Felhívom a torontói olvasók figyelmét arra, hogy a Kanadai Magyar Közösségi Szolgálat kezd nagyon népszerű lenni. Irodavezetőnk magán prakszisában is letelepedési tanácsadó és a szolgálatunkon belül teljesen bérmentesen segít, a már többször sorban álló klienseknek. Bármilyen problémával fordulhatnak irodánkhoz és ha mi nem tudunk segíteni, próbálunk adni útbaigazítást a kérdés megoldására.
Másik tevékenységünk az idős otthonokban lévő magyar honfitársaink látogatása és programok szervezése. Ezt önkéntesekkel oldjuk meg, mint például én és még néhány más idelyét feláldozó személy. Az 1991 óta működő szervezetünk többnyire állami pályázatokból tartja fenn magát amit véres verejtékkel küzdök ki egyes minisztériumtól. A kaszinó kirándulásainkat is e célból zervezzük.
Nem akarok senkit untatni, de néha felmerül, hogy nyugdíjas lévén mit is csinálok a sok idõmmel. Hadd hozzak fel egy példát ami már kb. 2 hete foglal el egy jelentõs idõtartamát napjaimnak:
A Christie St.-en lévõ öreg otthonba bejárok programokat szervezni az idõs magyar bentlakóknak és pártfogásba venni problémáikat, ügyeiket. Május 1-én hunyt el egy 84 éves magyar néni (Ilike) akinek itt nincsenek rokonai, de otthon él a fia. Ilinek nem volt jelentõs pénze így a Social Services department (állam) temeti el. Az otthoni családdal több beszélgetés alapján meg beszéltem, hogy haza szállítsák a hamvait. Miután ezt megbeszéltük, rájött a család, hogy egy közjegyzõ aláírását milyen bonyodalmas beszerezni és iszonyatos ára van még a hamvak szétfúlyásai szertartásának is. Akkor vissza a hazaküldés. Temessék itt, de legalább tegyenek virágot a sírra. Akkor kicsikartam az otthontól, ahol már évek óta jól ismernek, hogy melyik temetkezési vállalat intézi. Ott megtudtam, hogy melyik temetõbe viszik, de kiderült, hogy nem találnám meg a sírt mert nincs rajta név, csak szám. A családdal való további tárgyalások után megkértem az otthont, hogy továbbítsa a felelõs állami intézõnek a kérést, hogy ha van maradék pénz akkor tegyenek a sírra nevet és virágot. Persze ehhez kellett egy levél a családtól. Végül is meg írtam a családnak a hivatalos kérõ levelet amit nekik aláírva vissza kell faxolni. Ha ez meg lesz, akkor még mindig nem biztos, hogy lesz rá pénz. Közben, beszéltem az öreg otthonban a káplánnal, hogy sorolják be Ilikét a következõ csoportos szertartásba amit az elmúlt évben elhunytak részére szerveznek. Tudniillik, a listát április végével lezárták, de kikunyeráltam, hogy azért õt még foglalják bele. Így le tudom vinni a többi magyar ismerõsét a kápolnába hogy méltóan el tudjanak tõle búcsúzni. A folytatással már nem untatlak benneteket.