hiszen élek, viszonylag jól kezelhető egészségügyi állapotban, miért járnak ilyen lüke gondolatok a fejemben?! Mindhárman helyére tették az eszemet.
S, akkor elgondolkoztam, volt min. Valóban, melyek az én igazi értékeim?
Ez a három barátság, melyből kettőt még gyerekkoromban kötöttem, de ezt a harmadikat csak pár éve. De ez a pár év, úgy érzem, egy egész élet, mert annyira az Életem része, mintha az egyik felem lenne. Igen, igen, ezek az én igazi értékeim. Az a barátság, mely őszinte, az a barátság, mely mindent megmond, az a barátság, mely nem hazudik, az a barátság, mely időnként helyre állítja a tévútra tévedt gondolataimat.
Igazuk van, ne foglalkozzak ezzel, örömködjek, míg élek, s az még remélem, több évet jelent. S, addig is, ha rossz a kedvem, fizikai v. lelki fájdalmam van, megtöltöm a kétszáz éves bögrét jéghideg tejes kávéval, vagy kakaóval és kiflit mártogatva bele, nemcsak ezzel, de a szeretet energiáival is feltöltődöm. Igen, igen, amit nekem az a bögre megad.
Való igaz, minden eltörhet, megrozsdásodhat, elveszhet, ellophatják. Egy ami biztos, egy ami örökre megmarad, az a szeretet, az őszinte barátság. S, az olyan barátság, melyben érzem, hogy a kezemet szorosan fogják, no meg az eszemet is helyre teszik.
Ezek az én értékeim. Ennyit ér az én Életem.
[​IMG]
  • RixavanDerMaat
  • Georgina Bojana
  • Kaszazsu
  • Georgina Bojana
  • RixavanDerMaat
  • tejbe-vajba
Hozzászólnál? Jelentkezz be...