„A kóceráj rendben van, a gépház működik, a kassza csörög”. (Orbán Viktor, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvényén).
Nektek kóceráj, nekünk a hazánk.
Nektek nemzeti konzultáció, nekünk parasztvakítás.
Ti gépen szálltok fölébe, nekünk nem térkép e táj.
Nektek Wass Albert, nekünk Radnóti Miklós.
Nektek Horthy, nekünk a cipők a Dunaparton.
Nektek elüldözött egyetem, nekünk versenyképes tudás: a gyerekeink jelene, Magyarország jövője.
A ti világotok szolgákat akar, a miénk a közt kívánja szolgálni.
Mi szabadok vagyunk, ti csak szabadlábon.
Nektek Völner-ügy, stadion, letelepedési kötvény, kaszinó, föld, trafik, helikopter, magánrepülőgép, jacht az Adrián, ereszcsatorna Brüsszelben, nekünk az ország.
Nektek csörgő kassza, nekünk egy olyan ország, ahol a gyerekeink velünk élnek, s nem menekülnének el előletek.
Nektek nagy és gondoskodó állam, nekünk szabad emberek gyülekezete.
Nektek a csalás, nekünk a család.
Nektek a saját láb, nekünk a tehetség...