HamAran kapargatTa mássaL a cipőjéT a marakoDó, ragadoZo libÁd, ám a kápolnáBan-diszBen e deklinált, kotoRék angOl gardéniáVal- éri aZ elmaradT asSzony javánAk ácsingoZó édeS árat, de MaradJanaK a tavaszI daloK a róLa jó s széP álhírek. VAnnaK a tarsolyomBan dolgoK, amilyEn időT a laBor sarKán töltött. Majd Ment a tAkácsot keresTe, rézkilinCsen geBe női keZe, kő sziVe rajtAm, éli az éleTét is, zordAn diktál, elTűn, de Már otT a ráZo ború: már az ÉletkedVe ronDa, máZ ellaposítJa, kusBa lármáziK a rOla festetT aspektusOn, de mÁr minek, Esze vérbeN inaL, a jósnÖ dönt, Arany a jussa, nincs hitTel Ma, sajnos örökre elÁlmosítja. "gingerin"
Hamaran kapargatta mással a cipőjét a marakodó libád, ám a kápolnában -díszben e deklinált, kotorék angol gardéniával- éri az elmaradt asszony javának ácsingózó, édes árat, de maradjanak a tavaszi dalok a róla jó s szép álhírek. Vannak a tarsolyomban dolgok, amilyen időt a labor sarkán töltött. Majd ment a takácsot kereste, rézkilincsen gebe keze, kő szive rajtam, éli életét is, zordan diktál, eltűn, de már ott a rázó ború: már az életkedve ronda, máz ellaposítja, kusba lármázik, a róla festett aspektuson, de már minek, esze vérben inal, a jósnő dönt, arany a jussa, nincs hitel ma, sajnos örökre elálmosítja.