"Egy idős férfi találkozik egy fiatalemberrel, aki megkérdezi tőle:
- Emlékszik rám?
És az öreg nemet mond.
Tehát a fiatalember azt mondja neki, hogy a diákja volt. Erre a professzor megkérdezi tőle:
- Ó, tényleg? És milyen munkát végzel most?
A fiatalember így válaszol:
Nos, én tanár vagyok.
- Jaj, de szép, mint èn ? mondta neki az öreg.
- Nos, igen. Igazából azért lettem tanár, mert inspirált, hogy olyan legyek, mint ön .
A kíváncsi öregember megkéri a fiatalembert, hogy mondja el neki, miért. És a fiatalember elmeséli neki ezt a történetet:
- Egy nap megérkezett az iskolába egy barátom, szintén diák, egy gyönyörű új órával, és èn elloptam. Röviddel ezután a barátom észrevette a lopàst, és azonnal panaszkodott a tanárunknál, aki ön volt.
Így szólt az osztályhoz:
- A mai órán ellopták a tàrsad óráját. Aki ellopta, kérem adja vissza.
De èn nem adtam vissza, mert nem akartam.
Majd becsukta az ajtót, és azt mondta, hogy álljunk fel, mert egyesével ellenőrzi a zsebünket. De először azt mondta, csukjuk be a szemünket. Megtettük, zsebről zsebre keresett, és amikor rólam volt szó, megtalálta az órát és elvitte.
Tovább kutatta mindenki zsebét, és amikor befejezte, azt mondta:
- Nyissàtok ki a szemeteket. Megtaláltam az órát.
Soha nem mondott nekem semmit, és soha nem említette az epizódot. Soha nem említette a nevét, hogy ki volt az, aki lopott. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Életem legszégyenteljesebb napja volt. Soha nem mondott nekem semmit, és bár soha nem szidott ès nem hívott, hogy morális leckét tanítson, egyértelműen megkaptam az üzenetet. És hála önnek rájöttem, hogy ez az, amit egy igazi nevelőnek kell tennie.
Emlékszel erre az epizódra, professzor?
Erre a professzor azt válaszolta:
- Emlékszem a helyzetre, az ellopott órára, hogy mindenki zsebét átkutattam, de nem emlékszem rád, mert én is becsuktam a szemem, miközben kerestem.
Ez a tanítás lényege. Ha a korrigáláshoz meg kell aláznod, akkor nem vagy tanár."