Gergely Márta: Házasságból elégséges és Iskolatársak - Szalay Lenke: Mogyoró és a fiú
Csíkos könyvek:
Gergely Márta Házasságból elégséges
Szöszi hiú magára; miért is ne? A tavasszal múlt tizenhét éves, legyen mindig csi- nos és friss, ezt a nagymama is helyesli. De azt, hogy mindennap mos és vasal, hogy egy teljes óra nem elég neki ahhoz, hogy elkészüljön, ezzel a nagymama nem tud megbékülni. És akkor még itt van Dundi is, a húgocskája. Dundira ugyanolyan hiú, mint saját magára. Azt is „órákig” mosdatja, fésüli, öltözteti. Szalad a konyha, olyan pancsolást csapnak reggel, míg elkészülnek. Jó, jó, Szöszi feltörli a követ, felteregeti a törülközőket. Az volna még csak szép, ha a nagymama takarítana utánuk! Így is elég kerülgetni őket.
– Egész élete csak a pucc meg a flanc! – mondogatja a nagymama, így harmadik személyben, mintha valami láthatatlan szomszédnak panaszkodna. Pedig Szöszinek mondja, csak Szöszi van ott, no meg Dundi. De a nagymama Dundiról is harmadik személyben beszél: – Nem csoda, ha azt a kislányt is egészen elrontja. Valóságos pri- madonnát nevel belőle!
Gergely Márta Iskolatársak
Bejött egy nyurga öregember; ezerráncú arcához sehogy sem illik túlságosan is sűrű haja. Hátul, a nyakánál rá van nőve foszlott inggallérjára, hunyorogva, kénysze- redetten mosolyog. Egész megjelenésében van valami szomorúan bohócos.
Az osztály feláll, ez üggyel-bajjal történik. Mindjárt az első padban ott ül egy fakó hajú, foghíjas néni, özvegy Kobler Henrikné, a tizennyolc éves fiával, ifjabb Kobler Henrikkel. Ez a Kobler néni nem is kövér, a nyaka például nagyon is szikkadt, inas, de azért amikor fel kell kelnie az iskolapadból, útjában van a megereszkedett pocak- ja. Miért jár egy ilyen Kobler néni esti iskolába? És miért jár a fia, aki utolsó éves épí- tőipari tanuló?
– Nevem Ödönfi – mondja a tanár, és ez úgy hangzik, mint valami tréfa. Csak- ugyan ez a neve, vagy csak viccel? Majd kiderül. – A földrajzot fogom önöknek taní- tani, heti egy órában. Ez bizony nem valami sok. A földrajz az a tudomány, ami arról nevezetes… Nos, többek között arról, hogy én már majdnem ötven év óta tanítom. Foglaljanak helyet!
Pöttyös könyv:
Szalay Lenke: Mogyoró és a fiú
ELSŐ TÖRTÉNET
A FŐHADISZÁLLÁS TITKA
Amióta naplót kapott tizenkettedik születésnapjára - megnövekedtek Mogyoró mindennapos teendői. Ki kellett ugyanis találnia, mit írjon a bársonykötésű könyvbe. Az ember nem töltheti meg a makulátlan, hófehér lapokat mindenféle jelentéktelenséggel. A naplóba csakis maradandó értékű szöveg kerülhet.
Legelőször is bejegyezte a legfontosabb eseményeket: miből felelt, kivel veszett össze vagy békült ki, kivel volt bizalmas a nap folyamán, s szíve legféltettebb titkát ki tárta fel őelőtte. Mikor kapott levelet Marikától - a vidékre szakadt hű barátnőtől - vagy nagy ritkán mástól. De a fenti s azokhoz hasonló témák gyorsan fogytak, s nem jelentkeztek helyükre újabbak. Legszívesebben fel is adta volna olykor a meddő küzdelmet, aztán fogcsikorgatva mégis írásba kezdett.
A mai napon nem történi semmi különös. Egy fiatal tanárnőt helyeztek hozzánk, testnevelni. Olyan klassz, kisportolt lába van, minden vágyam, hogy az enyém is olyan legyen egyszer. De nem bízom benne, hogy valóra válik, egyelőre ugyanis pipaszár.
Másik nap hosszasan foglalkozott Karcsival. Azzal a fiúval, aki hatodikos korában neki adta az orgonáját.
Ne csak beszéljünk róla, töltsük is le - mások üdvére - játékgyáros