- egy alvó ember, kinek elfogyott álma
titokban madárként mesze szállna
s lebegne házak felet, ahol látszik az út
melyen járt már, és most nincs visszaút
- eltörik az ásó nyele, ha megfagynak a földek,
elalszik a madár, ha megint sötét közeleg,
közeledik a Hold is, ablakom alá, most benéz
Itt vagyok az ágyon, mégis aludni oly nehéz...
- egy alma, mit Éva Ádámnak átadott
Azóta lett a világ ennyire átkozott;
Én egész lényemet adtam egy nőnek,
s talán, a világ ettő valamennyire színesebb.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.